Hallókészülék

Az első elektromos hallókészülék a telefon szénmikrofonját használta, és 1896-ban mutatták be. A vákuumcső tette lehetővé az elektronikus erősítést, de az erősített hallókészülékek korai változatai túl nehezek voltak a cipeléshez. A vákuumcsövek miniatürizálása vezetett hordozható modellekhez, a második világháború után pedig miniatűr csöveket használó, viselhető modellekhez. Az 1948-ban feltalált tranzisztor kis teljesítménye és kis mérete miatt jól illeszkedett a hallókészülékek alkalmazásához; a hallókészülékek a tranzisztorok korai alkalmazói voltak. Az integrált áramkörök fejlődése lehetővé tette a hordozható segédeszközök képességeinek további javítását, beleértve a digitális jelfeldolgozási technikák megvalósítását és az egyéni felhasználói igényeknek megfelelő programozhatóságot.

Kompatibilitás a telefonokkalSzerkesztés

Egy vasútállomáson elhelyezett tábla magyarázza, hogy a nyilvános hangosbemondó rendszer “Hearing Induction Loop” (hangindukciós hurok) segítségével működik. A hallókészüléket használók egy telecoil (T) kapcsoló segítségével közvetlenül a hallókészülékük vevőkészülékén keresztül hallhatják a bemondásokat.

A hallókészülék és a telefon akkor “kompatibilis”, ha képesek úgy csatlakozni egymáshoz, hogy tiszta, könnyen érthető hangot produkálnak. A “kompatibilitás” kifejezést mindhárom telefontípusra (vezetékes, vezeték nélküli és mobiltelefon) alkalmazzák. A telefonok és a hallókészülékek kétféleképpen kapcsolódhatnak egymáshoz:

• Akusztikusan: a telefon hangszórójából érkező hangot a hallókészülék mikrofonja veszi fel.
• Elektromágnesesen: a telefon hangszórójából érkező jelet a hallókészülék “telecoil” vagy “T-tekercs”, a hallókészülékben lévő speciális dróthurok veszi fel.

Megjegyezzük, hogy a telecoil csatolásnak semmi köze a mobiltelefon vagy a vezeték nélküli telefon rádiójeléhez: a telecoil által felvett hangjel az a gyenge elektromágneses mező, amelyet a telefon hangszórójában lévő hangtekercs hoz létre, amikor a hangszóró kúpot előre-hátra tolja.

Az elektromágneses (telecoil) mód általában hatékonyabb, mint az akusztikus módszer. Ez főként azért van így, mert a mikrofon gyakran automatikusan kikapcsol, amikor a hallókészülék telecoil üzemmódban működik, így a háttérzajok nem erősödnek fel. Mivel elektronikus kapcsolat van a telefonnal, a hang tisztább és a torzítás kevésbé valószínű. Ahhoz azonban, hogy ez működjön, a telefonnak hallókészülék-kompatibilisnek kell lennie. Technikailag a telefon hangszórójának olyan hangtekerccsel kell rendelkeznie, amely viszonylag erős elektromágneses mezőt generál. Az erős hangtekercsekkel rendelkező hangszórók drágábbak és több energiát igényelnek, mint a sok modern telefonban használt apró hangszórók; a kis teljesítményű hangszórókkal rendelkező telefonok nem tudnak elektromágnesesen összekapcsolódni a hallókészülékben lévő távbeszélő tekerccsel, így a hallókészüléknek akusztikus üzemmódra kell váltania. Emellett sok mobiltelefon nagymértékű elektromágneses zajt bocsát ki, amely a telecoil használatakor hallható statikus zajt okoz a hallókészülékben. Ezt a problémát sok mobiltelefon esetében úgy lehet megoldani, hogy egy vezetékes (nem Bluetooth) fejhallgatót csatlakoztatunk a mobiltelefonhoz; ha a fejhallgatót a hallókészülék közelébe helyezzük, a telefont elég távol tarthatjuk ahhoz, hogy a statikus zajt tompítsuk. Egy másik módszer a “nyaklánc” használata (amely olyan, mint egy hordozható, nyak körüli indukciós hurok), és a nyakláncot közvetlenül az okostelefon (vagy laptop, sztereó stb.) szabványos audiocsatlakozójába (fejhallgató-csatlakozó) kell csatlakoztatni. Ezután a hallókészülék telecoiljának bekapcsolásával (általában egy gomb megnyomásával) a hang közvetlenül a telefonból a nyakláncon keresztül a hallókészülék telecoiljába jut.

