Az elmúlt hetekben az esküdtszékek nagyon hangsúlyosan szerepeltek a társadalmi közbeszédben az egész országban. A nagyesküdtszéki rendszerrel kapcsolatos általános ismeretek azonban jellemzően csak arra a tényre korlátozódnak, hogy a nagyesküdtszék dönt arról, hogy vádat emel-e egy potenciális vádlott ellen a kormány által vádolt bűncselekmények miatt. Bár a nagyesküdtszéki rendszer némileg eltér az egyes államokban, ez egy alapozó – ha úgy tetszik, egy állampolgári ismeretek 101. -, hogy tisztázzunk némi zavart az amerikai nagyesküdtszéki rendszer körül.
A nagyesküdtszéki rendszer története
A nagyesküdtszéki rendszer eredetét a 12. századi Angliába vezetik vissza, ahol a bevételek előteremtése és az egyházi bíróságok ellensúlyozása céljából hozták létre. Az ezt követő öt évszázad során a nagyesküdtszék végül a polgárok monarchiával szembeni biztosítékává alakult át, és az ügyész és a vádlott közé állt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a kormány nem helytelen céllal emelt vádat. A monarchiával szembeni védelemként az esküdtszék “a közösség hangjaként” vagy “a nép testületeként” vált ismertté, és a gyarmati amerikai jog egyik kiemelkedő jellemzője volt. Tekintettel e védelem fontosságára az alapító atyák számára, azt az ötödik kiegészítéssel írták bele az alkotmányba, amely kimondja, hogy “senki sem vonható felelősségre főbenjáró vagy más módon hírhedt bűncselekményért, hacsak nem a nagyesküdtszék előterjesztése vagy vádja alapján ….”. Az Ötödik Kiegészítés értelmében minden olyan szövetségi bűncselekmény büntetőjogi üldözését, amely egy évnél hosszabb szabadságvesztéssel lenne büntethető, nagyesküdtszék vádiratával kell kezdeményezni.
Két állam kivételével valamennyi állam elfogadta a nagyesküdtszéki rendszert. Az államok nagyjából fele követi a szövetségi rendszert, amikor előírja, hogy a bűntettekkel kapcsolatos vádakat nagyesküdtszéknek kell előterjesztenie. A másik felében az ügyésznek lehetősége van arra, hogy vádat emeljen a nagyesküdtszéken keresztül. Alternatív megoldásként az ügyész előzetes meghallgatást tarthat egy bíró előtt.
Különbségek a nagyesküdtszék és a tárgyalóesküdtszék között
Valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy gyakorlatilag minden amerikai ismeri a tárgyalóesküdtszék fogalmát és funkcióját, még ha csak a végtelennek tűnő számú népszerű jogi dráma bármelyikének megtekintése révén is. A bírósági esküdtszékhez hasonlóan a nagyesküdtszék is olyan személyek csoportja, akiket egy bíró választott ki és esküdött fel, hogy a jogrendszerben egy bizonyos célt szolgáljanak. Valójában az esküdteket általában ugyanabból a körből választják ki, mint a bírósági esküdteket. Amikor büntetőeljárás céljából használják, a nagyesküdtszéknek olyan személyekből kell állnia, akik a lakosság keresztmetszetét képviselik, ugyanúgy, ahogyan a tárgyalóesküdtszék esetében is erre törekszenek.
Míg a tárgyalóesküdtszék csak a büntetőeljárás időtartamára ül össze, a nagyesküdtszéket sokkal hosszabb időre hívják össze: a szövetségi nagyesküdtszék 18-36 hónapig ülésezhet, míg az állami nagyesküdtszékek egy hónaptól egy évig terjedő, változó időtartamra ülésezhetnek. Az esküdtszék általában nem naponta ülésezik. Ehelyett az esküdtszék gyakran csak hetente egyszer vagy havonta néhányszor ülésezik. Mindazonáltal az elkötelezettség lehetséges időtartamától függően gyakran előfordul, hogy a nagyesküdtszék tagjai nyugdíjasok vagy olyanok, akiknek a munkájuk vagy otthoni időbeosztásuk lehetővé teszi számukra, hogy a nagyesküdtszékben való részvételhez szükséges időt eltöltsék.
