Az évszázadok során több birodalom – görög, perzsa, római, bizánci és végül oszmán – uralkodott Efezus városán. Ám akárhányszor is cserélt gazdát, a város az ókori világ egyik legpezsgőbb metropolisza maradt. A Törökország nyugati partvidékén fekvő városban fénykorában, a Kr. u. II. században közel 300 000 ember élt, és forgalmas tengeri kikötője Ázsiából Görögországba, Itáliába és azon túlra szállította az árukat.
Epheszosz legnagyobb hírnevét Artemisz istennő templomának köszönhette. Az ókori világ “hét csodájának” egyike, majdnem négyszer nagyobb volt, mint az athéni Parthenon. Az Újszövetség szerint Pál apostol Efezusban prédikált, ami lázadást váltott ki az istennőnek szentélyeket készítő ezüstművesek vezetésével, akik féltették mind a megélhetésüket, mind a templom jövőjét.
Mára csak néhány oszlop maradt meg a templomból. De még mindig sok minden van, ami a város egykori pompáját idézi. A domboldalba épített háromszintes színház egykor 25 000 férőhelyes volt. A városon kívül áll a Szent János-templom, amelyet a negyedik században építettek az evangélista feltételezett sírja fölé, majd 200 évvel később bazilikává bővítették.
Jodi Magness, az Észak-Karolinai Egyetem Chapel Hill-i régésze, aki több mint egy tucatszor járt Efezusban, azt mondja, hogy a város “szinte olyan, mint egy pillanatfelvétel az időben. Megkapod az érzést, hogy milyen volt egy római város utcáján sétálni anélkül, hogy a saját képzeletedet kellene használnod.”
A szerkesztő megjegyzése, 2010. május 7: A cikk egy korábbi verziójában egy téves fotó szerepelt Efezusról. Az oldalt frissítettük