2007. március 21-én a Távközlési Ipari Szövetség kiadta a TIA-1083 szabványt, amely lehetővé teszi a vezeték nélküli telefonok gyártóinak, hogy termékeiket a T-Coil mágneses csatolási móddal rendelkező legtöbb hallókészülékkel való kompatibilitás szempontjából teszteljék. Ezzel a teszteléssel a digitális vezeték nélküli telefonok gyártói tájékoztatni tudják a fogyasztókat arról, hogy mely termékek működnek együtt a hallókészülékeikkel.

Az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet (ANSI) rendelkezik egy minősítési skálával a hallókészülékek és a telefonok közötti kompatibilitásra vonatkozóan:

• Akusztikus (mikrofon) üzemmódban történő működés esetén a minősítések M1-től (legrosszabb) M4-ig (legjobb) terjednek.
• Elektromágneses (telecoil) üzemmódban a minősítések T1-től (legrosszabb) T4-ig (legjobb) terjednek.

A lehető legjobb minősítés az M4/T4, ami azt jelenti, hogy a telefon mindkét üzemmódban jól működik. Az M3 alatti minősítésű készülékek nem megfelelőek a hallókészülékkel rendelkezők számára.

A számítógépes programok, amelyek lehetővé teszik a hallókészülék létrehozását PC, táblagép vagy okostelefon segítségével, jelenleg egyre népszerűbbek. A modern mobileszközök rendelkeznek az ehhez szükséges összes komponenssel: hardver (egy közönséges mikrofon és fejhallgató használható) és egy nagy teljesítményű mikroprocesszor, amely egy adott algoritmus szerint végzi a digitális hangfeldolgozást. az alkalmazás konfigurálását maga a felhasználó végzi hallóképességének egyéni jellemzőinek megfelelően. A modern mobileszközök számítási teljesítménye elegendő a legjobb hangminőség előállításához. Ez, párosulva a szoftveres alkalmazásbeállításokkal (például a hangkörnyezetnek megfelelő profilválasztás) nagyfokú kényelmet és komfortot biztosít a használatban. a digitális hallókészülékkel szemben a mobilalkalmazásoknak a következő előnyei vannak:

• egyszerű használat (nincs szükség további eszközökre, elemekre stb.);
• magas viselési kényelem;
• teljes láthatatlanság (az okostelefon nem kapcsolódik a hallókészülékhez);
• a szoftverbeállítások felhasználóbarát felülete;
• magas mintavételi frekvencia (44.1 kHz), amely kiváló hangminőséget biztosít;
• gyors váltás a külső fejhallgató és a telefon mikrofonja között;
• akusztikai erősítés akár 30 dB (szabványos fejhallgatóval);
• alacsony késleltetés a hangfeldolgozásban (6,3 és 15,7 ms között – a mobileszköz modelljétől függően);
• Nem kell megszokni, ha mobilkészüléket cserél;
• Nincs veszteség a beállításokban, ha egyik készülékről a másikra és vissza váltasz;
• magas akkumulátor-élettartam;
• az alkalmazások szabad terjesztése.

Egyértelműen meg kell érteni, hogy az okostelefonra / tabletre készült “hallókészülék” alkalmazás nem tekinthető a digitális hallókészülék teljes helyettesítésének, mivel ez utóbbi:

• orvosi eszköz (a vonatkozó vizsgálati és tanúsítási eljárásoknak kitéve);
• orvosi rendelvényre történő használatra készült;
• audiometriai eljárásokkal kerül beállításra.

A hallókészülék-alkalmazások működőképessége hallásvizsgálatot (in situ audiometriát) is magában foglalhat. A vizsgálat eredményeit azonban csak a készülék beállítására használják fel az alkalmazással való kényelmes munkavégzéshez. A hallásvizsgálati eljárás semmilyen módon nem tarthat igényt arra, hogy helyettesítse a szakorvos által végzett audiometriai vizsgálatot, így nem képezheti a diagnózis alapját.

