Hogyan írjunk nem fikciós könyvet: A Step-by-Step Guide for Authors

A legtöbb író azt fogja mondani, hogy nem fikciós könyvet írni könnyebb, mint szépirodalmat. Ez a jó hír. A kevésbé jó hír: ez nem jelenti azt, hogy kevesebb munkával jár egy nem fikciós könyv megírása. Míg a szépirodalmi írók gyakran használnak egy alapvázlatot, és aztán arra mennek, amerre a történet és a karakterek viszik őket, addig a tényirodalom alapos tervezést igényel, mielőtt egyáltalán elkezdenéd írni. A kezdéshez az alábbi lépések ismertetik a nem szépirodalmi könyv megírásának alapvető folyamatát.

Tisztázd, hogy mit akarsz elérni a nem fikciós könyveddel

Mielőtt nekivágsz az írói útnak, tudnod kell, hogy egyáltalán miért indulsz el ezen az úton. Mi az, amit szeretnél, hogy az olvasód megtudjon? Mit remélsz, mit fog gondolni, érezni vagy tenni, miután elolvasta a könyvedet? Egy olyan témát akarsz elmagyarázni, amely iránt szenvedélyesen érdeklődsz? Vagy egy olyan történetet szeretne megosztani, amely inspirálja vagy irányítja az olvasóját?

Ha tudja, mit szeretne elérni a tényirodalmi könyvével, meg fog lepődni, hogy a kirakós többi darabja mennyire a helyére kerül.

Tudja meg, milyen alműfajú tényirodalmat fog írni

Ha már tudja, mit szeretne elérni a könyvével, ki kell találnia, milyen típusú tényirodalmat fog írni. A tényirodalomnak különböző alműfajai vannak. Az, hogy melyiket választod, nemcsak azt határozza meg, hogy mit fogsz mondani, hanem azt is, hogy milyen módon fogod elmondani.

A narratív nonfiction olyan nonfiction, amely egy történetet mesél el. A fikciótól eltérően azonban a történet, amit elmesélsz, igaz. A nonfiction néhány más alműfaja is elbeszélő jellegű: a memoár, az önéletrajz és az életrajz például szintén történetet mesél. Az ilyen típusú írásoknál minden az elbeszélésről szól.

Az expozíciós nonfiction nem annyira az elbeszélésről szól, mint inkább a megmutatásról. Itt kevésbé az elbeszélésre és inkább egy téma kifejtésére koncentrálsz. A tankönyvek, az önsegítő könyvek és a how-to könyvek mind expozíciósak.

Válassza ki a könyve szerkezetét

Ha az a fő célja, hogy elmeséljen egy történetet, el kell döntenie, hogyan akarja ezt a történetet elmesélni. Tehát létre kell hoznod egy cselekményszerkezetet. Példák a cselekményszerkezetekre:

A hagyományos háromfelvonásos szerkezet

Itt időrendi sorrendben meséled el a történetet. Az elejével, vagyis a felvezető felvonással kezded. Lényegében a helyszínt állítod be: bemutatod a főhőst, és leírod az eseményt, amely elindítja a főhős történetét. A középső rész, vagyis a konfrontációs felvonás leírja a főszereplő útját, valamint az akadályokat és a szereplőket, akikkel útközben találkozik. Ebben a részben bemutathatod az antagonistát is.

Az antagonistának nem kell tényleges személynek lennie, hanem lehet helyette egy nagyobb kihívás: például valami társadalmi hiedelem, vagy egy folyamat/dolg, amit ki kell találni. A konfrontációs aktus során végig építed a feszültséget. Aztán végül elérkezünk a befejező részhez, vagyis a feloldáshoz. Itt kerül szembe egymással a főszereplő és az antagonista: ez a csúcspont, amely felé haladsz. A csúcspont után elvarrod az elvarratlan szálakat, és hangsúlyozod, hogy mit szeretnél, hogy az olvasód ebből az egészből magával vigyen.

Az idő manipulálása

Ezzel a szerkezettel a történetedet valahol a közepén kezded, majd visszatekintésekkel elmeséled az olvasódnak, hogyan kezdődött minden. Előre is ugorhatsz a jövőbeli eseményekhez, majd visszatérhetsz egy korábbi időponthoz. Ez a szerkezet különösen akkor hatékony, ha fennáll a veszélye annak, hogy az olvasód elveszíti az érdeklődését a felállás iránt, és csak azt szeretné tudni, mi fog történni ezután.

