Főoldal >> Alapfogalmak >> Etnocentrizmus
Etnocentrizmus
A kulturális relativitás fogalmához szorosan kapcsolódik az etnocentrizmus fogalma. Az etno a görögből származik, és népre, nemzetre vagy kulturális csoportosulásra utal, míg a centrikus a latinból származik, és természetesen a központra utal. Az etnocentrizmus kifejezés tehát arra a tendenciára utal, hogy minden társadalom a saját kulturális mintáit helyezi a dolgok középpontjába. Az etnocentrizmus az a gyakorlat, hogy más kulturális gyakorlatokat összehasonlítunk a sajátunkkal, és automatikusan alacsonyabb rendűnek találjuk ezeket a más kulturális gyakorlatokat. Ez az a szokás, hogy minden csoport természetesnek veszi saját kultúrájának felsőbbrendűségét. A saját kultúránkat olyan mércévé teszi, amellyel minden más kultúrát jónak vagy rossznak, magasnak vagy alacsonynak, helyesnek vagy furcsának mérhetünk, annak arányában, hogy mennyire hasonlítanak a miénkhez.
Az etnocentrizmus egyetemes emberi reakció, amely minden ismert társadalomban, minden csoportban és gyakorlatilag minden egyénben megtalálható. Az etnocentrizmust mindenki megtanulja, miközben felnő. A kisgyermek birtoklási vágya gyorsan lefordítja “az én játékaim jobbak, mint a te játékaid.” A szülők; hacsak nem elég durvák, külsőleg lebeszélik gyermekeiket arról, hogy ilyen meggyőződéseket verbalizáljanak. Négyszemközt azonban megnyugtathatják csemetéiket, hogy az ő tulajdonuk valóban nagyon szép. Az etnocentrizmus tanulásának nagy része közvetett és nem szándékos, de egy része szándékos. A történelmet például gyakran úgy tanítják, hogy a saját nemzet eredményeit dicsőítik, és a vallási, polgári és egyéb csoportok nyíltan becsmérlik versenytársaikat. A felnőttek körében az etnocentrizmus egyszerűen az élet velejárója.
Amint az ember tudatára ébred az etnocentrizmusnak, erős a kísértés, hogy erkölcsileg értékelje azt; hogy olyan jelzőkkel illesse, mint bigott soviniszta és így tovább, és azt sugallja, hogy aki nem fedezte fel és nem kompenzálta etnocentrikus elfogultságait, az nem méltó rá. Ez egyébként az etnocentrizmus egy másik formája. A fontos pont azonban az, hogy az etnocentrizmus a kultúra egyik jellemzője, és , mint a kultúra többi részét, ezt is a társadalmi rend fenntartásához és a társadalmi változások előmozdításához való hozzájárulása szempontjából kell értékelni.
Az etnocentrizmus rendfenntartó funkciói nyilvánvalóbbak, mint azok, amelyek a társadalmi változásokat segítik elő. Először is, az etnocentrizmus ösztönzi a csoport szolidaritását. Az a meggyőződés, hogy a saját út a legjobb, ösztönzi a “mi” érzést a társakkal, és erősíti azt az elképzelést, hogy a társak iránti lojalitás és a felsőbbrendűség alapjának megőrzése fontos érték. Pozitívan az etnocentrizmus elősegíti a status quo fennmaradását negatívan a változást gátolja.
Második, az etnocentrizmus akadályozza a más csoportokkal való együttműködés megértését. Ha a saját csoport módszerei a legjobbak, akkor kevés az ösztönzés az alsóbbrendű csoportokkal való együttműködésre. Valójában a gyanakvás, a megvetés és az ellenségesség attitűdjei valószínűsíthetően kialakulnak. A szélsőséges etnocentrizmus valószínűleg elősegíti a konfliktusokat, amint azt a múltbeli háborúk, vallási és faji konfliktusok feljegyzései mutatják.
A konfliktusok természetesen gyakran vezetnek társadalmi változásokhoz, és ebben az értelemben az etnocentrizmus a társadalmi változások előmozdításának eszközévé válik. Ezt azonban annak békés fejlődésének ösztönzésén keresztül teszi. Aligha kétséges, hogy a legtöbb társadalomtudós elfogult a békés társadalmi változások javára, és ellenzi a konfliktusokat. Következésképpen, ha finoman is, de hajlamosak az etnocentrizmust becsmérelni, és azt sugallják, hogy a diákoknak meg kell szabadulniuk tőle, ha hatékonyan akarnak tanulni. Ezzel a szociológusok implicit módon az evolucionista és a funkcionalista modellek kombinációjából indulnak ki. Az utóbbi években ez az álláspont megkérdőjeleződött. A magukat elnyomott feketéknek, szegényeknek, nőknek és fiataloknak tekintő csoportok forradalmi törekvései magukban foglalták az etnocentrizmus erősítésére irányuló tudatos erőfeszítéseket, mint saját megerősödésük eszközét. Az olyan jelszavak, mint a’ “fekete hatalom” konfliktusba sodorják azt a társadalmi modellt, amelyből kiindulva működnek.