• Az egyes iOS (Apple) és Android készülékekhez készült alkalmazások, mint például az Oticon ON, segíthetnek az elveszett/elhagyott hallókészülék felkutatásában.

WirelessEdit

A legújabb hallókészülékek közé tartoznak a vezeték nélküli hallókészülékek. Az egyik hallókészülék képes továbbítani a másik oldalra, így az egyik készülék programgombjának megnyomásával egyidejűleg a másik készülék is módosítja a másik készüléket, így mindkét készülék egyszerre változtatja meg a háttérbeállításokat. Mostanában jelennek meg az FM-hallgató rendszerek, amelyekbe a hallókészülékek használatába integrált vezeték nélküli vevőkészülékeket építenek be. Egy külön vezeték nélküli mikrofon adható a társnak, hogy viselje étteremben, autóban, szabadidőben, bevásárlóközpontban, előadásokon vagy vallási szertartásokon. A hang vezeték nélkül jut el a hallókészülékhez, kiküszöbölve a távolság és a háttérzajok hatását. Az FM-rendszerek a rendelkezésre álló technológiák közül a legjobb beszédértést nyújtják zajban.Az FM-rendszerek TV-hez vagy sztereóhoz is csatlakoztathatók.

A 2,4 gigahertzes Bluetooth-csatlakozás a legújabb innováció a hallókészülékek és az audioforrások, például TV-streamerek vagy Bluetooth-kompatibilis mobiltelefonok vezeték nélküli összekapcsolásában. A jelenlegi hallókészülékek általában nem közvetlenül Bluetooth-on keresztül streamelnek, hanem egy másodlagos streaming-eszközön keresztül (amelyet általában a nyakban vagy zsebben hordanak), ez a Bluetooth-képes másodlagos eszköz pedig vezeték nélkül streamel a hallókészülékre, de csak rövid távolságra. Ez a technológia alkalmazható készen viselhető készülékekhez (BTE, Mini BTE, RIE stb.) vagy egyedi készítésű, közvetlenül a fülbe illeszkedő készülékekhez.

• Oticon hallókészülékek Bluetooth vezeték nélküli eszközökkel történő használatához.

• Phonak vezeték nélküli FM rendszer

A fejlett országokban az FM rendszereket a gyermekek halláscsökkenésének kezelésében sarokpontnak tekintik. Egyre több felnőtt is felfedezi a vezeték nélküli FM-rendszerek előnyeit, különösen amióta elérhetővé váltak a különböző mikrofonbeállításokkal rendelkező adók és a vezeték nélküli mobiltelefonos kommunikációhoz szükséges Bluetooth.

Már számos színház és előadóterem rendelkezik olyan segédhallgató rendszerekkel, amelyek közvetlenül a színpadról továbbítják a hangot; a közönség tagjai megfelelő vevőkészüléket kölcsönözhetnek, és háttérzaj nélkül hallhatják a programot. Egyes színházakban és templomokban FM-adók állnak rendelkezésre, amelyek a hallókészülékek személyes FM-vevőivel működnek.

Irányított mikrofonokSzerkesztés

A legtöbb régebbi hallókészüléknek csak egy minden irányú mikrofonja van. A minden irányú mikrofon minden irányból egyformán erősíti a hangokat. Ezzel szemben az irányított mikrofon az egyik irányból érkező hangokat jobban felerősíti, mint a többi irányból érkező hangokat. Ez azt jelenti, hogy a rendszer irányából érkező hangokat jobban felerősíti, mint a többi irányból érkező hangokat. Ha a kívánt beszéd a kormányzás irányából érkezik, a zaj pedig más irányból, akkor a minden irányú mikrofonhoz képest az irányított mikrofon jobb jel-zaj arányt biztosít. A jel-zaj arány javítása javítja a beszédértést zajban. Az irányított mikrofonok a második legjobb módszernek bizonyultak a jel-zaj arány javítására (a legjobb módszer az FM-rendszer volt, amely a mikrofont a kívánt beszélő szájához közel helyezi).

