“A versek memorizálása beindítja a gyerekek nyelvi képességeit. Nemcsak megtanítja őket az angol szavak artikulálására; fokozza az angol nyelv bonyolultságának és összetettségének érzékelését – ami nélkülözhetetlen eredmény ahhoz, hogy a későbbiekben könnyedén beszéljenek, írjanak és olvassanak angolul. Susan Wise Bauer, A jól képzett elme szerzője: A Guide to the Classical Education You Never Had (Útmutató a klasszikus oktatáshoz, amit sosem kaptál) című könyvének szerzője szerint a memorizálással a gyerekek fejében kialakul az összetett angol szintaxis használatának képessége. Az a tanuló, aki verseket memorizál, az angol nyelv ritmikus, szép mintáit is belsővé teszi. Ezek a minták aztán a tanuló nyelvi raktárának részévé válnak, azok a kútfők, amelyeket mindannyian nap mint nap használunk írásban és beszédben. Bauer szerint memorizálás nélkül a tanuló nyelvraktára korlátozott lesz: a memorizálás a nyelvi minták egész sorával tölti fel a nyelvraktárt.
Az angol nyelv gazdag szóhalmazának bőséges készletével is feltölti ezeket a tárolókat. A kutatások szerint a gyermek szókincsének nagysága fontos szerepet játszik a nyelvértési képességek minőségének meghatározásában. Minél nagyobb és szélesebb a szókincs, mondja Ravitch neveléstörténész, annál jobban megérti az ember az egyre nehezebb anyagot. Bauer rámutat, hogy ha egy diák elolvas egy szót egy regényben, lehet, hogy megjegyzi azt a későbbi használatra, de az is lehet, hogy nem. De ha megfelelő kontextusban jegyzi meg (ahogyan a verssorok memorizálása megköveteli), akkor sokkal valószínűbb, hogy a saját beszédében és írásában való használatra a szellemi ujjhegyénél lesz.”
– Michael Knox Beran, In Defense of Memorization
.