A gyorskorcsolyázás vagy speedskating az, amikor a korcsolyázásban az emberek versenyeznek egymás ellen. Mindenki ugyanazt a távolságot teszi meg. Általában egy ovális pályán versenyeznek. Vitathatatlanul a hollandok voltak a korcsolyázás legkorábbi úttörői. Már a 13. században elkezdték használni a csatornákat a kommunikáció fenntartására, hogy faluról falura korcsolyázzanak. A korcsolyázás végül átterjedt a csatornán Angliába, és hamarosan elkezdtek kialakulni az első klubok és mesterséges pályák. A szenvedélyes korcsolyázók között volt több angol király, Marie Antoinette, III. Napóleon és Johann Wolfgang von Goethe német író is.
A gyorskorcsolyázás először 1924-ben, az első téli olimpiai játékokon jelent meg Chamonix-ban. Kezdetben csak férfiak vehettek részt rajta. Csak az 1932-es Lake Placid-i játékokon engedélyezték, hogy nők is versenyezhessenek gyorskorcsolyában, ami akkor még csak bemutató sportág volt. A női gyorskorcsolya csak az 1960-as Squaw Valley-i játékokon került be hivatalosan az olimpiai programba.
A versenyszámok szinte mindig az európai rendszert követik, amely szerint a korcsolyázók kettesével versenyeznek. Az 1932-es olimpiai játékokon az amerikaiak amerikai stílusú, azaz tömegrajtos versenyeket rendeztek. Ez a döntés sok európai versenyző bojkottját vonta maga után, ami lehetővé tette az amerikaiak számára a négy aranyérem megszerzését. Ebből a rendszerből született meg a rövidpályás gyorskorcsolyázás, amely 1992-ben Albertville-ben került be az olimpiai programba. Az első ismert korcsolyaversenyt 1676-ban Hollandiában rendezték meg. Az első hivatalos gyorskorcsolya versenyeket azonban csak 1863-ban rendezték meg a norvégiai Oslóban. 1889-ben Hollandia adott otthont az első világbajnokságnak, amelyen holland, orosz, amerikai és angol csapatok vettek részt.