-
Nézze, ahogy egy déli elefántfóka kölyköt megriasztanak az argentin partokon, és hallja a vicsorgását Déli elefántfóka (Mirounga leonina) kölyök Argentína partjainál.Encyclopædia Britannica, Inc.See all videos for this article
-
Látogasson el a Guadalupe-szigetre, és ismerje meg a majdnem kipusztított elefántfókákat Ismerje meg a mexikói Baja California északnyugati partjainál található Guadalupe-sziget elefántfókáit.Contunico © ZDF Enterprises GmbH, MainzA cikk összes videójának megtekintése
Elefántfóka, más néven tengeri elefánt, a két legnagyobb úszólábú (a Pinnipedia alrendbe tartozó vízi emlősök) egyike: az északi elefántfóka (Mirounga angustirostris faj), amely ma már főként a Kalifornia és Baja California előtti part menti szigeteken él; vagy a déli elefántfóka (M. leonina), amely az egész szubantarktikus térségben megtalálható. Az elefántfókák a méretükről és a hímek felfújható, ormányszerű ormányáról elnevezett társasági állatok. A Phocidae családba tartoznak.
Anthony Mercieca/Root Resources
Az északi elefántfóka sárgás vagy szürkésbarna, a déli pedig kékesszürke. A déli fajnak kiterjedt vedlési időszaka van, amelynek során jelentős szőr- és bőrfoltok hullanak le. Mindkét faj hímjei megközelítőleg 6,5 méter hosszúak és 3530 kg súlyúak, és jóval nagyobbak, mint a nőstények, amelyek 3,5 méteresre nőnek és 900 kg-ot nyomnak. Az elefántfókák halakkal, tintahalakkal és más fejlábúakkal táplálkoznak. Az északi faj nem vándorló; a déli elefántfóka az északi formához hasonlóan a szárazföldön szaporodik és vedlik, de a tengeren telel, esetleg a jégtakaró közelében. A szaporodási időszakban az elefántfókák agresszívvá válnak egymással szemben. A bikák harcolnak a part menti területek kialakításáért és az akár 40 tehénből álló háremek megszerzéséért. A tehenek évente egyetlen barnásfekete kölyköt hoznak világra. A szülés után körülbelül három héttel párosodnak, és a megtermékenyített petesejt beágyazódása előtt három hónapos nyugalmi időszak következik. A teljes vemhesség körülbelül 11 hónapig tart. Mindkét fajra vadásztak az olajáért, és a 19. században majdnem a kihalás szélére sodródtak; a védelem alatt azonban fokozatosan nőtt a számuk, és fennmaradásuk már nem veszélyeztetett.