Jóga, meditáció, imádat (puja), isten vagy istennő iránti odaadás, zarándoklat szent városokba, dharma (cél/szerep) szerinti élet.
Sok fesztivál az év folyamán, sokféle rituáléval. A legtöbb a természet körforgását ünnepli, egy adott istenséget tisztel, vagy Ráma vagy Krsna életének egy eseményéről emlékezik meg. Népszerű ünnepek közé tartozik a Holi, a Diwali és a Mahashivaratri.
Sok hindu vallási életének középpontjában az Isten (akit Brahman, Siva, Visnu vagy Shakti néven érzékelnek) vagy több isten iránti odaadás áll. Ez az odaadás általában az otthoni szentélyekben található szobrokhoz és istenképekhez kapcsolódó szertartások és gyakorlatok formájában jelenik meg.
A filozófiai beállítottságú hinduk teljesen figyelmen kívül hagyják az isteneket, és intenzív meditációval keresik az Én megvalósítását. Megint mások elsősorban az életben elfoglalt helyüknek megfelelő társadalmi és erkölcsi kötelességek teljesítésére összpontosítanak.
Ezeket a különböző megközelítéseket egyformán érvényesnek tekintik, és valójában formálisan a felszabaduláshoz vezető három útnak (marga) ismerik el: bhaktimarga (az odaadás útja), dzsnanamarga (a tudás vagy filozófia útja) és karmamarga (a cselekedetek és tettek útja).
Hindu vallási szakaszok
A hindu vallási gyakorlatok középpontjában a társadalmi helyzethez és az életszakaszhoz kapcsolódó kötelességek teljesítésének fontossága áll. Ami az utóbbit illeti, a hagyományos hinduktól elvárják, hogy életük során négy szakaszon (ashrama) haladjanak keresztül:
- – Brahmacharga, amely az iskolás évek alatt zajlik, a tudás megszerzésére és a jellem fejlesztésére összpontosít;- Grastha, a középső évek, a világi törekvésekre és örömökre összpontosít, mint például a házasság, a család és a karrier;- Vanaprastha, amikor az ember gyermekei elérik a felnőttkort, a spirituális dolgokra való fokozott összpontosítás ideje; és- Sanngasu, az élet utolsó éveiben az ember teljesen elhagyhatja a világot a kontemplációs életért.