Most már sok hallókészülék rendelkezik mind a mindenirányú, mind az irányított mikrofon üzemmóddal. Ez azért van így, mert előfordulhat, hogy a viselőnek egy adott helyzetben nincs szüksége vagy nem kívánja az irányított mikrofon zajcsökkentő tulajdonságait. Jellemzően a mindenirányú mikrofon üzemmódot csendes hallgatási helyzetekben (pl. nappaliban), míg az irányított mikrofont zajos hallgatási helyzetekben (pl. étteremben) használják. A mikrofon üzemmódot jellemzően a viselő kézzel választja ki. Egyes hallókészülékek automatikusan kapcsolják a mikrofon üzemmódot.

Az adaptív irányított mikrofonok automatikusan változtatják a maximális erősítés vagy elutasítás irányát (a zavaró irányított hangforrás csökkentése érdekében). Az erősítés vagy elutasítás irányát a hallókészülék processzora változtatja. A processzor megpróbálja a maximális erősítést a kívánt beszédjelforrás irányába, illetve a zavaró jelforrás irányába történő elutasítást biztosítani. Hacsak a felhasználó manuálisan átmenetileg nem kapcsol át “éttermi program, csak előre irányuló üzemmódra”, az adaptív irányított mikrofonok gyakran felerősítik a többi beszélő beszédét koktélparti típusú környezetben, például éttermekben vagy kávézókban. A több beszédjel jelenléte megnehezíti a processzor számára a kívánt beszédjel helyes kiválasztását. További hátrány, hogy egyes zajok gyakran a beszédhez hasonló jellemzőket tartalmaznak, így a hallókészülék processzora nehezen tudja megkülönböztetni a beszédet a zajtól. A hátrányok ellenére az adaptív irányított mikrofonok jobb beszédfelismerést biztosíthatnak zajban

Az FM rendszerekről megállapították, hogy szimulált tesztkörülmények között még nagyobb beszélő-beszélő távolság esetén is jobb jel-zaj arányt biztosítanak.

TelecoilEdit

A telefontekercsek vagy T-tekercsek (a “Telephone Coils” kifejezésből) a hallókészülékekbe vagy a cochleáris implantátumokba beépített kis eszközök. Az audioindukciós hurok elektromágneses mezőt hoz létre, amelyet a T-tekercsek érzékelnek, így a hangforrások közvetlenül csatlakoztathatók a hallókészülékhez. A T-tekercs célja, hogy segítsen viselőjének kiszűrni a háttérzajt. Használhatók telefonokkal, FM-rendszerekkel (nyakhurokkal) és indukciós hurokrendszerekkel (más néven “hallóhurok”), amelyek a hangot a hangosbeszélő rendszerekből és a televíziókból továbbítják a hallókészülékekre. Az Egyesült Királyságban és a skandináv országokban a hallóhurkokat széles körben használják templomokban, üzletekben, vasútállomásokon és más nyilvános helyeken. Az Egyesült Államokban a telecoilok és a hallóhurok fokozatosan egyre elterjedtebbé válnak. A hangindukciós hurok, a telecoil és a hallóhurok Szlovéniában is fokozatosan elterjedtebbé válik.

A T-tekercs egy fémmagból (vagy rúdból) áll, amely köré ultrafinom drótot tekernek. A T-tekercseket indukciós tekercseknek is nevezik, mert amikor a tekercset mágneses térbe helyezik, a huzalban váltakozó elektromos áram indukálódik (Ross, 2002b; Ross, 2004). A T-tekercs érzékeli a mágneses energiát és átalakítja (konvertálja) azt elektromos energiává. Az Egyesült Államokban a TIA-1083 szabvány, a Távközlési Ipari Szövetség TIA-1083 szabványa, meghatározza, hogy az analóg kézi készülékek hogyan működhetnek együtt a t-tekercses eszközökkel, az optimális teljesítmény biztosítása érdekében.

Bár a T-tekercsek ténylegesen széles sávú vevőkészülékek, az interferencia a legtöbb hallóhurokhelyzetben szokatlan. Az interferencia zümmögő hangként jelentkezhet, amelynek hangereje attól függően változik, hogy a viselő milyen távolságra van a forrástól. A források az elektromágneses mezők, például a CRT számítógép-monitorok, a régebbi fénycsövek, egyes fényerőszabályozó kapcsolók, számos háztartási elektromos készülék és a repülőgépek.

