A források, programok vagy értékelések áttekintésekor gyakran találkozhatunk olyan kifejezésekkel, mint a “bizonyítékalapú” vagy a “kutatásalapú”. Ezek a kifejezések mindegyike mond valamit az általuk leírt erőforrásokról és az azokat alátámasztó bizonyítékokról. Az egyes kifejezések jelentésének megértése segíthet abban, hogy megalapozott döntéseket hozzunk az erőforrások kiválasztása és bevezetése során.
Mit jelentenek tehát ezek a kifejezések pontosan?
Tipikusan a bizonyítékokon alapuló gyakorlatok vagy a bizonyítékokon alapuló programok kifejezések olyan egyéni gyakorlatokra (például egyes leckékre vagy osztályon belüli tevékenységekre) vagy programokra (például egész éves tantervekre) utalnak, amelyeket tudományos bizonyítékok alapján hatékonynak tartanak. Ahhoz, hogy egy programot vagy gyakorlatot “bizonyítékokon alapulónak” minősítsenek, a kutatók általában ellenőrzött körülmények között vizsgálják az erőforrás(ok) hatását – például tanulmányozhatják a képességek növekedésének különbségeit azon tanulók között, akiknek a pedagógusai használták az erőforrásokat, és azok között, akiknek a pedagógusai nem használták. Ha elegendő kutatási eredmény utal arra, hogy a program vagy gyakorlat hatékony, akkor az “bizonyítékokon alapulónak” tekinthető.”
A bizonyítékokon alapuló (vagy kutatáson alapuló) gyakorlatok olyan gyakorlatok, amelyeket az adott területen rendelkezésre álló legjobb kutatások alapján fejlesztettek ki. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók biztosak lehetnek abban, hogy a programban vagy gyakorlatban szereplő stratégiák és tevékenységek használatának erős tudományos alapja van. A bizonyítékokon alapuló gyakorlatokkal vagy programokkal ellentétben a kutatáson alapuló gyakorlatokat nem vizsgálták ellenőrzött körülmények között.
Mi a helyzet az értékeléssel?
A “bizonyítékokon alapuló” és “kutatásalapú” kifejezéseket gyakran használják olyan beavatkozási tevékenységek leírására, mint a stratégiák vagy tantervek, amelyek célja a készségek fejlesztése bizonyos területeken. De a készségek értékelési eszközökkel történő mérésének folyamata is lehet bizonyítékokon alapuló. Egy értékelési folyamat akkor tekinthető bizonyítékokon alapuló értékelésnek, ha:
- Az értékeléssel mérendő készségek kiválasztása kutatásokkal alátámasztott;
- Az alkalmazott értékelési módszer és mérőeszközök tudományos kutatások és elméletek alapján készültek, és megfelelnek a rendeltetésüknek megfelelő szabványoknak; és
- Az értékelés végrehajtásának és értelmezésének módja kutatásokkal alátámasztott.
A bizonyítékokon alapuló értékelés használata egy beavatkozás irányítására vagy értékelésére bizalmat ad nekünk abban, hogy az eljárás jól megfelel a célunknak, tudományos elméleten alapul, és hatékony lesz a diákjaink számára.
Milyen szabványok léteznek az oktatási értékelésekre vonatkozóan?
A bizonyítékokon alapuló értékelés folyamata olyan mérőeszközök használatát foglalja magában, amelyek “megfelelnek a rendeltetésükre vonatkozó vonatkozó szabványoknak”. Melyek a vonatkozó szabványok, és honnan tudhatjuk, hogy egy eszköz megfelel-e ezeknek?
Az oktatási értékelések néhány alapvető szabványa, amelyeket az oktatási, pszichológiai és értékelési területek szakértői állítottak össze, a következők:
- Validitás a rendeltetésszerű használatra: az eszköznek kutatást kell végezni annak megállapítására, hogy érvényes, vagyis megfelelő-e az eredmények alapján meghozható döntésekhez. Ahogyan egy matematikai tesztet sem használnánk arra, hogy tájékoztassuk arról, hogy egy diáknak szüksége van-e további gyakorlásra az olvasásértés terén, úgy egy értékelést sem használhatunk olyan célokra, amelyeket a kutatás nem tekint “érvényesnek”.
- Megbízhatóság: az eszközt úgy kell kutatni, hogy az megfeleljen a megbízhatósággal, illetve a konzisztenciával kapcsolatos elvárásoknak. A kutatók például megvizsgálhatják, hogy az eszköz hasonló eredményeket produkál-e, ha rövid időn belül kétszer töltik ki. A megbízhatóságot a mérőeszköztől függően különböző módszerekkel lehet vizsgálni.
- Méltányosság: az eszközzel kapcsolatban meg kell vizsgálni, hogy mennyire igazságos, azaz elfogulatlan a diákok különböző alcsoportjai, például faji, etnikai vagy kulturális háttér alapján. Egy elfogult mérőeszköz használata elfogult döntéshozatalhoz vezethet, és veszélyeztetheti az igazságos szolgáltatásnyújtás képességét.”
A fenti és más területeken belüli konkrét szabványokat az Amerikai Oktatáskutatási Társaság, az Amerikai Pszichológiai Társaság és a National Council on Measurement in Education (2014) által összeállított “Standards for Educational and Psychological Testing” (Oktatási és pszichológiai tesztelés szabványai) című kézikönyv tartalmazza. Ez a kézikönyv hasznos segítőtárs lehet a mérőeszközök mögött álló konkrét bizonyítékok áttekintésekor.
Végkövetkeztetés
A “bizonyítékokon alapuló” vagy “kutatáson alapuló” kifejezések hasznos mutatói a programok, gyakorlatok vagy értékelések mögött álló bizonyítékok típusának – azonban csak ennyit tudnak elmondani az egyes eszközök mögött álló konkrét kutatásokról. Olyan helyzetekben, amikor hasznos lenne több információ egy erőforrás tényekkel alátámasztott alapjáról, hasznos lehet kutatási összefoglalókat vagy cikkeket kérni az erőforrás kiadójától további felülvizsgálat céljából.
További olvasmányok
- Child Welfare Information Gateway. Evidence-Based Practice Definitions and Glossary.
- Hunsley, J., & Mash, E. J. (2007). Bizonyítékalapú értékelés. Rev. Clin. Psychol., 3, 29-51.
- Joint Committee on the Standards for Educational and Psychological Testing of the American Educational Research Association, the American Psychological Association, and the National Council on Measurement in Education (2014). Standards for Educational and Psychological Testing. The American Educational Research Association, the American Psychological Association, and the National Council on Measurement in Education.
- S. Oktatási Minisztérium (2016). A bizonyítékok felhasználása az oktatási beruházások megerősítésére.