A legtöbb meteorit aszteroidák darabjai, amelyek maguk is a Naprendszer kialakulásának maradványai. Az aszteroidák általában nem sok mindent csinálnak a belső bolygók és a külső gáz- és jégóriások közötti törmelékövben. De valamilyen oknál fogva néha kihúzzák őket pályájukról, vagy szétzúzódnak, és véletlenül ütközési pályára kerülnek a Földdel. Ezeket az utazó űrsziklákat meteoroidáknak nevezik.
Mihelyt földet érnek vagy megtalálják őket, a meteoritok értékes kincsekké válnak a bolygókutatók számára, akik a Naprendszer történetével kapcsolatos titkaikat szeretnék megfejteni. Az első feladat annak kiderítése, hogy milyen meteoritról van szó, amiből kiderül, hogy valószínűleg honnan származik.
Már több mint 30 000 meteoritot fedeztek fel a Föld felszínén, néha közvetlenül a zuhanás után, de többnyire csak hevernek a felszínen jóval az esemény után.
A meteoritok rendszertana bonyolult, de nagyjából három csoportot különböztetnek meg: kő-, vas- és kő-vas.
Hirdetés
Kőmeteorit vagy kondrit
2013. február 15-én valami nagy robbanás történt magasan az égen Cseljabinszk felett, a dél-oroszországi Urál-hegységtől keletre. A tárgy nagy része elégett a légkörben, de néhány darabja lejutott a Földre. Az egyik a befagyott Csebarkul-tó jegét törte át, hét méter széles lyukat hagyva maga után. Ezt egy búvár 2013 októberében találta meg, és 570 kilogrammot nyomott. Más, sokkal kisebb darabokat a régió egész területéről gyűjtöttek össze. A csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a robbanás egy 17-20 méter átmérőjű, 10 000 tonna tömegű aszteroida volt. A kezdeti robbanás mintegy 30 kilométeres magasságban 500 kilotonna TNT-nek – körülbelül 30 hirosimai bombának – megfelelő energiát hordozott. Ez volt az emberemlékezet óta a legnagyobb földönkívüli becsapódás a Földön.
A cseljabinszki meteoritról kiderült, hogy egy meglehetősen gyakori vagy kerti típusú kőzet, az úgynevezett kondrit, amelyet azért hívnak így, mert kondrulákat – szilikát anyagból álló apró, kerek részecskéket – tartalmaznak.
A kondritok eredetét senki sem ismeri, de valószínűleg olvadt kőzetgolyóként indultak a Naprendszert létrehozó por- és gázfelhőben. A meteoritok mintegy 86 százaléka kondrit. Többnyire kőzetből állnak, és az aszteroidaövből származnak, ami azt jelenti, hogy a Naprendszert kialakító anyag meglehetősen érintetlen maradványai.
Szénsavas kondritok
A kőmeteoritok egy szokatlanabb osztálya a szénsavas kondritok, amelyeket azért neveztek így, mert szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaznak szerves vegyi anyagokat, például aminosavakat. Ezekről a meteoritokról azt is feltételezik, hogy a Naprendszert létrehozó ősanyag érintetlen darabjai.
Akondritok
A kőmeteoritok harmadik osztálya az akondritok, amelyeket azért neveznek így, mert nincsenek bennük kondritok. A meteoritok mintegy nyolc százaléka tartozik ebbe az osztályba. Úgy tűnik, hogy az akondritok nem az ősanyag csomói, hanem a bolygóképződés korai szakaszának termékei, amikor az anyag a gravitáció hatására összeállt és protobolygókat alkotott. Ahogy egyre nagyobbak és forróbbak lettek, a protobolygók olvadni kezdtek. Ez elpusztította a kondrulákat, és a nehéz elemek, mint például a vas és a nikkel, a középpont felé süllyedtek, sziklás köpenyt hagyva maguk után. Úgy tűnik, hogy ez a külső réteg a forrása a legtöbb achondritnak; ezek olyan bukott bolygók maradványai, amelyek sosem lettek nagyok.
A meteoroidák vascsoportja
Az achondritok egy kis maroknyi csoportja még különlegesebb eredetű: egykor a Hold vagy a Mars részei voltak. Körülbelül minden 20. meteorit a vascsoportba tartozik. Ezek nagyrészt vasból és nikkelből állnak, és szintén a bolygóképződés maradványai – protobolygók fémben gazdag magjának darabjai, amelyeket később ütközések zúztak darabokra. Ezek az űrbeli fémdarabok segítenek megérteni, hogyan vált szét saját bolygónk magra, köpenyre és kérgére.
A kő-vas meteoritok, az utolsó nagy csoport, kissé elégedetlen félúton állnak a kő és a vas között. Ezek a ritka kőzetek – mindössze egy százalékuk tartozik ebbe a kategóriába – szintén úgy tűnik, hogy a bukott bolygók belsejéből származnak, közel a vasmag és a kőzetes külső rétegek közötti határhoz.
Meteoritot találni nem könnyű. Legkönnyebben kopár helyeken lehet őket felfedezni: Az Antarktisz különösen termékeny, mivel a táj fehér, és a gleccserek kavargása a hegyek alján koncentrálja őket.
Ha mégis találunk egyet, jó eséllyel egy nagy aszteroidából származik, amely körülbelül 470 millió évvel ezelőtt tört szét. Ebből keletkezett a kondritok jégesője, amely az ordovícium idején zúdult a Földre. A szilánkok nagy része még mindig ott van, és még most is ezek alkotják a Földre hulló meteoritok többségét.
A meteoritok időnként eltalálják az embereket, de megerősített haláleset még nem történt. 1954 novemberében egy meteorit egy alabamai ház tetején keresztül csapódott be, lepattant egy bútordarabról, és oldalról eltalálta a 34 éves Ann Elizabeth Hodgest. A nő súlyos zúzódásokat szenvedett, de teljesen felépült. 1992 augusztusában meteoritok zápora hullott az ugandai Mbale városára. Az egyik egy fának csapódott, és egy fiú fejére pattant, de ő nem sérült meg.