Florida és Arizona államban olyan törvényt fogadtak el, amely előírja a hallásspecialisták számára, hogy tájékoztassák a pácienseket a teletekercsek hasznosságáról.

Használatot befolyásoló jogszabályokSzerkesztés

Az Egyesült Államokban az 1988. évi hallókészülék-kompatibilitási törvény előírja, hogy a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) biztosítsa, hogy az 1989 augusztusa után az Egyesült Államokban használatra gyártott vagy importált valamennyi telefon, valamint minden “alapvető” telefon hallókészülék-kompatibilis legyen (teletekercs használata révén).

Az “alapvető fontosságú” telefonok meghatározása a következő: “pénzérmés telefonok, vészhelyzeti használatra biztosított telefonok és egyéb olyan telefonok, amelyekre az ilyen hallókészüléket használó személyeknek gyakran szükségük van”. Ezek közé tartozhatnak a munkahelyi telefonok, a zárt helyiségekben (például kórházakban és idősotthonokban) található telefonok, valamint a szállodai és motelszobákban található telefonok. A biztonságos telefonok, valamint a nyilvános mobil és magán rádiószolgálatokkal használt telefonok mentesülnek a HAC-törvény hatálya alól. A “biztonságos” telefonok meghatározása szerint “az Egyesült Államok kormánya által minősített vagy érzékeny hangüzenetek továbbítására engedélyezett telefonok.”

2003-ban az FCC szabályokat fogadott el a digitális vezeték nélküli telefonok hallókészülékekkel és cochleáris implantátumokkal való kompatibilitásának biztosítására. Bár az analóg vezeték nélküli telefonok általában nem okoznak interferenciát a hallókészülékekkel vagy a cochleáris implantátumokkal, a digitális vezeték nélküli telefonok gyakran igen, a telefon antennája, háttérvilágítása vagy más alkatrészei által kibocsátott elektromágneses energia miatt. Az FCC ütemtervet határozott meg a hallókészülékekkel kompatibilis digitális vezeték nélküli telefonok kifejlesztésére és értékesítésére. Ez az erőfeszítés a hallókészülékkel kompatibilis digitális vezeték nélküli telefonok számának növekedését ígéri. Mind a vezeték nélküli, mind a mobiltelefonok régebbi generációi analóg technológiát használtak.

Audio bootEdit

A hallókészülék audio boot-tal

A audio boot vagy audio cipő egy hallókészülékkel használt elektronikus eszköz; a hallókészülékek gyakran rendelkeznek speciális fémérintkezőkkel a hangbevitelhez. Az audiocipő általában a hallókészülék (fül mögötti modell, mivel a fülbe helyezettek nem biztosítanak vásárlási lehetőséget a csatlakozáshoz) vége köré illeszkedik, hogy összekapcsolja azt egy másik eszközzel, például egy FM-rendszerrel, mobiltelefonnal vagy akár egy digitális audiólejátszóval.

Közvetlen hangbemenetSzerkesztés

A kábel végén lévő DAI-csatlakozó

A közvetlen hangbemenet (DAI) lehetővé teszi, hogy a hallókészüléket közvetlenül egy külső hangforráshoz, például egy CD-lejátszóhoz vagy egy segédeszközhöz (ALD) csatlakoztassák. A DAI természeténél fogva sokkal kevesebb elektromágneses interferenciára érzékeny, és jobb minőségű hangjelet eredményez, mint a T-tekercs használata hagyományos fejhallgatóval. Az audio boot egy olyan eszköztípus, amely a DAI megkönnyítésére használható.

ProcessingEdit

Minden elektronikus hallókészülék legalább egy mikrofonnal, egy hangszóróval (általában vevőnek nevezik), egy akkumulátorral és elektronikus áramkörrel rendelkezik. Az elektronikus áramkörök a készülékek között változnak, még akkor is, ha azonos stílusúak. Az áramkörök három kategóriába sorolhatók a hangfeldolgozás típusa (analóg vagy digitális) és a vezérlő áramkörök típusa (állítható vagy programozható) alapján. A hallókészülékek általában nem tartalmaznak elég erős processzorokat a hangforrás lokalizálásához szükséges összetett jelalgoritmusok feldolgozásához.

