Hogyan használjuk az Imperfect Tense és a Preterite Tense

The Imperfect Tense and The Preterite Tense are both ways to talk about actions that happened in the past. Megtanulni, hogy mikor melyiket kell használni, az egyik legfrusztrálóbb dolog, amit egy spanyol tanulónak meg kell tennie, mert mi egyszerűen nem ugyanúgy gondolkodunk, mint az angolban. Nekünk csak egy múlt idejű ragozásunk van, és ez egyszerűen csak egy dolgot mond – a cselekvés a múltban történt. Nézzük meg ezt a mondatot:

Horgászni mentem.

Melyik időben történt ez a cselekvés? A horgászat egyértelműen a múltban történt. Ennél többet azonban nem tudunk a helyzetről, ugye? Például: a horgászat egyszer vagy többször történt?

Ahhoz, hogy az olvasó vagy a hallgató számára fontos információkat közvetítsünk, például azt, hogy mikor vagy milyen gyakran történt ez az esemény, további információkat kell hozzáadnunk:

Tegnap horgászni mentem.
Minden reggel horgászni mentem.

Az első mondatban tudjuk, hogy a horgászat egyszer történt. A másodikban tudjuk, hogy többször is megtörtént.

A legtöbb döntés, hogy a preteritumot vagy az imperfektust használjuk, a fenti két példamondat különbségére vezethető vissza. A spanyolban az az információ, hogy az esemény egyszer történt-e meg, vagy egy ideig tartott, “beépül” a választott kötőmódba.

Kezdjük a imperfektussal …

Mikor használjuk a tökéletlen időt

Jegyzet: Ebben a leckében a tökéletlen ragozást így fogjuk jelölni: tökéletlen ragozás

Megismételt, szokásos, megszokott cselekvések

Főként akkor használjuk a tökéletlen időt, amikor a múltban megismételt, szokásos vagy megszokott cselekvésekről beszélünk:

Los sábados yo jugaba con mi vecino.
Szombatonként a szomszédommal játszottam.

Usualmente él llegaba temprano.
Általában korán érkezett.

Mi madre siempre me preparaba desayuno.
Az anyám mindig elkészítette nekem a reggelit.

Az első példában az imperfect jugaba-t használjuk (a preterite jugué helyett), mert látjuk, hogy ez többször is megtörtént, sok szombaton keresztül. A második példában az imperfektus llegaba-t használjuk (a preteritum llegó helyett), mert a szövegkörnyezetből tudjuk, hogy ez egy szokásos tevékenység volt. A harmadikban pedig a preparaba-t használjuk (a preparó helyett), mert ez egy megszokott tevékenység volt, ami gyakran megtörtént.

Az olyan szavak, mint a “mindig”, “gyakran”, “általában”, “soha”, “gyakran”, “általában”, “szokott” és “lenne” arra utalnak, hogy az imperfektust kell használnunk.

Háttérinformációk

Az imperfektust használjuk a környezet leírására vagy háttérinformációk közlésére, például arra, hogy milyenek voltak az emberek, helyek vagy körülmények a múlt egy meg nem határozott időpontjában:

La ciudad era vieja y sucia.
A város öreg volt és piszkos.

La sirenita se llamaba Ariel y tenía seis hermanas.
A kis hableányt Arielnek hívták, és hat nővére volt.

Idő és kor

A múltban az idő és az emberek életkorának megadására is használjuk az imperfektust:

Isabel tenía ocho años.
Isabel nyolcéves volt.

Era la una de la mañana.
Egy óra volt reggel.

Folyamatban lévő cselekvések

Additional, we use the imperfect to describe actions that were ongoing or in progress at some point in the past. Ez nagyjából megfelel az imperfektus progresszív használatának. Ezekben a mondatokban nem fontos, hogy a cselekvés mikor kezdődött vagy mikor fejeződött be, csak éppen abban a pillanatban történt:

Rosa hacía su tarea a las 9:00.
Rosa 9:00-kor csinálta a házi feladatát.

Yo dibujaba el lunes por la mañana.
Hétfő reggel rajzoltam.

Mikor használjuk a preteritumot

Megjegyzés: Ebben a leckében a preteritum kötőszavakat így fogjuk jelölni: Preteritum kötőszó

Egyszeri, befejezett cselekvések

Ha a imperfektust elsősorban olyan cselekvések leírására használjuk, amelyek újra és újra megtörténtek, mire használják a preteritet? Igazad van! Egyszeri, befejezett cselekvésekről beszélni, amelyek meghatározott időpontokban történtek:

El sábado yo jugué con mi vecino.
Szombaton játszottam a szomszédommal.

Ayer él llegó temprano.
Tegnap korán érkezett.

Mi madre me preparó desayuno esta mañana.
Az anyám ma reggel reggelit készített nekem.

Mivel a példákban említett cselekvések egyszeri események, a preteritet választjuk. Az első esetben a jugué preteritet használjuk (a jugaba helyett), mert a játék, amire utalunk, csak egyszer történt meg, szombaton. Hasonlóképpen, a második esetben a preteritet llegó (a llegaba helyett) választjuk, mert egy érkezésről van szó, a tegnapi napról. És végül, anya egyszer készítette el a reggelit, ma reggel.

Az időjelzők, mint például az idő hossza, vagy egy adott év, évszak, hónap, nap vagy napszak jelzik, hogy a preteritet kellene használnunk.

