A Glenohumeralis degeneratív ízületi betegség (GDJD), más néven a váll osteoarthritisének egy olyan állapot, amelyet a csontok végeit borító védőporc (ízületi porc) degenerációja vagy kopása jellemez. Az ízületi porc degenerációjának következtében a két csont végei egymáshoz dörzsölődnek és csontos kinövéseket (osteophytákat) képeznek.
A váll egy “golyós ízület”. A vállízületet glenohumeralis ízületnek is nevezik, a gülü- és felkarcsontok által alkotott ízületet. A vállízület úgy jön létre, hogy a felkarcsont, a felkarcsont tetején lévő “golyó”, a humerus, pontosan illeszkedik egy “tokba”, a glenoidba, amely a lapocka része.
A glenohumeralis DJD leggyakrabban 50 év feletti embereknél fordul elő. Kialakulhat a vállat ért sérülés vagy trauma után is. Az állapot örökletes is lehet.
A glenohumeralis DJD-ben szenvedő személynek valószínűleg érzékenysége és vállfájdalma van, amely tevékenység közben súlyosbodik. Az ízület duzzanata is megfigyelhető. A váll mozgatásakor kattogó vagy nyikorgó hangot hallhat.
A glenohumeralis DJD diagnosztizálásához orvosa felveszi a kórtörténetet és fizikális vizsgálatot végez a vállán. Az ízületi gyulladásos vállról készült röntgenfelvételek hasznosak lehetnek az osteophyták és az ízületi rés elvesztésének kimutatására.
A glenohumeralis DJD kezelése magában foglalja a nem sebészeti és a sebészeti kezelést is. A nem sebészeti kezelés magában foglalja a gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazását, jég, nedves hő alkalmazását az ízületre, mozgásterjedelmi gyakorlatok és fizikoterápia elvégzését, kortikoszteroid injekciókat, valamint glükozamin és kondroitin étrend-kiegészítőket.
A műtét javallott lehet, ha a nem sebészeti kezelések nem hatékonyak. A Glenohumeralis DJD műtétileg kétféle pótlással, a hemiarthroplastikával és a teljes vállízületi arthroplastikával kezelhető. A teljes vállízületi protézis esetében a teljes vállízületet műízülettel helyettesítik, míg a hemiarthroplastica esetében csak a felkarcsont fejét cserélik ki.
Vállízületpótlás
A vállízületpótlás olyan műtéti eljárás, amelyet a sérült vállízület műízületi részekkel történő pótlására végeznek. Vállízületpótlást általában akkor végeznek, ha az ízület súlyosan károsodott osteoarthritis, reumatoid arthritis, poszttraumás arthritis, rotátorköpeny-szakadás artropátia, avaszkuláris nekrózis és sikertelen korábbi vállpótló műtét következtében.
A műtét során az érintett váll felett bemetszést ejtenek, hogy feltárják a vállízületet. A felkarcsontot leválasztják a lapocka glenoidalis tokjáról. A felkarcsont fejének és a toknak az ízületi részét eltávolítják és előkészítik a mesterséges alkatrészek befogadására. A glenoidkomponenst ezután a tokba nyomják, a felkarcsontkomponenst pedig a felkarcsontba cementálják. A fémből készült felkarcsontfej-összetevőt ezután helyezik a felkarcsont szárára. A mesterséges komponenseket a helyükön rögzítik. Az ízületi tokot összevarrják. Ezután az izmokat és az inakat helyreállítják, és a bőrt lezárják.
A vállízületpótló műtét lehetséges kockázatai és szövődményei közé tartoznak:
- Fertőzés a beültetett ízület körül
- A beültetett ízület ficama vagy instabilitása
- A felkarcsont vagy lapocka törése
- Az idegek vagy erek sérülése
- Vérrögök (mélyvénás trombózis)
- Szájirritáció
- Kar hosszának eltérése
- Az ízületek kopása
- Sérvképződés
AC ízületi artrózis és rekonstrukció
Az acromioclavicularis (AC) ízületi artrózis vagy az acromioclavicularis ízület osteoarthritise olyan állapot, amely akkor alakul ki, amikor a vállban lévő AC ízületet párnázó porc kopni kezd. A váll egy “gömbcsuklós” ízület. A felkarcsont, a felkarcsont (humerus) tetején lévő “golyó” pontosan illeszkedik a lapocka (scapula) részét képező “tokba”, a glenoidba. A vállízület három csontból, a kulcscsontból (clavicula), a lapockából (vállcsont) és a felkarcsontból (humerus) áll. Az AC-ízület ott található, ahol a kulcscsont a lapocka végével, az acromionnal találkozik.
