Míg a labdarúgás a világ egyik legnépszerűbb sportágává vált – a világ mintegy 200 országában 250 millió ember játssza a játékot -, a kutatók igyekeznek megmagyarázni az eredetét. Valószínű, hogy a játék gyökerei olyan országokban gyökereznek, mint az ókori Róma, Kína vagy Görögország. Ezeken a helyeken a történelem szerint az emberek bőrből készült labdát rúgtak. A kutatások szerint az az időszak, amikor Kína, Görögország és az ókori Róma focival foglalkozott, a 2. és 3. században volt. A labdarúgás szabályai azonban akkoriban kevésbé voltak összetettek. Angliának tulajdonítják, hogy megváltoztatta a játék általános arculatát, és megadta a mai képét.
A foci története
A kezdeti időkben az ellenfelek rugdosása, piszkálása, sőt még az ütések is részei voltak a focijátéknak, amíg a célt elérték. A korszakban az elsődleges cél a gólszerzés volt. Ezt a cél és nem az eszköz indokolta. A szabályok nem sokkal azután kezdtek kialakulni, hogy a játékot bevezették Angliában. Valójában abban az időben, amikor a futball Angliában érvénybe lépett, kezdtek kialakulni és gyökeret verni egyesületek, amelyek szabályozták a játékot. A labdarúgás angliai bevezetése olyan problémákhoz vezetett, mint az erőszak és a kötelességek elhanyagolása. Sokan szenvedélyt alakítottak ki a foci, az új sportág iránt, amely végigsöpört az országon. Ez vezetett ahhoz, hogy 1365-ben III. Edward király betiltotta, majd 1924-ben I. Jakab skót király kijelentette, hogy “Senki sem játszhat futballt”. Számos esetben erőszak tört ki, amikor a szurkolók és a játékosok egyaránt elégedetlenek voltak az eredménnyel és az ítélettel.
A szabályok kialakulása
A labdarúgást szabályozó szabályok és előírások Angliában a futballszövetségekkel együtt alakultak ki. A tanintézményekben való bevezetése után a labdarúgást (vagy Angliában a futballt) elválasztották a rögbitől, és szabályokat állapítottak meg. A szétválasztás a labdarúgásban bevezetett szabályok eredménye volt, amelyek megtiltották a játékosoknak, hogy a labdát kézzel tartsák, lökdösődjenek, lökdösődjenek, és a labdát a lábra, a törzsre és a fejre korlátozták. 1891-ben egy olyan szabály lépett be a játékba, amelyet játékmegváltónak neveztek – a büntetőrúgás. A rúgás célja a pályán elkövetett szabálytalanságok kezelése volt, különösen azokban az esetekben, amikor a cselekmény a büntetőterület környékén történt. Ezenkívül a szabályt azért vezették be, hogy megoldjon számos olyan problémát, amely mindig felmerült, amikor a csapatok döntetlenre végeztek. 1970-ben a piros és sárga lapok is bekerültek a játékba. A kártyák segítségével a játékvezető elküldhette a pályáról a szabálytalankodó játékosokat, vagy a sárga kártyával figyelmeztethette őket. A kártya bevezetését megelőzte a FIFA (Fédération Internationale de Football Association) tagsága, hogy Nagy-Britannia tagja legyen a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek. A 90-es években bekövetkezett néhány változás közé tartozik a büntetések bevezetése azokban az esetekben, amikor a kapus a csapattársak által szándékosan visszapasszolt labdákat tartja.