AnalogEdit

Az analóg audió lehet:

• Az állítható vezérlés: A hangáramkör analóg, elektronikus alkatrészekkel, amelyek állíthatóak. A hallásspecialista meghatározza a viselő számára szükséges erősítést és egyéb specifikációkat, majd az analóg komponenseket vagy magán a hallókészüléken található kis szabályozókkal állítja be, vagy úgy, hogy egy laboratóriummal úgy készítteti el a hallókészüléket, hogy az megfeleljen ezeknek a specifikációknak. A beállítás után az eredményül kapott hang nem változik tovább, kivéve az általános hangerőt, amelyet a viselő a hangerőszabályzóval állíthat be. Az ilyen típusú áramkörök általában a legkevésbé rugalmasak. Az első gyakorlati elektronikus hallókészülék állítható analóg hangáramkörrel az 1932-ben Samual Gordon Taylor által benyújtott 2,017,358 számú, “Hearing Aid Apparatus and Amplifier” című amerikai szabadalom alapján készült.
• Programozható vezérlés: A hangáramkör analóg, de kiegészítő elektronikus vezérlő áramkörrel, amelyet egy audiológus programozhat, gyakran több programmal. Az elektronikus vezérlőáramkör rögzíthető a gyártás során, vagy bizonyos esetekben a hallásspecialista a hallókészülékhez ideiglenesen csatlakoztatott külső számítógépet használhat a kiegészítő vezérlőáramkör programozására. A viselő a különböző hallókörnyezetekhez igazodó programot magán a készüléken vagy egy távirányítón lévő gombok megnyomásával változtathatja meg, vagy egyes esetekben a kiegészítő vezérlőáramkör automatikusan működik. Az ilyen típusú áramkörök általában rugalmasabbak, mint az egyszerű állítható vezérlők. Az első analóg hangáramkörrel és automatikus digitális elektronikus vezérlő áramkörrel rendelkező hallókészülék alapja az 1975-ben benyújtott 4,025,721 számú amerikai szabadalom volt, “Method of and means for adaptively filtering near-stationary noise from speech”, D Graupe, GD Causey által. Ezt a digitális elektronikus vezérlő áramkört az analóg hangáramkörök egyes frekvenciacsatornáiban lévő zajok azonosítására és automatikus csökkentésére használták, és Zeta Noise Blocker néven ismerték.