A körkörös szerkezet

Itt a történetedet a csúcseseménnyel kezded, amely általában a végén következne. Ezután visszatérsz az elejére és a közepére, leírva, hogy mi vezetett ehhez a csúcseseményhez. A könyv végén megismétled a csúcseseményt, és elvarrod az elvarratlan szálakat.

A párhuzamos szerkezet

Ezzel a szerkezettel egyszerre két vagy több történetet mesélsz el. Minden különálló történetnek megvan a maga eleje, közepe és vége. A történeteket összeszőheted, vagy külön-külön is elmesélheted őket, de a végén össze kell kötnöd őket.

A kifejtő jellegű nonfiction esetében lehet, hogy több értelme van, ha a könyvedet témák szerint szakaszokra vagy fejezetekre osztod. Tegyük fel például, hogy egy hogyan kell üzleti könyvet írsz, amelyben hét lépést vagy alapelvet írsz le. A legjobb, ha minden egyes lépést vagy elvet külön-külön tárgyal. Azonban még mindig építhet egy átfogó elbeszélést, ha hagyja, hogy az egyik lépés vagy elv átvezessen a következőhöz.

Vázlattervet készíteni

Most itt az ideje, hogy elkészítse a vázlattervet. Ez azért fontos, mert így biztosíthatod, hogy mindenre kitérj, amit el akarsz mondani. A vázlat elkészítésének egyszerű módja a következő lépések követése:

• Írd le a könyved szerkezetének főbb részeit. Ha elbeszélő stílust választasz, ezek lesznek az eleje, a közepe és a vége, bármilyen sorrendben is akarod elmesélni őket. Expository nonfiction esetében a különböző fő témákat fogod leírni, amelyekkel foglalkozni fogsz.
• Most tekintsd át az egyes részeket külön-külön. Írd le az összes pontot, amivel az adott részben foglalkozni akarsz.
• Nézd meg ezeket a részpontokat, és nézd meg, mit tudsz kombinálni, mit kell különböző pontokra szétválasztanod, mely pontok lehetnek mások alpontjai, és így tovább.
• Döntsd el, milyen sorrendben szeretnéd tárgyalni az egyes részpontokat. Lehetnek átfedések, ezért el kell döntenie, hogy hol akarja az adott alpontot mélyebben tárgyalni, és hol csak érinteni akarja.
• Döntse el, hogy mennyi helyet szán az egyes alpontoknak. Ez segíteni fog abban, hogy ne fecsegjen és fecsegjen olyan dolgokról, amelyek a dolgok nagyobb összefüggésében nem olyan fontosak.

Ne feledje, hogy a vázlat nem kőbe vésett. A kutatás során például rábukkanhatsz valamire, amire eddig nem gondoltál, és amire szintén szeretnél kitérni. Az írás folyamata során még mindig apríthatsz és változtathatsz dolgokon, ha szükséged van rá.”

Válaszd ki a stílusirányzatodat

A stílusirányzat olyan irányelvek összessége, amelyek segítenek abban, hogy következetes legyél az írásodban. Bármire kiterjedhet, attól kezdve, hogy egyes vagy egyes szám első személyt használsz-e, egészen olyan apró részletekig, mint például, hogy kiírod-e a számokat vagy sem. Nem feltétlenül szükséges, hogy az írás megkezdése előtt válasszon egy stílusirányzatot, de nagyban megkönnyíti a folyamatot. Ha már az elejétől fogva egységes stílusban írsz, azzal később időt takarítasz meg.

Írni, írni, írni

Ha már van egy vázlatod, tulajdonképpen a nehéz munka nagy részét már elvégezted. Egy stilisztikai útmutatóval, amely segít az apró részletekről gondoskodni, már csak az a kérdés, hogy az ötleteidet papírra – vagy a számítógépedbe – vigyed. Szóval, tölts magadnak valamit inni, szabadulj meg a zavaró tényezőktől, ülj le, és kezdj el írni.

Nonfiction Writing Techniques: Hogyan írjunk informatív (és izgalmas!) tényirodalmat

Néhány olvasó elzárkózik a tényirodalomtól, mert azt gondolja, hogy az csak unalmas, régi tények gyűjteménye, amelyben semmi izgalmas nem történik. Ez valójában csak azért van, mert még nem olvastak jó tényirodalmi könyvet. A tényirodalom ugyanolyan izgalmas olvasmány lehet, mint a szépirodalom: talán még izgalmasabb is, mert tudod, hogy amiről olvasol, az valóban megtörtént.

