Az, hogy egy dal megragad a fejünkben, amit fülféregnek nevezünk, olyan élmény, amit több mint 90%-unk rendszeresen átél. Az elmúlt körülbelül 10 évben a kutatók elkezdték vizsgálni ezt a jelenséget, olyan témákat kutatva, mint például, hogy a fülféreg-élmény hogyan változik az egyén személyiségjegyeitől függően, és hogyan lehet megszabadulni a nem kívánt fülféregtől. Ezek a kutatások számos fontos eredményt hoztak, de egy kérdésre még mindig nincs teljes válasz: hogyan kerülnek a dalok egyáltalán a fejünkbe?
Egy dal fülféregként való megjelenésének számos oka lehet, amelyeknek kevés köze van magához a zenéhez. A felmérési kutatások például azt mutatták, hogy a fülféreg általában egy dal közelmúltbeli vagy ismételt hallgatásának tulajdonítható. A vizsgálatban részt vevők közül néhányan arról is beszámoltak, hogy a fülféreg előidézője emlékezeti asszociáció volt, például egy szó vagy kép, amely egy dal szövegére emlékeztette őket – nekem többször is volt ilyen élményem az “esernyő” szó hallatán.
Azt is tudjuk, hogy a hangulatnak is lehet hatása: egyesek arról számoltak be, hogy mindig ugyanaz a fülféreg jelenik meg, amikor stresszesek, vagy az emberek gyors tempójú fülféreggel találkoznak, amikor nagyon éber hangulatban vannak. És természetesen a dalok ismertsége is fontos szerepet játszik. Azok a dalok, amelyeket nem ismerünk túl jól, kevésbé valószínű, hogy felbukkannak fülféregként, valószínűleg azért, mert a fülféreg-dallamokat magas szinten meg kell tanulni ahhoz, hogy az agy képes legyen spontán, szándékos erőfeszítés nélkül lejátszani őket.
Mi a helyzet a zenével?
A zenén kívüli tényezők e sokfélesége ellenére a kutatók még nem foglalkoztak részletesen azzal az általános anekdotikus hiedelemmel, hogy magának a zenének bizonyos jellemzői “fülbemászóbbá” vagy hajlamosabbá tehetnek egy dalt arra, hogy megragadjon az ember fejében. A kollégáimmal, Daniel Müllensiefen, Sebastian Funnellel és Lauren Stewarttal közösen nemrég publikált kutatás azonban az első olyan nagyszabású tanulmány, amely kifejezetten azokat a zenei jellemzőket vizsgálja, amelyek növelhetik egy zenemű “fülbemászó” jellegét.
Ebben a tanulmányban 3000 embert kérdeztünk meg, és megkérdeztük tőlük, hogy mely dalokat tapasztalták leggyakrabban fülbemászónak. Ebből össze tudtunk állítani egy listát a 2010-2013-as évek (amikor a felmérést végeztük) “legjobban fülféregnek nevezett” dallamaiból. Ez a konkrét tanulmány kizárólag a popzenére összpontosított, bár reméljük, hogy a jövőben ezt a munkát más műfajokra is kiterjeszthetjük. A lista a következő:
-
Bad Romance by Lady Gaga
-
Can’t Get You Out Of My Head by Kylie Minogue
-
Don’t Stop Believing by Journey
-
Somebody That I Used To Know by Gotye
-
Moves Like Jagger by Maroon 5
-
California Gurls by Katy Perry
-
Bohemian Rhapsody by Queen
-
Alejandro by Lady Gaga
-
Poker Face by Lady Gaga
-
Single Ladies by Beyoncé / Rolling in the Deep by Adele (holtversenyben a 10. helyen)
Egyszer volt már ilyen listánk a legjobb fülbemászókról, fogtuk a 100 legjobb fülbemászó dalt, és létrehoztunk egy összehasonlítható 100 olyan dalt, amelyeket a felmérésben résztvevők soha nem neveztek meg fülbemászóként. Ügyeltünk arra, hogy a nem fülféregnek nevezett dallamok hasonló előadóktól származzanak, és hasonló népszerűséget értek el az Egyesült Királyság zenei listáin mérve, mivel tudjuk, hogy egy dal közelmúltbeli meghallgatása és ismertsége befolyásolhatja, hogy fülféreggé válik-e. Az ilyen dallamokat nem neveztük fülféregnek. Így például Lady Gaga Bad Romance című dalát összevetettük a Just Dance cíművel – egy másik népszerű Lady Gaga-dallal, amelyet a felmérésben senki sem nevezett fülféregnek.