Az AC-ízületi csontritkulás a kar ismételt mozgása és a fej feletti tevékenységek következtében alakul ki. Azok az emberek, akik nagy súlyokat emelnek fej fölött, mint például a súlyemelők, és azok, akik fej fölött végzett sportokat űznek, mint például a kosárlabda, fokozottan ki vannak téve az AC-ízület csontritkulás kialakulásának kockázatának. Egy másik gyakori ok az AC-ízület korábbi sérülése, amely az AC-ízület szétválását okozza.
Az AC-ízületben kialakuló osteoarthritis fájdalmat és érzékenységet okozhat a váll elülső részén. Az érintett karnak a mellkason keresztbe történő mozgatása összenyomhatja az AC-ízületet és súlyosbíthatja a fájdalmat. A fájdalom a vállba, a mellkas elülső részébe és a nyakba is kisugárzik. A korábbi vállsérülésen átesett betegeknél dudorok jelennek meg az AC-ízület körül. Az érintett váll mozgatásakor csattanás vagy kattanás hallható.
Az AC-ízületi osteoarthritis diagnosztizálása a kórtörténet felvételével és fizikális vizsgálattal történik. A fizikális vizsgálat során orvosa az AC-ízület feletti érzékenységet és az AC-ízület összenyomásával járó fájdalmat keresi. A diagnózis megerősítése érdekében helyi érzéstelenítést adhat az ízületbe, hogy átmenetileg csökkentse a fájdalmat. Az AC-ízületről röntgenfelvételeket készítenek, hogy kimutassák az ízület körüli csontsarkantyúkat és az ízületi rés beszűkülését.
A AC-ízületi osteoarthritis kezelése magában foglalja a nem sebészeti és a sebészeti kezelést is. A nem sebészeti kezelés magában foglalja a pihenést, a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazását, a fizikoterápiát és a kortikoszteroid injekciókat. Műtétre akkor kerülhet sor, ha a nem sebészeti kezelések nem hatékonyak. Az AC-ízületi osteoarthritis esetén a választandó műtét a rezekciós arthroplastika. E műtét során orvosa eltávolítja a kulcscsont csontjának körülbelül fél hüvelyknyi részét azon a végén, ahol az a lapockával találkozik. A gyógyulási folyamat során a hegszövet kitölti a kulcscsont csontdarabjának eltávolítása által létrehozott helyet. A hegszövet lehetővé teszi az AC-ízület normális mozgását, és megakadályozza a csontvégek súrlódását. A műtétet minimálisan invazív technikával vagy artroszkóp segítségével lehet elvégezni.
AC ízület rekonstrukciója
A kutatások az utóbbi időben a súlyosan szétválasztott AC ízület rekonstrukciójára alkalmazott műtéti technikák javítására összpontosítottak. Az AC-ízület anatómiai helyreállítását célzó újszerű rekonstrukciós technikát anatómiai rekonstrukciónak nevezik. Az AC-ízület anatómiai rekonstrukciója statikus és biztonságos rögzítést és stabil ízületi funkciókat biztosít. Mindazonáltal a funkcionális rekonstrukciót a szalagok rekonstrukciójával kísérlik meg. Ez a technika artroszkóposan asszisztált eljárással történik. A graft elhelyezéséhez egy kis nyitott bemetszést ejtenek.
Ez a műtét a szakadt CC szalagok pótlását jelenti allograft szövet felhasználásával. A transzplantátumszövetet pontosan arra a helyre helyezik, ahol a szalagok elszakadtak, és biokompatibilis csavarokkal rögzítik. Az új szalagok fokozatosan gyógyulnak és segítenek helyreállítani a váll normális anatómiáját.
A posztoperatív rehabilitáció magában foglalja a vállheveder 6 hétig tartó használatát, majd ezt követően 3 hónapig fizikoterápiás gyakorlatokat kell végezni. Ez segít a mozgások helyreállításában és az erőnlét javításában. A sportoláshoz csak a műtét után 5-6 hónappal lehet visszatérni.