Szóval, mint tényirodalmi író, hogyan tudod úgy átadni a gondolataidat, hogy a könyved mindenki kedvenc könyveinek listáján helyet kapjon?

Emlékezz a történetre

A legnépszerűbb hollywoodi kasszasikerek közül sok valójában nem fikciós könyveken alapult. Még a Mean Girls című tinifilm is egy önsegítő könyv, Rosalind Wiseman Queen Bees and Wannabes című könyve alapján készült. Attól, hogy nem a képzelet szüleménye, még nem kell, hogy száraz legyen. A jó tényirodalom akkor is elmesél egy történetet, még akkor is, ha olyan témáról szól, mint az üzlet vagy a tudomány.

Neked, mint tényirodalmi szerzőnek, nem csak az a kihívás, hogy olyan történetet válassz, amelyet elmesélsz, hanem az is, hogy olyan történetet válassz, amelyet az olvasóid lenyűgözőnek találnak. Amit Ön érdekesnek talál, nem biztos, hogy az olvasóknak is tetszeni fog. Tehát objektíven kell gondolkodnod a történetről. Azért érdekes számodra, mert te vagy az, aki vagy, vagy a történet miatt érdekes?

Helyszín megteremtése

Minden történet – még ha igaz is, és még ha önmagában nem is annyira meggyőző – azonnal meggyőzőbbé válik, ha megteremted a helyszínt. Be akarod vonzani az olvasóidat, és azt akarod elérni, hogy úgy érezzék, hogy ott vannak veled. Nem fognak sokat érezni, ha csak annyit mondasz, hogy elmentél a bankigazgatóhoz. Úgy fogják azonban érezni, hogy a cselekmény részesei, amikor leírja a bankigazgató irodáját: a falak és a bútorok unalmas színeit, a számítógép vakító fényét, a mahagóni íróasztal simaságát, a takarítók által használt termékek illatát, a kinti forgalom zaját, a száraz ízt a szájában. Amikor leírja a helyszínt, ne feledje, hogy ne csak arra koncentráljon, hogyan néznek ki a dolgok. Érintse meg mind az öt érzékszervét.

Éltesse életre a karaktereit

Minden jó történet egyik közös eleme az azt benépesítő élethű karakterek. Mindenki, akiről a könyvedben beszélsz, egy karakter. Az olvasóid minden egyes ilyen karakterről tudni akarnak. Hogyan néznek ki? Mit viselnek? Milyen a hangjuk? Milyen furcsaságaik vannak? Az a bankigazgató, akiről a könyvében beszél, jobban fog hasonlítani egy valódi személyre, ha leírja az értelmes frizuráját, a keményített fehér ingét és a józan nyakkendőjét, a hivatalos beszédmódját, azt, ahogyan a középső ujjával folyton a helyére tolja a szemüvegét.

Vigyázzon a TMI-vel

TMI: túl sok információ. Amikor Tolsztoj a réten szaladgáló kutyáról hablatyol, megkönnyebbülsz, amikor Anna Karenina végül a szembejövő vonat útjába veti magát. Bár fontos, hogy megteremtsd a helyszínt és leírd a karaktereidet, az is ronthat a történeten, ha túl sok lényegtelen információt adsz. Ez az egyik leggyorsabb módja annak, hogy elveszítsd az olvasóidat. Gondold át tehát kritikusan, hogy mit tartalmaz a leírásod. Hozzá kell járulnia a hangulathoz, de ha egy-két bekezdésnél több kell hozzá, az már túlzás.

Gondolj a párbeszédekre

Gondolj arra az ismerősödre, aki a legjobb anekdotákat meséli. Ők az egész történetet közvetett beszédben mesélik el, vagy közvetlen idézeteket használnak, a hangokkal együtt? A párbeszéd nagyszerű módja annak, hogy egy jelenet életre keljen.

