A francia Ecole Normale Superieure de Lyon egyetem kutatói szerint a kihalt lófélék közé tartozó Equus hydruntinusnak nagyobb elterjedési területe lehetett, mint eredetileg hitték. Tanulmányuk a Molecular Ecology júliusi számában jelent meg.
Az E. hydruntinus ismert volt Európában és a Közel-Kelet egyes részein. Pontos elterjedési területe és más lófélékkel való kapcsolata azonban ismeretlen volt.
“Hosszú ideig a paleontológiai adatok nem tudták elhelyezni az E. hydruntinust a lófélék filogenetikai fájába, szembesülve azzal a ténnyel, hogy primitív Equus-jellegzetességei a zebrákkal és a szamarakkal, származtatott karakterei pedig a szamarakkal és a félszamarakkal közösek” – mondták a kutatók.
Egy nemrég felfedezett koponya azonban több információt szolgáltatott az E. hydruntinus árnyékos múltjáról. A koponyából kinyert DNS alátámasztja a faj hemionokkal való rokonságát, és kiderült, hogy az E. hydruntinus nem állt szoros rokonságban sem a zebrákkal, sem a szamarakkal.
A kutatók számára ez azt sugallta, hogy a fogmorfológia, amelyet korábban az ősi lófélék kategorizálására használtak, rossz lehetőség a fajok családokra osztására.
A DNS-elemzés azt is kimutatta, hogy az Iránban felfedezett E. hydruntinus ugyanabból a fajból származik, mint a Krímben talált példányok. Ezért az E. hydruntinus elterjedési területe, amelyet korábban Európára, Izraelre és Törökországra korlátozódónak tekintettek, egészen Iránig, keletre is kiterjedhet.