A fasizmus. Itt az ideje, hogy az amerikaiak ezt az “F” betűs szót is olyan kényelmesen kezeljék, mint a másikat. Az amerikai fasizmus kétszintű rendszere van kialakulóban: “fasizmus-lite” a legtöbb ember számára, és teljes körű elnyomás a megbélyegzett “Mások” – a feketék, az őslakosok és a színesbőrűek, a papírok nélküliek, valamint a kormány és a rendőrség ellen tiltakozók – számára. Az amerikaiaknak a nevén kell nevezniük a fasizmust, még ha nem is sújt mindannyiunkat – még.”
Az, hogy Trump elkapta a COVID-19-et, és Biden a favorit a közelgő amerikai elnökválasztás megnyerésére, nem jelenti azt, hogy kegyelmet kaptunk a demokratikus visszalépéstől. A “fasiszta” egy egyre konszolidáltabb vállalati-oligarchikus, rasszista, antidemokratikus rezsim és egy erőszakos mozgalom leírása, amely fennmarad, függetlenül attól, hogy ki győz november 3-án.
Gondoljunk az új “normálisra”. A 2019-es felháborodás ellenére az amerikai kormány még mindig elválasztja a migráns gyerekeket a szüleiktől, és mocskos koncentrációs táborokba zárja őket. Júliusban az oregoni Portlandben szövetségi ügynökök jelvények és jelvények nélkül tüntetőket kényszerítettek jelöletlen autókba, és elhurcolták őket. Jobboldali önbíráskodók többször is megtámadtak és megöltek békés tüntetőket. Több tucatnyi olyan támadás történt, amelyek során járművek tüntetőkbe rohantak, többek között nemrégiben, szeptember 23-án. Trump uszítása egyre harsányabb. Ne feledjék! Mussolini és Hitler akkor ragadta magához a hatalmat, amikor fasiszták és antifasiszták harcoltak az utcákon.
Trump és csatlósai rajonganak a faji hierarchiáról szóló náci típusú állításokért. A zsidók “csak magukért vannak”. A fekete államfők “szaros országokat” vezetnek. A “faji ló elméletet” támogatva Trump azt mondta a fehér minnesotaiaknak: “Jó génjeik vannak”. Eric Trump, Aldous Huxley Szép új világát visszhangozva, azt mondta egy pennsylvaniai gyűlésen, hogy a tüntetők “béta emberek”, és arra buzdította a tömeget, hogy “tépjék őket darabokra.”
A nácik voltak a “nagy hazugság” technikájának úttörői, amelyet Trump új magasságokba emelt. Az elnök hazugságaival megpróbálja lepapírozni az öncélú, nagyvállalkozás-barát és munkásellenes intézkedések rendkívüli rekordját. Kiterjednek a levélben történő szavazás delegitimálására, a választói névjegyzékek megtisztítására, a szavazók megfélemlítésére és a regisztráció visszaszorítására irányuló erőfeszítésekre. A hazugságok indokolják – a történelemben először – a demokratikus folyamatosság megkérdőjelezését. Ennek érdekében a GOP a postaszolgálattól kezdve a Szövetségi Gyógyszerügyi Hivatalon át a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központokig pártpolitikai célokra hajlította az egykor semleges intézményeket.
Még ha Amy Coney Barrett nem is kerül be a Legfelsőbb Bíróságba – márpedig valószínűleg be fog, bár az amerikaiak többségének kívánsága ellenére -, akkor is véget érhet a választójogi törvény, a nők választójoga és a környezetvédelem állami védelme. A Fox, a legnézettebb kábelcsatorna a jobboldali önbíráskodást és Kyle Rittenhouse-t, a Black Lives Matter két tüntetőjének vádlott gyilkosát ünnepli. Nem számít, ki nyeri a választásokat, a jövő veszélyes.
Már nem túlzás azt gondolni, hogy Trump a Reichstaghoz hasonló “vészhelyzetet” fabrikálhat, hogy magához ragadja az abszolút hatalmat. Masha Gessen szovjet emigráns újságíró emlékeztet minket arra, hogy még a hazugságokra épülő rezsimekben is az első számú szabály a tekintélyelvűség túlélésére: “higgy az autokratának”, amikor rosszindulatú szándékokat jelent be. Trump gyakran megjegyzi, hogy nem tudja garantálni a békés átmenetet.”