Az esküdtszék által végzett megállapítástól eltérően a nagyesküdtszék által végzett értékelés nem az, hogy a vádlott elkövette-e a szóban forgó bűncselekményt, hanem az, hogy van-e valószínűsíthető ok a vádemelésre. Továbbá, ellentétben az érdemi büntetőeljárással, az ügyészségnek nem kell “minden kétséget kizáróan” bizonyítania az ügyet, hanem jellemzően csak arról kell meggyőznie a nagyesküdtszéket, hogy az állítólagos vádak érdemi tárgyalása ésszerű (bár egyes joghatóságok megkövetelik, hogy az ügyészség “a bizonyítékok túlnyomó többségének” mércéjével bizonyítsa a valószínűsíthető okot).
A vádesküdtszéki vádirat és az előzetes meghallgatás közötti különbségek
A vádesküdtszéki vádiratot és az előzetes meghallgatást is a kerületi ügyész kezdeményezi, aki bemutatja az ügyész bizonyítékait annak megállapítására, hogy fennáll-e valószínűsíthető ok az alany elleni vádemelésre. Az ilyen meghatározások megszerzésére irányuló eljárás drámaian különbözik a kettő között.
A vádesküdtszéki vádemelés eljárása
Először is, a vádesküdtszéki eljárás egyedülálló abban, hogy teljes titoktartás mellett zajlik. Az esküdtszéki eljárás során a teremben csak maguk az esküdtek, az ügyész és a bírósági jegyzőkönyvvezető van jelen, aki titoktartási esküt tesz. Nincsenek jelen bírák, hivatalnokok vagy más bírósági alkalmazottak. Ehelyett az esküdtszéki elnök vezeti a tárgyalást, egy másik esküdt pedig általában a bírósági titkár szerepét tölti be, aki tanúkat hív, nyilvántartja a bizonyítékokat és egyéb feladatokat lát el. Az esküdtszék elé tanúként behívott tanúk egyenként tesznek vallomást, és nem jogosultak arra, hogy bárki más jelen legyen, beleértve az ügyvédet is. A tanú konzultálhat jogi képviselővel, de ezt csak a tárgyalótermen kívül teheti meg. A tanút az ügyész és – egyes joghatóságokban – maguk az esküdtek kérdezik ki. Mivel azonban az ügyész az egyetlen jelen lévő ügyvéd, a tanút nem hallgatják ki keresztkérdésekre. A tanú vallomását eskü alatt teszi, ugyanúgy, mintha a tárgyaláson tenné.
A nagyesküdtszék titkossága
A nagyesküdtszéket övező titokzatosságért talán leginkább annak meghatározó jellemzője a felelős: a titkosság. Míg az ellenzők azt kárhoztatják, hogy a nagyesküdtszék titkossága termékeny táptalaja a helytelenségeknek, a nagyesküdtszéki rendszer hívei rámutathatnak arra, hogy a titoktartás a rendszer hasznosságának egyik kritikus tényezője. A kaliforniai legfelsőbb bíróság számos okot megfogalmazott arra, hogy a nagyesküdtszéki rendszer titokban működik:
(1) annak megakadályozása érdekében, hogy megszökjenek azok, akik ellen vádat lehet emelni;
(2) annak biztosítása érdekében, hogy az esküdtszék a lehető legnagyobb szabadságot élvezze tanácskozásai során, és hogy a vád alá helyezett személyek vagy barátaik ne zaklassák az esküdteket;
(3) a hamis tanúzás felbujtásának vagy a tanúk befolyásolásának megakadályozása érdekében, akik az esküdtszék előtt vallhatnak, és később megjelennek az általa megvádoltak tárgyalásán;
(4) a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos információkkal rendelkező személyek szabad és akadálytalan felfedésének ösztönzése;
(5) az ártatlanul vádlott, akit felmentettek, megóvása annak felfedésétől, hogy nyomozás alatt állt, és a bírósági eljárás költségeitől, ha valószínűleg nem volt bűnös.
A vádesküdtszék rendelkezésére álló bizonyítékok
A vádirat benyújtásának kérelmezésekor az ügyész ismerteti a javasolt vádakra alkalmazandó jogot, igyekszik meggyőzni a vádesküdtszéket, hogy a vádirat benyújtása helyénvaló, és együttműködik a vádesküdtszékkel a bizonyítékok összegyűjtése és a tanúvallomások beszerzése érdekében. Ennek megkönnyítése érdekében a vádesküdtszéknek jogában áll idézéseket kibocsátani, amelyek lehetővé teszik az ügyészség számára, hogy a vádlott elleni vádakat alátámasztó tanúvallomások vagy tárgyi bizonyítékok bemutatását kikényszerítse. Az esküdtszék előtt bemutatott bizonyítékokat nem korlátozzák a bizonyítási szabályok, így a hallomásos és egyéb, általában elfogadhatatlan bizonyítékok általában megengedettek. Ennek eredményeként számos esküdtszék széleskörű hatáskörrel rendelkezik a bizonyítékok széles körének megtekintésére és meghallgatására.