A nem-fikciós művek írása során előfordulhat, hogy vonakodik a párbeszédek használatától. Végül is ragaszkodnia kell az igazsághoz. Vannak azonban módok arra, hogy párbeszédet építsünk be anélkül, hogy elveszítenénk a hitelességünket. Találhatsz idézeteket interjúkból, jegyzőkönyvekből, bírósági dokumentumokból és hasonlókból. Egyébként használhatsz reprezentatív párbeszédet, amikor nem azt idézed, amit az illető ténylegesen mondott, hanem párbeszédet alkotsz abból, amit esetleg mondott. Ha azonban a reprezentatív párbeszédet választja, azt hitelesnek kell hangoztatnia. Vegye figyelembe a személy beszédmódját, akcentusát, az általa ismert kifejezéseket és a szövegkörnyezetet, amelyben beszél. Az a bankigazgató valószínűleg nem fogja “haver”-nak hívni az ügyfeleit. Amikor azonban a szörfös haverjaival beszélget, egészen másfajta nyelvezetet fog használni.

Kezd a közérthető nyelvezetet

Míg kísértésbe eshet, hogy felvágjon a nagy szókincsével, ne feledje, hogy mindenekelőtt hatékonyan próbál kommunikálni. Ha senki sem érti az általad használt szavakat, hogyan fogják megérteni az üzenetedet? Ha leegyszerűsíted a nyelvezetedet, hatékonyabban fogod átadni az üzenetet. A szöveget is társalgóssá teszi, mintha közvetlenül az olvasóhoz beszélne – és megakadályozza, hogy a könyve unalmassá váljon.

A közérthető nyelvezet használata nem jelenti azt, hogy butítaná az üzenetét. Továbbra is elmagyarázhat bonyolult fogalmakat. Most azonban úgy teszed ezt, hogy az olvasóid nagyobb valószínűséggel értik meg. A közérthető nyelvezet használatának néhány alapelve:

Az aktív hangnemet használja.

Ez sokkal társalgásiasabb, mint a passzív hangnem, és könnyebben érthető. A passzív hang ezzel szemben úgy hangozhat a könyved, mintha egy szürke kisember írta volna, szürke öltönyben, egy szürke kormányhivatalban. Természetesen vannak esetek, amikor a passzív hangnak több értelme van. Ha azonban túl gyakran használod, biztosan elaltatod az olvasóidat.

Használj egyszerűbb szavakat.

Emlékszel, hogy az angoltanárod azt mondta, hogy úgy írj, ahogyan beszélsz? Nos, milyen gyakran használsz olyan szavakat és kifejezéseket, mint a “következésképpen” a “so” helyett, az “olyan, mint” a “like” helyett, vagy a “zavarba ejt” a “baffle” helyett? (Teljes kitárulkozás: szeretem használni a “zavarba hozni” szót 😄)

Kerüld a szakzsargont.

Az, hogy te érted egy kifejezés jelentését, nem jelenti azt, hogy az olvasóid is érteni fogják. Ha van egy egyszerűbb vagy elterjedtebb szinonimája a kifejezésnek, használd azt. Ha nem tudod elkerülni a szakzsargont, magyarázd el, mit jelent a kifejezés. Ne feledje azt sem, hogy a szleng a szakzsargon egyik formája. Ha például azt mondja, hogy valami “beteg”, az olvasók ezt negatívumként értelmezhetik, nem pedig “csodálatosnak”.

Használjon rövidebb mondatokat.

Maradjon minden mondatban a fő gondolatnál. A monotonitás elkerülése érdekében variálhatod a mondatok hosszát. Igyekezz azonban húsz szónál nem hosszabbra korlátozni őket.

Kerüld a nominalizációkat.

A nominalizációk azok a főnevek, amelyeket egy igéből képezünk: “usage” a “use”-ból, “formation” a “form”-ból, és hasonlók. A nominalizációk túlságosan formálisnak hangzik az írásod. Emellett nehezen érthetőek is lehetnek.

Nem feledkezz meg a kutatásodról

Míg a tényirodalom történetet mesél, végső soron a tényekről szól. Ahhoz, hogy nonfiction íróként hiteles legyél, képesnek kell lenned alátámasztani ezeket a tényeket. Még ha memoárt írsz is, a tényeknek meg kell felelned. Megvannak a helyes dátumok? Biztos vagy az események időrendjében? Ott volt az az épület, abban az utcában, abban az időben, amiről írsz? A Google korában nincs mentség arra, hogy ne végezzünk kutatást.

Forrás a mélyebb igazságok után

A világon semmi sem csak úgy van. Mindig van oka annak, hogy a dolgok miért olyanok, amilyenek. Ha ásol a történet mögötti történet után, az több betekintést adhat az üzenetedbe. És ha jobban megérted az üzenetet, jobban el tudod majd magyarázni az olvasóidnak.

Add hozzá az utolsó simításokat