Mi az NCV-vizsgálat?
Az idegvezetési sebesség vizsgálata, más néven idegvezetési vizsgálat azt méri, hogy az elektromos impulzusok milyen gyorsan haladnak az ideg mentén. Gyakran az elektromiogrammal egy időben végzik, hogy kizárják vagy kimutassák az izombetegségeket.
Egy egészséges ideg nagyobb sebességgel és erővel vezeti a jeleket, mint egy sérült ideg. Az idegvezetés sebességét a mielinhüvely – az ideget körülvevő szigetelő bevonat – befolyásolja.
A legtöbb neuropátiát az ideg axonjának, nem pedig az ideget körülvevő mielinhüvely károsodása okozza. Az idegvezetési sebesség vizsgálatot arra használják, hogy különbséget tegyenek a valódi idegbetegségek (mint például a Charcot-Marie-Tooth-kór) és az olyan állapotok között, ahol az izmokat idegsérülés érinti (mint például a kéztőalagút-szindróma).
Az NCV-vizsgálat célja
Ezt a vizsgálatot az idegkárosodás vagy működési zavar diagnosztizálására és egy adott diagnózis megerősítésére használják. Általában meg tudja különböztetni az idegrost (axon) sérülését az ideget körülvevő myelinhüvely sérülésétől, ami hasznos a diagnosztikai és terápiás stratégiák szempontjából.
Hogyan történik az NCV-vizsgálat?
A vizsgálat során lapos elektródákat helyeznek a bőrre időközönként a vizsgált ideg felett. Alacsony intenzitású elektromos áramot vezetnek be az idegek ingerlésére.
Az impulzusok oszcilloszkópra vagy számítógép képernyőjére vetített kép alapján meghatározható, hogy a keletkező elektromos impulzusok milyen sebességgel terjednek az idegeken keresztül. Ha a válasz a normálisnál sokkal lassabb, az a mielinhüvely károsodására utal. Ha az idegnek az árammal történő ingerlésre adott válasza csökkent, de a vezetés sebessége viszonylag normális, akkor az ideg axonjának károsodására lehet következtetni.
Fájdalmas az NCV-vizsgálat?
A vizsgálat általában minimális kellemetlenséggel jár, mivel az elektromos inger kicsi, és a páciens általában minimálisan érzi.