Az imperfektus vs. a preteritum

Megkülönböztetések a jelentésben

Ez egy jó alkalom lehet, hogy beszéljünk arról, miért hívják imperfektusnak. Ennek semmi köze a minőséghez, hanem inkább ahhoz a gondolathoz, hogy a cselekvés “befejezetlen”; nincs konkrét kezdete vagy vége. Mivel a tökéletlen időt használjuk, és nem tulajdonítunk határozott időkeretet ezeknek a cselekvéseknek, azt jelezzük, hogy nem tudjuk, mikor kezdődött, és mikor (vagy ha) fejeződött be, vagy nem fontos. Például:

Marcos se sentía enfermo.
La plaza estaba decorada para la fiesta.
Esmeralda tenía que regresar a casa.
Hacía frío.

“Marcos rosszul érezte magát”. (Nem tudjuk pontosan, hogy mikor kezdte rosszul érezni magát, vagy hogy most már jobban van-e.) “A tér fel volt díszítve a partira.” (Ki tudja, mennyi időre?) “Esmeraldának haza kellett volna térnie.” (Nem tudjuk, hogy mikor, vagy hogy hazament-e.) “Hideg volt az időjárás.” (Az, hogy az időjárás mikor változott, vagy hogy változott-e, nem fontos.)

Másrészt

Nézzük meg ugyanazokat a példákat, ezúttal preterit kötőszavakkal és határozott időkeretekkel. Most kifejezetten megmondjuk, hogy a cselekvés mikor kezdődött, tartott vagy fejeződött be, és ezzel jelezzük, hogy az időkeret fontos. Emiatt finoman jelezzük, hogy változás történt:

La semana pasada Marcos se sintió enfermo.
La plaza estuvo decorada por un mes.
Esmeralda tuvo que regresar a casa el martes.
Hizo frío hace dos días.

“Múlt héten Marcos beteg lett”. (Marcos a múlt héten kezdett el betegeskedni.) “A plaza egy hónapig volt feldíszítve”. (De már nincs.) “Esmeraldának kedden haza kellett térnie.” (És vissza is ment.) “Két napja hideg volt az időjárás.” (De most már sokkal melegebb van.)

A preterit és imperfekt kötőmód közötti hangsúlybeli különbségek miatt néhány ige fordításakor jelentős jelentésbeli különbségek lesznek. Remélhetőleg mostanra ezeknek a változatoknak már lesz némi értelme számodra. Figyeld meg, hogy a preterit hajlamos a változást jelezni:

	imperfektus:	preterit:
conocer:	Conocía a Ana. Ismertem Anát.	Conocí a Ana. Találkoztam Anával.
poder:	Podía salir. El tudtam menni.	Pude salir. Sikerült elmennem.
no poder:	No podía terminar. Nem tudtam befejezni.	No pude terminar. Nem tudtam befejezni.
querer:	Quería hablar. Beszélni akartam.	Quise hablar. Megpróbáltam beszélni.
no querer:	No quería leer. Nem akartam olvasni.	No quise leer. Nem voltam hajlandó olvasni.
saber:	Sabía la razón. Tudtam az okot.	Supe la razón. Rájöttem az okra.
tener:	Tenía guantes. Kesztyűm volt.	Tuve guantes. Kesztyűt kaptam.

A imperfektus és a preteritum együtt

Egyáltalán nem ritka, hogy egy mondatban a preteritum és a imperfektus kötőmód is előfordul. Sőt, ez gyakran előfordul. Az imperfektust (vagy az imperfektus progresszívát) arra használjuk, hogy megmagyarázzuk, mi történt, amikor egy preteritumos cselekvés történt:

Los perros dormían cuando Carlos entró.
A kutyák aludtak, amikor Carlos belépett.

Cuando llegaron a la carretera el tiempo hacía calor.
Mikor az autópályára értek, az idő meleg volt.

Yo me caí mientras que estábamos corriendo.
Elestem, miközben futottunk.

Vizuális tanulóknak

Ha még mindig gondot okoz az imperfektus és a preteritum, néha előnyös lehet, ha elképzelsz egy idővonalat. A jobb oldalon a jelen van (a jövőt egyelőre figyelmen kívül hagyjuk). Balra a múlt.

Ha biztosan tudod, hogy mikor történt a cselekvés, akkor az idővonalon (egy nyíllal) pontosan meg kell tudnod jelölni, hogy mikor történt. Például:

Szombaton a barátja elment a baseballmeccsre.

Ha viszont nehezen tudod pontosan meghatározni, akkor lehet, hogy csak egy határozatlan időtartamot kell megjelölnöd (egy szaggatott vonallal) a cselekvésről. Például:

A barátja jó baseballjátékos volt.

Mire jó ez nekünk? Amikor egy nyilat rajzolnál, akkor a preteritumot kell használnod; amikor egy szaggatott vonalat rajzolnál, akkor a imperfektust kell használnod. Például így:

El sábado su amigo fue al partido de béisbol.
Su amigo era un buen jugador de béisbol.

Egy másik példa:

Esperanza eltörte a karját, amikor kislány volt.

Ez a mondat két igét tartalmaz, amelyek mindketten az idővonalra kerülnek: “eltörte a karját” és “lány volt”. Az egyik ige egy egyszeri esemény, a másik egy határozatlan idejű helyzet, ezért egy nyilat és egy szaggatott vonalat is használunk.

A fordítás tehát:

Esperanza rompió su brazo cuando era niña.

Még egy példa:

Amikor Paco kisfiú volt, egy évig Oslóban élt.

A gyermekkornak homályos, határozatlan időkerete van, ezért szaggatott vonallal rajzoljuk. De mit kezdjünk az “élt” szóval? Ez sem nem egyszeri esemény, sem nem meghatározhatatlan. Valójában egy tartomány; tudjuk, hogy Paco Oslóba költözött, és egy évvel később elment. Mivel az idővonalon pontosan meg lehet határozni egy cselekvés kezdetét és/vagy végét, úgy kell kezelni, mint egy egyszeri eseményt.

Ezért:

Cuando era niño Paco vivió en Oslo durante un año.