A legfontosabb különbség az ember és a neandervölgyiek között az, hogy hogyan fogyasztunk és használunk fel energiát. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért maradtunk fenn a modern korig, míg – szó szerint – csókos unokatestvéreink kihaltak.
Ez az egyik érdekes tanulsága a Vox munkatársának, Brain Resnicknek a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis fajok közötti szexuális életét vizsgáló hosszú cikkének.
(Minden élő ember, aki nem kizárólag afrikai származású, rendelkezik némi neandervölgyi felmenővel. Úgy tűnik, a neandervölgyiek soha nem jutottak el Afrikába.)
Resnick Bernard Wooddal, a George Washington Egyetem paleoantropológusával beszélgetett. Itt van a beszélgetésükből az a rész, ami számomra szembetűnő volt:
“Valószínűleg napi 600-700 kalóriával többre volt szükségük, mint a modern embernek”, hogy táplálják keményebb testüket, magyarázza – ami bőség idején nagyszerű, de éhínség idején katasztrofális. Ők voltak a hominidák benzinfaló pickupja. Mi voltunk az okos autó.
Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megmagyarázzuk, hogy a mi emberfajunk miért előzte meg a neandervölgyieket, még akkor is, amikor párosodtunk velük.
Nem világos, hogy a neandervölgyiek mennyire voltak okosak vagy szociálisak, de azt tudjuk, hogy soha nem alkottak olyan nagy, agresszív csoportokat, mint a Homo sapiens. Zömökebbek voltak nálunk, és zömökebbek, széles csontokkal és rövid homlokkal. Azt is tudjuk, hogy a számuk csökkent, majd 40 000 évvel ezelőtt eltűntek.
Wood felvetése, miszerint a neandervölgyiek egyszerűen nem voltak elég energiahatékonyak ahhoz, hogy túléljék a hiányos időszakokat, meggyőző. (Mégis, mint később rámutat, a neandervölgyieknek sikerült egymillió évig fennmaradniuk, vagyis jóval tovább, mint nekünk eddig.)
Mivel tisztázzuk: Wood nem állítja, hogy ez a kalóriaszükségletbeli különbség a teljes magyarázat a neandervölgyiek pusztulására, de érdekes képet idéz fel – egy olyan fajt, amelynek egyszerűen több erőforrásra van szüksége, mint amennyit a világ mindig kínálni tudott.