A tudósok már évek óta állítottak elő hidrogént, mielőtt azt elemként ismerték volna el. Írásos feljegyzések szerint Robert Boyle már 1671-ben hidrogéngázt állított elő, miközben vassal és savakkal kísérletezett. A hidrogént először Henry Cavendish ismerte el önálló elemként 1766-ban.
A hidrogén egyetlen protonból és egyetlen elektronból áll, a hidrogén a világegyetem legegyszerűbb és legnagyobb mennyiségben előforduló eleme. Becslések szerint a látható világegyetem 90%-a hidrogénből áll.
A hidrogén az a nyers üzemanyag, amelyet a legtöbb csillag “eléget”, hogy energiát termeljen. Ugyanezt a fúzió néven ismert folyamatot tanulmányozzák, mint lehetséges földi energiaforrást. A Nap hidrogénkészlete várhatóan még 5 milliárd évig tart.
A hidrogén kereskedelmi szempontból fontos elem. Nagy mennyiségű hidrogént a levegőből származó nitrogénnel egyesítve ammóniát (NH3) állítanak elő a Haber-folyamatnak nevezett eljárással. Hidrogént adnak a zsírokhoz és olajokhoz, például a mogyoróolajhoz is, a hidrogénezésnek nevezett folyamat révén. A folyékony hidrogént szupravezetők tanulmányozására használják, és folyékony oxigénnel kombinálva kiváló rakétaüzemanyagot képez.
A hidrogén más elemekkel kombinálva számos vegyületet alkot. Néhány a leggyakoribbak közül: víz (H2O), ammónia (NH3), metán (CH4), asztali cukor (C12H22O11), hidrogén-peroxid (H2O2) és sósav (HCl).
A hidrogénnek három gyakori izotópja van. A legegyszerűbb izotóp, az úgynevezett protium, csak közönséges hidrogén. A másodikat, a deutérium nevű stabil izotópot 1932-ben fedezték fel. A harmadik izotópot, a tríciumot 1934-ben fedezték fel.