A fasiszta uralkodók és az autoriter populisták közötti fő különbség az, hogy az utóbbiak a választások alapján követelik a legitimitást, legyenek azok bármilyen korruptak is. Trump ehelyett egyre inkább úgy kezeli a valószínű választási eredményeket, mint a hatalmon maradás kellemetlen akadályait. A történelmi analógiák mindig tökéletlenek, de a saját felelősségünkre nem tanulunk a történelemből.
A szavak számítanak. A szavak lehetővé teszik számunkra, hogy értelmet adjunk a valóságnak, és bizonyos szavak használatának mellőzése elhallgatja a kellemetlen igazságokat. A fasizmus nem csak egy melléknév. Az amerikai típusú fasizmus nem német vagy olasz fasizmus. A szövetségiek vagy a trumpista önbíráskodók nem fognak rám szállni azért, mert megírtam ezt a cikket. Az amerikai stílusú fasizmus-lite hagy némi politikai teret a média és az értelmiség megnyugtatására, misztifikálására és szórakoztatására. Azok számára, akik uralkodnak, nem számít, ha a csevegő osztályok vére felforr, és a szakértők a médiában “tsk tsk” -et mondanak. A szélsőjobboldali bandák, vállalati támogatóik és számos tekintélyelvű útitársuk egy alternatív információs univerzumban élnek.
Az amerikai fasizmus a magamfajta emberek számára “könnyű”. De az amerikaiak most értik meg, hogy az afroamerikaiak, akiket szisztematikusan erősen ellenőrzött környékekre zárnak, vagy akik “rossz” helyen vannak “rossz” időben, soha nem kaptak “lite” bánásmódot. Ők teljes fasizmust kapnak, ha kocognak, miközben feketék, vagy alszanak, miközben feketék. Ahogy a New York Times Charles Blow írta Breonna Taylorról, ő “egy ártatlan nő volt, aki a saját otthonában aludt, nem szegett törvényt. Az állam betörte az ajtaját, és agyonlőtte”. A bevándorló munkavállalók hasonlóan kiszolgáltatottnak érzik magukat a munkahelyi razziák, a bíróságon való megjelenés vagy a gyerekek iskolából való elhozása során. A papírok nélküliek számára az amerikai fasizmus sem olyan “könnyű”.
Az amerikaiaknak többek között ezért is esik nehezükre ezt a bizonyos “F” betűs szót kiejteni. A másik, hogy elmulasztottuk megtanítani a fiatalabb generációkat a történelmi fasizmus barbárságára. Az 1950-es és 60-as években apám, aki a második világháború alatt a hadseregben szolgált, háborús történeteket mesélt nekem lefekvés előtt. A nagy haláltáborok akkoriban jól ismertek voltak, bár ma az amerikai fiatalok kétharmada nem tudja, hogy a nácik hatmillió zsidót mészároltak le a holokauszt során. Apám munkája a hadseregben postahivatalok elfoglalása, távközlési kábelek összekötése és hidak felrobbantása volt. De azt is elmondta nekünk, hogy Auschwitz és a koncentrációs táborok mellett számos német városban, ahol átutazott, rabszolgamunkatáborok voltak, tele lefogyott túlélőkkel és kordfaként felhalmozott holttestekkel.
Később megtudtam, hogy sok veterán nem mondta el a családjának, hogy mit látott. A Legnagyobb Generáció ezen tagjai nem akarták újra átélni ezeket a borzalmakat. A nyugati szövetségesekkel és a Szovjetunióval együtt legyőzték a náci Németországot, Mussolini fasisztáival, Japán imperialistáival és mindazokkal a kisebb fasisztákkal együtt, mint a magyarországi nyilasok. Néhány unokájukból lettek a mai Proud Boys, Patriot milíciák és neonácik, ami miatt bizonyára sok második világháborús veterán forog a sírjában.
A második világháború után szinte minden amerikai egyértelműen antifasiszta volt. Most, a hatalmon lévők számára az “antifasiszta” kifejezés az ellenszenv kifejezésévé vált. Ez talán azért van, mert a fasizmus rájuk is vonatkozik.