Ha sok olyan filmet láttál, amely az óceánon játszódik, akkor tudod, hogy a világ óceánjai milyen nagyok és hatalmasak tudnak lenni. Nehéz elképzelni egy olyan ember alkotta hajót, amely abszolút mindent kibírna, amit a világ óceánjai rávethetnek. De sokan pontosan ezt gondolták a Titanic nevű hajóról.
Amikor 1912. április 11-én a Titanic több mint 2200 utassal és legénységi taggal az írországi Queenstownból New Yorkba indult, a fedélzeten tartózkodók többsége valószínűleg elhitte a hónapok óta keringő általános mítoszt: a Titanic elsüllyeszthetetlen volt. A hajóról szóló újságcikkek és a tulajdonos, a White Star Line hirdetései alapján egyértelmű, hogy azok, akik a hajót építették, úgy tervezték, hogy elsüllyeszthetetlen legyen.
A Titanic építése és vízre bocsátása idején a legnagyobb hajó volt a tengeren. A 882,5 láb hosszú, 92,5 láb széles és 175 láb magas hajó 66 000 tonna vizet szorított ki. Ez volt a valaha készült legnagyobb mozgatható tárgy. Az újonnan tervezett vízmentes rekeszekkel és a távvezérelt, elektronikusan működő vízmentes ajtókkal könnyen érthető, miért hitték a mérnökök, hogy a hajó gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen.
A Titanicot, amellett, hogy kivételesen hatalmas volt, úgy tervezték, hogy a luxusutazás csúcsát jelentse. Soha nem volt még sétahajó ilyen pompás felszereltséggel, többek között tornateremmel, úszómedencével, könyvtárakkal, éttermekkel és fényűző kabinokkal. A Titanic első útjának utaslistáján a világ leggazdagabb emberei szerepeltek.
A Titanic útjának első néhány napja zökkenőmentesen telt. Április 14-én, 1912. április 14-én azonban a Titanic 23:40-kor jéghegynek ütközött. Ekkor a hajó körülbelül 375 mérföldre délre volt Új-Fundlandtól az Atlanti-óceán északi részén.
Noha a hajót úgy tervezték, hogy akkor is a felszínen maradjon, ha 16 vízmentes rekesze közül négy átszakad, a jéghegy becsapódása miatt a hajótest lemezei meghajlottak a hajó jobb (jobb) oldalán, és a víz hamarosan hat vízmentes rekeszt kezdett betölteni. Kevesebb mint három órával később a hajó szétszakadt és több mint két mérföldre az óceán fenekére süllyedt.
Körülbelül 705 ember maradt életben, akik mentőcsónakokba szálltak. Sajnos az elavult tengerészeti előírások nem kényszerítették a hajó tervezőit arra, hogy elegendő mentőcsónakot építsenek be a hajóba ahhoz, hogy az összes utas és a legénység minden tagja túlélje. Valójában a Titanicnak csak annyi mentőcsónakja volt, hogy az utasok és a legénység valamivel több mint felét meg tudta volna menteni, ha megfelelően megrakják. A mentőcsónakok nem voltak megfelelően megtöltve, és körülbelül 1517 ember vesztette életét a katasztrófában, ami a történelem egyik legsúlyosabb békeidőszaki tengeri katasztrófájává tette.
Ha az “elsüllyeszthetetlen” Titanic képes lett volna néhány óránál tovább a felszínen maradni, sokkal több életet lehetett volna megmenteni. Amikor azonban vészjelzést küldött, az első reagáló hajó – a Carpathia – több mint három órával arrébb volt. Mire megérkezett, a Titanic már az óceán fenekén volt.
Egy másik hajó – a Californian – volt valójában a legközelebb a Titanichoz, amikor a vészjelzést leadta. Nem volt azonban világos, hogy mi volt a tényleges helyzet, és Stanley Lord kapitány nem utasította a Californiát, hogy segítsen.
A katasztrófát tanulmányozó szakértők – beleértve a hajó maradványait is, amelyeket 1985-ben fedeztek fel az óceán fenekén – arra a következtetésre jutottak, hogy nem egyetlen tényező a hibás. Ehelyett úgy vélik, hogy egy sor, “eseménykaszkádnak” nevezett tényező okozta a Titanic ilyen gyors elsüllyedését.
A szakértők szerint például a hajó túl gyorsan haladt a jeges körülményekhez képest. Továbbá úgy vélik, hogy Edward J. Smith kapitány túl kevés figyelmet fordított a kapott jéghegyre vonatkozó figyelmeztetésekre. Néhány jéghegyre vonatkozó figyelmeztetés talán el sem jutott a rádiószobából a hajóhídra. Végül a legénység azon tagjai, akik a varjúfészekből figyelték a jéghegyeket, nem rendelkeztek távcsővel.
Mindezek a tényezők segítenek megmagyarázni, miért ütközött jéghegynek a Titanic 1912. április 14-én éjszaka. Hogy aztán miért süllyedt el olyan gyorsan, részben azzal magyarázható, hogy szerencsétlen módon rosszabb minőségű építőanyagokat használtak.
A katasztrófát tanulmányozó metallurgok úgy vélik, hogy a Titanic fejlett technológiája és fényűző szálláshelyei ellenére a hajótestet rosszul öntött kovácsoltvas szegecsekkel erősítették össze. Amikor a hajó a jéghegynek ütközött, úgy vélik, ezek a szegecsek kipattantak, és a hajótestet a varratoknál gyakorlatilag “kibontották”.
A hajótestben keletkezett lyukak hat rekesz elárasztását tették lehetővé, aminek következtében az állítólag “elsüllyeszthetetlen” hajó nemcsak hogy elsüllyedt, de méghozzá gyorsan. A Titanic katasztrófája sokkolta a világot, és számos új tengerészeti biztonsági előírást eredményezett, többek között azt, hogy elegendő mentőcsónakot kell biztosítani a fedélzeten tartózkodók számára.