A felmentő bizonyítékok
Számos joghatóságban (Kalifornia kivételével) az ügyésznek jogilag nem kötelező felmentő bizonyítékokat (azaz a vádlott ártatlanságára utaló bizonyítékokat) bemutatnia az esküdtszéknek, és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága úgy döntött, hogy a vádirat nem érvénytelen pusztán azért, mert az ügyészség elmulasztott jelentős felmentő bizonyítékokat bemutatni az esküdtszéknek. Kaliforniában a vádesküdtszék felszólíthatja az ügyészt, hogy terjesszen elő felmentő bizonyítékokat, ha okkal feltételezi, hogy ilyen bizonyítékok léteznek. A vádesküdtszék azonban nem köteles meghallgatni semmilyen bizonyítékot a vádlott javára, és mivel a vádesküdtszéki eljárást titokban, a vádlott értesítése nélkül tartják, ennek kevés gyakorlati értéke van.
A vádesküdtszék szavaz a javasolt vádakról
Azt követően, hogy az ügyészség bemutatta a kiválasztott bizonyítékokat, a vádesküdtszék szavazással dönt arról, hogy elegendő bizonyítékot mutattak-e be az egyes javasolt vádakhoz. Bár a szükséges szavazatok száma joghatóságonként változik, csak többségre vagy szupertöbbségre – nem egyhangú szavazásra – van szükség. Ha a szükséges számú esküdt egyetért abban, hogy a bizonyítékok valószínűsítik a vádat, akkor megszavazzák a vádirat “visszaküldését”. A vádemelésről szóló szavazást követően a büntetőeljárás megindul a vádlott ellen.
A vádemelés aránya
Az ügyész befolyása alapján, aki (a bírósági jegyzőkönyvvezetőn kívül) az egyetlen jelen lévő nem esküdt, és aki kiválasztja a bemutatandó bizonyítékokat, különböző tanulmányok szerint a nagyesküdtszék által történő vádemelés aránya körülbelül 95% és körülbelül 99% között mozog.
De még ha az esküdtszék nem is szavazza meg a vádemelést, akkor is fennáll a büntetőeljárás lehetősége. Azokban a joghatóságokban, amelyekben a bűncselekmények esetében nem szükséges a vádemelés, az ügyész továbbra is folytathat vádat a bíró előtti előzetes meghallgatáson keresztül, és minden joghatóságban az ügyész előzetes meghallgatáson keresztül folytathat vádat a vétségek ellen.
Előzetes meghallgatási eljárás
Az előzetes meghallgatásra vonatkozó eljárás szöges ellentétben áll. Az előzetes meghallgatásokat – a büntetőeljárásokhoz hasonlóan – nyílt tárgyaláson tartják, és egy bíró elnököl. A vádlott ügyvéddel együtt van jelen, és a tanúk korlátozott keresztkérdéseket tesznek fel. Az esküdtszéki meghallgatásokhoz hasonlóan a bizonyítási szabályok is lazábbak, és a bíróságok általában olyan bizonyítékokat is engedélyeznek, amelyek egyébként a tárgyaláson elfogadhatatlanok lennének. Miután meghallgatta az ügyészség bizonyítékait, a bíró, aki jobban ismeri a jogot, mint az esküdtszék, eldönti, hogy a vádlottnak bíróság elé kell-e állnia az ügyészség által állított vádak miatt vagy sem.
A nagyesküdtszék választása az előzetes meghallgatás helyett
Vannak olyan okok, amelyek miatt ez megfelelő vagy kívánatos alternatívája az előzetes meghallgatásnak. A Kaliforniai Nagyesküdtszéki Szövetség több, a kaliforniai kerületi ügyészek körében végzett felmérést idéz, amelyek a következő tényezőket sorolták fel, mint befolyásoló tényezőket abban a döntésben, hogy az előzetes meghallgatás helyett nagyesküdtszéki vádat emelnek:
– Az ügy iránti nagy közérdeklődés;
– Az a tény, hogy az előzetes meghallgatás több időt venne igénybe, mint a nagyesküdtszéki meghallgatás;
– A gyermekek vagy félénk tanúk idézésének szükségessége, akiket az előzetes meghallgatáson keresztkérdéseknek vetnének alá;
– A tanú esküdtszék előtti tesztelésének lehetősége;
– Amikor a nagyesküdtszék titkossága lehetővé teheti a vádlottak megvádolását és őrizetbe vételét, mielőtt potenciális veszélyt jelenthetnének egy tanú biztonságára vagy elmenekülhetnének a joghatóság alól;
– Amikor a fedett ügynökök személyazonosságát védeni kell;
– Olyan gyenge vagy kétséges ügy fennállása, amelyet a kerületi ügyész tesztelni kíván;
– A közösség bevonásának lehetősége az ügy átvilágításába; és
– Ha az ügy hivatali visszaéléssel kapcsolatos.