DigitalEdit

Digitális hallókészülék blokkdiagramja

Digitális hang, programozható vezérlés: Mind a hangáramkör, mind a kiegészítő vezérlőáramkörök teljesen digitálisak. A hallásspecialista a készülékhez ideiglenesen csatlakoztatott külső számítógéppel programozza a hallókészüléket, és minden feldolgozási jellemzőt egyénre szabottan állíthat be. A teljesen digitális áramkör lehetővé teszi számos olyan kiegészítő funkció megvalósítását, amely az analóg áramkörökkel nem lehetséges, a hallókészülékek minden stílusában használható és a legrugalmasabb; például a digitális hallókészülékek programozhatók úgy, hogy bizonyos frekvenciákat jobban erősítsenek, mint másokat, és jobb hangminőséget biztosíthatnak, mint az analóg hallókészülékek. A teljesen digitális hallókészülékek többféle programmal programozhatók, amelyeket a viselő hívhat elő, vagy amelyek automatikusan és adaptívan működnek. Ezek a programok csökkentik az akusztikus visszacsatolást (sípolás), csökkentik a háttérzajt, felismerik és automatikusan alkalmazkodnak a különböző hallgatási környezetekhez (hangos vagy halk, beszéd vagy zene, csendes vagy zajos stb.), további komponenseket, például több mikrofont vezérelnek a térbeli hallás javítása érdekében, frekvenciákat transzponálnak (a viselő által esetleg nem hallott magas frekvenciákat alacsonyabb frekvenciájú régiókba helyezik át, ahol a hallás jobb lehet), és számos más funkciót valósítanak meg. A teljesen digitális áramkörök lehetővé teszik a vezeték nélküli átviteli képesség ellenőrzését mind a hang, mind a vezérlő áramkörök esetében. Az egyik fülön lévő hallókészülékben lévő vezérlőjelek vezeték nélkül küldhetők a másik fülön lévő hallókészülék vezérlőáramköreinek, hogy biztosítsák, hogy a hang mindkét fülben vagy közvetlenül illeszkedjen, vagy hogy a hang szándékos különbségeket tartalmazzon, amelyek utánozzák a normál binaurális hallás különbségeit a térbeli hallás képességének megőrzése érdekében. A hangjelek vezeték nélkül küldhetők külső eszközökre és külső eszközökről egy külön modulon keresztül, amely gyakran egy medálként viselt, általában “streamer”-nek nevezett kis eszköz, és amely lehetővé teszi a vezeték nélküli kapcsolatot más külső eszközökkel. Ez a képesség lehetővé teszi a mobiltelefonok, személyes zenelejátszók, távmikrofonok és egyéb eszközök optimális használatát. A mobiltelefon beszédfelismerő és internetes képességének hozzáadásával a viselője sokkal több helyzetben rendelkezik optimális kommunikációs képességgel, mint a hallókészülékkel önmagában. Ez a bővülő lista magában foglalja a hangvezérelt tárcsázást, a hangvezérelt szoftveralkalmazásokat akár a telefonon, akár az interneten, a telefonon vagy az interneten lévő adatbázisokból származó hangjelek vételét, vagy a televíziókészülékekből vagy a globális helymeghatározó rendszerekből származó hangjeleket. Az első praktikus, viselhető, teljesen digitális hallókészüléket Maynard Engebretson, Robert E Morley, Jr. és Gerald R Popelka találta fel. Munkájuk eredménye az A Maynard Engebretson, Robert E Morley, Jr. és Gerald R Popelka által 1984-ben benyújtott 4,548,082 számú, “Hallókészülékek, jelellátó készülékek, rendszerek a halláshiány kompenzálására és módszerek” című amerikai szabadalom. Ez a szabadalom képezte az alapját az összes későbbi teljesen digitális hallókészüléknek minden gyártótól, beleértve a jelenleg gyártott készülékeket is.

A jelfeldolgozást a mikroprocesszor valós időben és a felhasználó egyéni preferenciáinak figyelembevételével végzi (például a basszus erősítése a jobb beszédészlelés érdekében zajos környezetben, vagy a magas frekvenciák szelektív erősítése az erre a tartományra csökkent érzékenységű emberek számára). A mikroprocesszor automatikusan elemzi a külső háttérzaj jellegét, és a jelfeldolgozást az adott körülményekhez igazítja (valamint annak változásához, például amikor a felhasználó kimegy az épületből).

Különbség a digitális és az analóg hallókészülékek között Szerkesztés

Az analóg hallókészülékek a mikrofon által felvett összes hangot hangosabbá teszik. Például a beszéd és a környezeti zajok együttesen lesznek hangosabbak. Ezzel szemben a digitális hallókészülék (DHA) technológia digitális technológiával dolgozza fel a hangot. Mielőtt a hangot a hangszóróhoz továbbítja, a DHA mikroprocesszor egy matematikai algoritmus szerint feldolgozza a mikrofon által fogott digitális jelet. Ez lehetővé teszi, hogy a felhasználó egyéni beállításainak (személyes audiogramjának) megfelelően csak bizonyos frekvenciájú hangokat tegyen hangosabbá, és a DHA munkáját automatikusan a különböző környezetekhez (zajos utca, csendes szoba, koncertterem stb.) igazítsa.

A különböző fokú halláscsökkenéssel rendelkező felhasználók számára nehéz a külső hangok teljes frekvenciatartományát érzékelni. A többcsatornás digitális feldolgozással rendelkező DHA lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy a kimeneti hangot a bemeneti jel teljes spektrumának illesztésével “összeállítsa”. Ez lehetőséget ad a korlátozott hallásképességű felhasználóknak arra, hogy a környezeti hangok teljes skáláját érzékeljék, annak ellenére, hogy bizonyos frekvenciák érzékelése személyesen nehézségekbe ütközik. Sőt, a DHA mikroprocesszor még ebben a “szűk” tartományban is képes a kívánt hangokat (pl. beszéd) kiemelni, ugyanakkor a nem kívánt hangos, magas stb. hangokat gyengíteni.

