Aerial síelésSzerkesztés
Aerialisták 2-4 méteres ugrásokról síelnek, amelyek 6 méter magasra repítik őket a levegőbe (ami a leszállási magasságtól függően akár 20 méterre is lehet). A levegőben a légtornászok többszörös szaltót és fordulatot hajtanak végre, mielőtt egy 34-39 fokos dőlésszögű, körülbelül 30 méter hosszú leszálló dombon landolnak. A legjobb férfi légtornászok jelenleg háromszoros hátraszaltót tudnak végrehajtani, akár négy vagy öt csavarral.
A légtornászsport egy zsűrizett sport, és a versenyzők az ugrás felszállása (20%), az ugrás formája (50%) és a landolás (30%) alapján kapnak pontszámot. A nehézségi fokot (DOD) ezután beleszámítják az összpontszámba. A síelőket a LIMA két ugrás összesített pontszáma alapján értékelik. Ezek a pontszámok általában nem kerülnek át a következő fordulóba.
A légtornászok a nyári hónapokban speciálisan kialakított vizes rámpákon való síeléssel és egy nagy úszómedencében való landolással gyakorolják az ugrómanővereket. Erre példa a Utah-i Olimpiai Park edző létesítménye. A vízi rámpa egy speciális műanyag szőnyeggel borított fából készült rámpából áll, amelyet locsolókkal kenve a sportoló lesiklik a rámpán egy ugrás felé. A síelő ezután lesiklik a faugrásról, és biztonságosan landol egy nagy úszómedencében. Közvetlenül a landolás előtt a medence aljáról egy légsugarat küldenek felfelé, amely megbontja a víz felületi feszültségét, így tompítva a landolás becsapódását. A síelők néha 6 mm-es üvegszállal erősítik meg a vízi ugráshoz használt síléceket, vagy lyukakat vágnak az elejükbe és a hátuljukba, hogy a sílécek megfelelő landolásakor tompítsák a becsapódást.
A nyári edzések közé tartozik a trambulinon, ugródeszkán és más akrobatikus vagy gimnasztikai edzőeszközökön való gyakorlás is.
Mogul síelésSzerkesztés
A mogulok a pályán lévő dudorok sorozata, amelyek akkor keletkeznek, amikor a síelők a havat halmokká vagy kupacokká nyomják, miközben rövid sugarú kanyarokat hajtanak végre. A mogulok szándékosan is kialakíthatók, hóhalmok halmozásával.A versenyeken a sportolók a technikájukat és a sebességüket is értékelik, a bukkanók nyugodt, de agresszív módon történő elsajátításával. Általában két ugrató van. A kezdeti időkben a helyszínt a versenyzők választották ki. Az 1980-as évek közepe óta ezek az ugrások a hivatalos pálya részévé váltak. Míg kezdetben csak a függőleges ugrások voltak megengedettek, az 1990-es évek közepétől a szaltók is bekerültek a versenybe. A mogulsz 1992 óta része az olimpiának. Alexandre Bilodeau kanadai sportoló kétszer nyert aranyérmet: 2010-ben és 2014-ben.
Síbalett (Acroski)Edit
A síbalett, későbbi nevén akroszki (vagy “acro”), a freestyle síelés kialakulásának éveiben egy versenysportág volt. A versenyzők 3-5 perces rutinokat dolgoztak ki, amelyeket zenére hajtottak végre. A gyakorlatok pörgésekből, ugrásokból és szaltókból álltak egy előkészített sík pályán. Rövid ideig (az 1980-as években) léteztek páros balettversenyek is, a balett egy változata, ahol két ember olyan trükköket hajtott végre, amelyek nemcsak pörgéseket, ugrásokat és lábátlépéseket, hanem emeléseket és szinkronmozgásokat is tartalmaztak, és a jégtánchoz hasonlítottak. A gyakorlatokat zsűritagok pontozták, akik a koreográfiát, a technikai nehézséget és a versenyzők által bemutatott készségek elsajátítását értékelték. A sportág korai újítói az amerikai Jan Bucher, Park Smalley, a svájci Conny Kissling és a német Hermann Reitberger voltak. Az első síelő, aki világkupa-versenyen egykezes rúddobást hajtott végre, a német Richard Schabl volt az 1980-as évek elején. Az 1988-as calgaryi téli olimpiai játékokon az akro-sí része volt a bemutatónak. A Nemzetközi Síszövetség 2000 után megszüntette ennek a versenyszámnak minden hivatalos versenyzését, mert az olimpiai sportág olimpiai sportággá tételéhez az aerobikra (1990) és a mogulra (1992) összpontosítottak.
SícrossSzerkesztés
A ski cross a snowboardos boardercrosson alapul. Annak ellenére, hogy időméréses versenyszám, gyakran a freestyle síelés részének tekintik, mivel a freestyle-ban hagyományosan megtalálható terepviszonyokat foglalja magába.
Half-pipe síelésSzerkesztés
A half-pipe síelés a félcsövön való havas síelés sportja. A versenyzők szaltókkal és trükkökkel fokozatosan síelnek a cső végéig. Először a 2014-es oroszországi Szocsiban megrendezett olimpiai játékokon lett olimpiai versenyszám.
SlopestyleSzerkesztés
A slopestyle-ban a sportolók egy olyan pályán síelnek vagy snowboardoznak le, amely különböző akadályokat, köztük korlátokat, ugrásokat és más terepparki elemeket tartalmaz. A pontokat a trükkök amplitúdójáért, eredetiségéért és minőségéért kapják. Twin-tip síléceket használnak, amelyek különösen hasznosak, ha a síelő hátrafelé érkezik. A slopestyle trükkök főleg négy kategóriába sorolhatók: pörgés, grind, kapaszkodás és szaltó. A slopestyle a 2014-es oroszországi Szocsiban megrendezett téli játékokon lett olimpiai versenyszám, mind a síelés, mind a snowboardozás formájában.