Az eurázsiai hiúz több mint 1000 éve nem fordult elő az Egyesült Királyságban, bár még mindig megtalálható Európa erdeiben. Ez a közepes méretű, jellegzetes hegyes fülű vadmacska a középkorban kihalófélben volt, köszönhetően kedvenc zsákmányállata, az őzek alacsony számának, valamint az eltűnő élőhelyének és a túlzott vadászatnak. A közelmúltban azonban a Lynx UK Trust határozottan kiállt a visszatelepítése mellett.
Skócia ad otthont az Egyesült Királyság erdeinek többségének, viszonylag alacsony a népessége és bőséges az őzállománya. Az élőhely és a zsákmányállatok e kombinációja teszi a legreálisabb helyszínné a faj visszatelepítésének megfontolására.
A hiúz visszahozatala mellett számos érv szól, az ökológiai folyamatok helyreállításától kezdve az őzek számának spirálba szökkenésén át a megnövekedett turizmusból származó gazdasági előnyökig. Ezek az érvek azonban jelentős ellenállásba ütköznek az állatállományt fenyegető kockázatok miatt aggódó gazdák részéről, valamint a faj hosszú távú hatásával és a táj alkalmasságával kapcsolatos kérdések miatt.
Kontrasztos és összetett
E kérdések megoldását nagyban akadályozza, hogy nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy Skócia mennyire alkalmas, hogy az emberek akarják-e a visszatelepítést – és hogy mennyire valószínű, hogy sikerülni fog. Megbízható bizonyítékok nélkül nem lehet hatékony és megalapozott döntéseket hozni.
A nagy húsevők visszatelepítése bárhol a világon gyakran ellentmondásos, összetett, költséges és nagy kihívást jelent. Egy olyan faj esetében, mint a hiúz, akár 100 évbe is beletelhet, mire kiderül, hogy a visszatelepítés sikeres volt-e vagy sem. Ezért alapvető fontosságú, hogy a dolgok elsőre jól alakuljanak.
Munkánkban a legmodernebb számítógépes modellezési eszközöket használjuk, hogy tisztázzuk és megalapozott bizonyítékokkal szolgáljunk a skóciai vita egyik kulcskérdését illetően: van-e elegendő megfelelő élőhely a hiúz sikeres visszatelepítéséhez – és ha igen, hová kell összpontosítani az erőfeszítéseket?
A számítógépes modellezés biztonságos és olcsó lehetőséget nyújt a javaslatok hatékonyságának tesztelésére, mielőtt azokat a helyszínen megvalósítanánk. Így a modellezésben elért minden olyan előrelépés, amely pontosan tükrözi az ökológiai elmélet fejlődését, és figyelembe veszi egy adott faj sajátos jellemzőit az összetett tájakkal kapcsolatban, rendkívül értékes.
Kutatásunkban számítógépes modellt használtunk, nemcsak azért, hogy megbízható bizonyítékokkal járuljunk hozzá a Skóciában jelenleg folyó hiúz-vitához, hanem azért is, hogy egy esettanulmányt nyújtsunk, amely bemutatja, hogyan lehetne a mi megközelítésünket alkalmazni az állatok betelepítésénél máshol a világon.
Hely, hely, hely
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) nagyon világos iránymutatásokat ad, amikor azt vizsgáljuk, hogy megfelelő-e egy betelepítés. Rangsorolt magasan annak megállapítása, hogy a kihalás történelmi okai már nem állnak fenn, vagy nem jelentenek veszélyt a jövőbeli populációkra. Lényeges tehát, hogy az élőhely és a zsákmányállatok elérhetősége, valamint az üldözés kockázata többé ne legyen akadálya egy egészséges és életképes hiúzpopuláció létrehozásának.
