Gáztermelés nátrium-bikarbonát és sósav reakciója után

A nátrium-bikarbonát lenyelése a spontán gyomorruptúra egyik közvetlen okaként szerepel. A lenyelt nátrium-bikarbonát és a gyomorsav reakciójából felszabaduló gáz mennyiségét és sebességét azonban korábban nem vizsgálták részletesen. Ezért kifejlesztettünk egy in vitro módszert a nátrium-bikarbonát sósavat tartalmazó oldathoz történő hozzáadását követő gázfelszabadulás mérésére. Vizsgálataink eredményeiből arra következtetünk, hogy bár a sósav és a nátrium-bikarbonát azonnal reagál, a keletkező gáztermelés lassú, főként azért, mert a szénsav dehidratációjából keletkező CO2 vízben oldódik, és csak lassan kerül a gázfázisba. A gázkibocsátás sebességét meghatározó legfontosabb exogén tényezők az oldat térfogata, a reagáló anyagok mennyisége, a reakcióelegy feletti légtérfogat, a savas oldat CO2 parciális nyomása a bikarbonát hozzáadása előtt, valamint a keverési sebesség. Az élelmiszer, az alkohol és a szénsav anhidráz jelenléte viszonylag kevés vagy egyáltalán nem volt hatással. Eredményeink alapján úgy véljük, hogy a nátrium-bikarbonát ajánlott adagjának (fél teáskanál) lenyelése csak kis mennyiségű hirtelen gázfelszabadulást eredményezne, valószínűleg nem eléggé ahhoz, hogy fontos tényező legyen a spontán gyomorruptúra kiváltásában. Másrészt megmértük a nátrium-bikarbonát mennyiségét, amelyet az emberek ténylegesen választottak az emésztési zavarok miatt, és mindegyikük meghaladta az ajánlott adagot. Néhányan olyan dózisú bikarbonátot választottak, amely 3 percen belül több száz milliliter gáz felszabadulását eredményezte; valószínűnek tűnik, hogy a nátrium-bikarbonát ilyen meggondolatlan bevétele, ha a gyomor levegővel, étellel és folyadékkal kitágult állapotban vették be, fontos tényezője lehet a spontán gyomorruptúrának.