A digitális segédeszközök előnyei: A kutatások szerint a DHA-nak számos jelentős előnye van (az analóg hallókészülékekhez képest):

• Beszédfelismerés. Képes megkülönböztetni a beszédjelet a hangok teljes spektrumától, ami megkönnyíti a beszéd észlelését.
• Zajcsökkentés. Képes csökkenteni a háttérzaj szintjét, hogy növelje a felhasználó kényelmét zajos környezetben.
• Flexibilis szelektív erősítés. Nagyobb rugalmasságot biztosíthat a frekvenciaspecifikus erősítésben a felhasználó egyéni hallási jellemzőinek megfelelően.
• Effektív akusztikus visszacsatoláscsökkentés. A minden hallókészülékre jellemző akusztikus sípolás adaptívan szabályozható.
• Az irányított mikrofonok hatékony használata. Az irányított mikrofonok adaptívan szabályozhatók.
• Kiterjesztett frekvenciatartomány. Nagyobb frekvenciatartomány valósítható meg frekvenciaeltolással.
• “Öntanulás” és adaptív beállítás. Megvalósítható az erősítési paraméterek és a feldolgozás adaptív kiválasztása.
• Bővített kapcsolat más eszközökkel. Lehetőség van más eszközökhöz, például okostelefonokhoz, televíziókhoz, internethez stb. való csatlakozásra.

A DHA ezen előnyeit több tanulmány is megerősítette, amelyek a második és első generációs digitális hallókészülékek és az analóg hallókészülékek összehasonlító elemzésével kapcsolatosak.

Különbség a digitális hallókészülék és a hallókészülék alkalmazás közöttSzerkesztés

Az okostelefonok rendelkeznek a digitális hallókészülék funkcióinak ellátásához szükséges összes hardvereszközzel: mikrofon, AD átalakító, digitális processzor, DA átalakító, erősítő és hangszórók. A külső mikrofon és a hangszórók speciális headsetként is csatlakoztathatók.

A hallókészülék alkalmazásának működési elvei megfelelnek a digitális hallókészülékek általános működési elveinek: a mikrofon érzékeli az akusztikus jelet, és digitális formába alakítja át. A hangerősítés a mobil számítási platform hardveres-szoftveres eszközeivel történik a felhasználó hallási jellemzőinek megfelelően. Ezután a jelet analóg formába alakítják át, és a felhasználó a fejhallgatóban fogadja. A jel feldolgozása valós időben történik.

A mobil számítási platformok szerkezeti jellemzőit figyelembe véve két hangszóróval ellátott sztereó fejhallgató használható, amely lehetővé teszi a bal és a jobb fül binaurális halláskorrekciójának külön-külön történő elvégzését.

A digitális hallókészülékkel ellentétben a hallókészülék-alkalmazások beállítása magának az alkalmazásnak szerves részét képezi. A hallókészülék-alkalmazás a felhasználó audiogramjának megfelelően van beállítva. A hallókészülék-alkalmazás teljes beállítási folyamata automatizált, így a felhasználó saját maga is elvégezheti az audiometriát.

A hallásjavító alkalmazás két üzemmóddal rendelkezik: audiometria és korrekció. Az audiometria módban a hallásküszöbök mérése történik. A korrekciós módban a jelet a kapott küszöbértékek figyelembevételével dolgozzák fel.

A hallásjavító alkalmazások különböző számítási képletek használatát is lehetővé teszik a hangerősítés kiszámításához az audiometriai adatok alapján. Ezek a képletek a maximálisan kényelmes beszéderősítést és a legjobb hangérthetőséget szolgálják.

A hallókészülék alkalmazás lehetővé teszi a beállítás különböző felhasználói profilokként történő elmentését a különböző akusztikai környezetekhez. Így a digitális hallókészülékek statikus beállításaival ellentétben a felhasználó gyorsan válthat a profilok között az akusztikus környezet változásától függően.

A hallókészülék egyik legfontosabb jellemzője az akusztikus visszacsatolás. A hallókészülék alkalmazásánál az elkerülhetetlen hardveres késleltetés időtartama meglehetősen nagy, ezért a hallókészülék alkalmazás olyan jelfeldolgozási sémát alkalmaz, amely a lehető legkisebb algoritmikus késleltetéssel rendelkezik, hogy a lehető legrövidebb legyen.