A skóciai őzbakok bősége megfelelő zsákmányállatokat biztosít, de az üldözés kockázata attól függ, hogy a közvélemény hajlandó-e a hiúzok visszatérésére. Ugyanígy alapvető fontosságú a terület ismerete, annak mérete és az, hogy a hiúz milyen könnyen tud mozogni az erdei élőhelyek között. A közelmúltig mindezek viszonylag ismeretlen mennyiségek voltak, de kutatásaink ez utóbbiakra is fényt derítettek.
A megalapozott döntések meghozatalához hozzátartozik, hogy a legfrissebb információkkal és a legjobb eszközökkel rendelkezzünk. Míg egy korábbi tanulmány Skócia alkalmasságát vizsgálta a hiúz újratelepítésére, a felhasznált tájadatok egy része már több mint 30 éves.
A technológiai fejlődés azonban drasztikusan javította előrejelzéseink erejét. Ezért, hogy ezt az eredeti munkát naprakésszé tegyük, nagy felbontású térképeket készítettünk a rendelkezésre álló információk felhasználásával Skócia összes különböző élőhelyére vonatkozóan, különös tekintettel a megfelelő erdőterületekre. Ezután más tanulmányokból részletes információkat gyűjtöttünk az eurázsiai hiúz ökológiájáról. Végül mindezt bevittük a nemrégiben kifejlesztett “RangeShifter” nevű modellbe, amelyet arra terveztek, hogy valósághűen ábrázolja az állatok mozgási mintáit az összetett tájakon.
Amikor mindezek a darabok a helyükre kerültek, 100 éves szimulációkat tudtunk lefuttatni, hogy teszteljük, Skócia mely, korábban potenciális kibocsátási helyként azonosított területei lennének a legmegfelelőbbek a visszatelepítésre a jelenlegi élőhelyek elérhetősége szempontjából.
Egyértelmű győztes
A három általunk vizsgált helyszín a Skócia északkeleti részén található Aberdeenshire, a nyugati partvidéken található Kintyre-félsziget és a Kielder Forest skóciai része a Bordersben, mind olyan területek, amelyeket már korábban is javasoltak. Függetlenül attól, hogy hogyan mérjük a sikert – és függetlenül attól, hogy milyen változtatásokat eszközöltünk a modell paraméterein (például, hogy hány kölyke lesz a hiúznak, vagy mennyi ideig élnek majd) – a Kintyre-félsziget mindig a legjobbnak bizonyult.
A Kielder-erdő egy része az utóbbi időben sok vita középpontjában állt. Eredményeink azonban azt mutatták, hogy ennek az erdőnek a skóciai része mindig is a legkevésbé alkalmas helyszín volt. A Kintyre-félsziget akár 83%-os esélyt kínál arra, hogy 100 évvel 10 hiúz szabadon engedése után még mindig legyen egy jó populáció. Ezzel szemben Aberdeenshire 35% esélyt adott a sikerre, de a Kielder erdőben csak 21% esély volt arra, hogy egy évszázad után még mindig létezne populáció.
Kritikus módon kimutattuk, hogy a Skóciai Felföld, az a régió, ahol a Kintyre-félsziget és a megfelelő élőhelyek többsége található, teljesen el van vágva a Glasgow-Edinburgh “központi övétől” délre eső élőhelyektől, beleértve a Kielder erdőt is. Ez aggodalomra ad okot a terület hosszú távú életképességével kapcsolatban a hiúzpopuláció számára, mivel a hiúz nem tudná elérni és betelepíteni a Felföldet.
Munkánk nem vizsgálja a hiúz újratelepítését övező politikai akaratot vagy közvéleményt – mindkettő alapvető szempont bármilyen újratelepítési tervezésnél -, de biztató előrelépést jelent, és bizonyítja, hogy a skót táj alkalmas arra, hogy a jövőben is eltartsa és fenntartsa a hiúzt. Ez pedig – és ez kritikusan fontos – a helytől függ.
E modell újszerű alkalmazása a visszatelepítés tervezésében nagy ígéretet hordoz magában, nem csak a skóciai hiúz-vitában, hanem a nagyragadozók és más fajok védelmében is világszerte.