Ezután összehasonlítottuk a fülféreg és a nem fülféreg dalokat több mint 80 jellemző tekintetében, beleértve olyan dolgokat, mint a hangmagasság-tartomány, az intervallumtartalom és a ritmikai variabilitás.
Fülféreg-tulajdonságok
Három dallami jellemzőt találtunk kulcsfontosságúnak annak előrejelzésében, hogy egy dalt fülféregnek neveztek-e:
-
Tempó: A fülféreg-dallamok tempója (sebessége) általában gyorsabb volt, mint a nem fülféreg-dallamoké. Az elképzelés, hogy agyunk gyakrabban szeret gyorsabb dallamokat dobálni ránk, mint lassú dallamokat, a mozgás és a fülféreg közötti kapcsolatra vezethető vissza – sok embernek akkor lesz fülféreg, amikor időszakos mozgást végez, például sétál, fut, vagy fogat mos.
-
Generikus dallamformák: A fülféreg-dallamok általában általánosabb általános dallamkontúrokkal (formákkal) rendelkeztek, mint a nem fülféreg-dalok. Egy példa a nagyon gyakori dallamkontúrra az emelkedő és az azt követő csökkenő mintázat, ahogyan azt a Twinkle, Twinkle Little Star és sok más gyermekdal első szakaszában, valamint a Bad Romance refrénjében láthatjuk. Egy általános dallamforma megléte segíthet az agyunknak abban, hogy könnyebben fel tudjon idézni egy dalt, és fejben el tudja próbálni azt.
-
Szokatlan intervallumminták: A fülbemászó dallamok hajlamosak voltak néhány egyedi intervallumra is, például nagyobb számú ugrásra vagy esetenként nagyobb ugrásra, mint ami “egy átlagos popdalban” elvárható. Az az elképzelés, hogy a fülbemászó dallamoknak általában könnyen megjegyezhetőnek kell lenniük a dallamformát tekintve, ugyanakkor tartalmazniuk kell néhány egyedi intervallummintát is, annak tudható be, hogy az agy egyfajta “Goldilocks” komplexitási szintet keres egy dallamban – egy olyan dallamot, amely nem túl egyszerű, de nem is túl bonyolult ahhoz, hogy megjegyezhető legyen.
Miért kellene tehát azzal foglalkoznunk, hogy egyes dalok mitől maradnak meg jobban a fejünkben, mint mások?
A fülzúgással kapcsolatos kutatások segíthetnek felvilágosítást szerezni arról, hogyan és miért tölti agyunk a napunk akár 40%-át olyan gondolatokkal, amelyeknek semmi közük az aktuális feladatunkhoz. A folyamatban lévő kutatások azt vizsgálják, hogy a fülzúgás szolgálhat-e valamilyen funkcionális célt az életünkben, például segít-e megjegyezni az újonnan tanult zenét, vagy szabályozza-e a hangulatunkat a nap folyamán.
A fültörvények okainak és “gyógymódjainak” kutatásának klinikai alkalmazásai is lehetnek, segítve a “zenei megszállottság” vagy “zenei hallucinációk” néven ismert állapotokban szenvedő embereket, hogy megelőzzék vagy enyhítsék az elképzelt dallamok különösen problematikus eseteit.
És talán a jövőben ezek a tényezők hasznosak lehetnek a törekvő dalszerzők számára, akik a tökéletes fültörvényes dal megalkotására törekszenek.