Kaliforniai nagyesküdtszék
Aki általában véve ismeri a kaliforniai jogot, annak nem lehet meglepő, hogy a kaliforniai nagyesküdtszéki rendszer kicsit más, mint a legtöbb más államé. A nagyesküdtszéki rendszert Kalifornia állam alkotmánya írja elő, amely előírja, hogy minden megyének évente egy nagyesküdtszéket kell felállítania, amelynek a megye méretétől függően 11, 19 vagy 23 főből kell állnia. Sok más esküdtszéki rendszerrel ellentétben azonban a kaliforniai esküdtszékek által végzett munka nagy része nem a büntetőjogi vádemeléshez kapcsolódik, hanem a helyi önkormányzatok felett “őrkutyaként” polgári funkciót tölt be.
Polgári őrkutyafunkció
A kaliforniai polgári esküdtszékek a kormányzati hatékonyság hiányát, a tisztességtelenséget, a szabálysértéseket és a közjogi törvények és rendeletek bármely észlelt megsértését vizsgálják a megyén belül. A nagyesküdtszék jogosult a megyei és városi kormányzat, valamint a különleges körzetek minden aspektusát megvizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a kormányzat a megye polgárainak érdekeit szolgálja, a hatékonyságra, eredményességre és gazdaságosságra összpontosítva.
A nagyesküdtszék megvizsgálja és megválaszolja a polgárok által benyújtott panaszokat, amelyekben különböző vádakkal illetik a köztisztviselőket, beleértve a helytelen magatartást, a rossz bánásmódot vagy az általános eredménytelenséget. A nagyesküdtszék ezután a városi és megyei tisztviselőkkel való találkozók, létesítménylátogatások és független kutatások révén kivizsgálja ezeket az állításokat. Az egyéves ciklus végén minden esküdtszéknek jelentést kell benyújtania a vizsgálatáról, megállapításairól és következtetéseiről, beleértve az eljárások és folyamatok javítására vonatkozó ajánlásokat is.
A kaliforniai nagyesküdtszék arra is jogosult, hogy vádat emeljen köztisztviselők ellen szándékos korrupciós hivatali visszaélés miatt, ami bírósági eljáráshoz és a közhivatalból való eltávolításhoz vezethet.
Bűnügyi funkció
Míg a kaliforniai nagyesküdtszék jogosult büntetőjogi vádemelési ügyek tárgyalására, csak ritkán kérik fel őket erre. Valójában a kaliforniai nagyesküdtszék elsődleges feladata az “őrködő” szerep, és a kaliforniai büntetőügyek túlnyomó többsége előzetes meghallgatásokon keresztül zajlik. 2012-ben 15 kivételével az állam összes megyéje a nagyesküdtszék szerepét a helyi önkormányzatok vizsgálatára korlátozta. Ezekben a megyékben külön “bűnügyi” vagy “különleges” esküdtszékeket hoztak létre a vádemelések kezelésére.
A Santa Clarita megyei esküdtszék
Santa Clarita polgári esküdtszéke
Santa Clarita megyében a “polgári” esküdtszék 23 tagból és néhány póttagból áll, akiket önkéntesekből vagy a felsőbíróság bírája által tett jelölések alapján választanak ki. A végleges esküdtszéket véletlenszerűen választja ki egy számítógép. A polgári esküdtszék minden év júliusában 12 hónapos időtartamra esküt tesz. A polgári esküdtszék tagjaként tevékenykedni teljes munkaidős feladat – 5 nap és körülbelül heti 30-40 óra.
Santa Clarita büntető esküdtszéke
Santa Clarita külön “büntető” esküdtszéket hozott létre, amely szintén 23 tagból és póttagokból áll. A polgári esküdtszéktől eltérően, amely önkéntesekből áll, a büntető esküdtszéket véletlenszerűen választják ki ugyanabból a potenciális esküdtek listájából, amelyet a bírósági esküdtszékek összeállításához használnak, azzal a céllal, hogy az egész megye ésszerű, reprezentatív keresztmetszete legyen alkalmas erre a szolgálatra. A büntető esküdtszéket havonta hívják össze, és a szolgálati idő jellemzően 30 naptári nap.