Nem ritka, hogy a betegek és/vagy az orvosok felváltva használják a csontsarkantyú és a kalcium lerakódás kifejezéseket. Sajnos ez két nagyon különböző dolog, amelyek gyakran a test különböző részein fordulnak elő. Például nagyobb valószínűséggel látunk csontsarkantyút a lábfejben, és nagyobb valószínűséggel alakul ki mészlerakódás a vállban vagy a rotátorköpenyben.
A csontsarkantyúk csontkinövések, amelyek a csontokon alakulnak ki, általában ott, ahol az inak vagy a szalagok rögzülnek. A csontsarkantyúk általában simák, és a csontok végein vagy szélein találhatók, különösen ott, ahol két csont ízületet alkotva összeér. A csontsarkantyúk gyakori előfordulási helyei közé tartozik a sarok, a térd, az ujjak, a könyök, a csípő, a váll, a nyak és a hát alsó része. A csontsarkantyúk általában a sarkantyú helyén fellépő különleges stressz hatására alakulnak ki. A szervezet csontot rak le, ha egy ín, szalag vagy szövet megfeszül, és fokozott feszültséget okoz a rögzítés helyén. Ezért nem ritka a “húzódási sarkantyú” kifejezés. A lábfejben lévő saroksarkantyú egy példa a húzódási sarkantyúra. Ha egy ízület meglazul vagy instabillá válik, mint például a gerinc, a szervezet sarkantyúkat fejleszt ki, hogy megpróbálja megteremteni az ízületi komplexum stabilitását. A sarkantyú nem feltétlenül a fájdalom forrása. A fájdalom gyakran a sarkantyú körüli izomból, ínból, idegből vagy szalagból ered. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az idősebb embereknél nagyobb valószínűséggel fordul elő csontsarkantyú, azonban a sarkantyú előfordulhat fiatal, sportosan aktív embereknél is, másodlagosan a sarkantyú helyéhez kapcsolódó lágyrészekre gyakorolt sportterhelés miatt. A csontsarkantyúk általában a következő állapotokhoz kapcsolódnak: osteoarthritis, gerincferdülés, spondilózis vagy talpi fasciitis.
A vontatott csontsarkantyúkkal szemben a kalciumlerakódások kis, sűrű kalciumterületek, amelyek egy csont vagy szövet megterhelését vagy sérülését követően alakulhatnak ki. Sérülés vagy stressz esetén a kalcium a véráram útján a sérült területre utazik, hogy segítsen a károsodás helyreállításában. Egyes esetekben a sérült terület a szükségesnél több kalciumot kaphat. Más esetekben a szövet mikrokeringése a sérülés miatt torlódik. Ez lehetővé teszi a kalcium bejutását a szövetbe, de a kilépő keringés korlátozott, és ezért a felesleges kalcium nem tud kijutni. Ez vezet a lerakódáshoz. Egy további forgatókönyv szerint az ínban egy idő után krónikus szakadások keletkezhetnek, és a szervezet kalciumot rak le, hogy kitöltse a szakadást. A kalciumlerakódás általában sűrű pasztaként kezdődik, amely végül megkeményedik, ha nem kezelik.
A kalciumlerakódás leggyakrabban a 40 év feletti nőknél fordul elő, ugyanebben a csoportban a legnagyobb a csontritkulás kockázata. A kalciumlerakódások akkor keletkezhetnek, ha a szervezet nem kap elég kalciumot a táplálékkal. A kalciumhiány arra késztetheti a szervezetet, hogy a kalciumot eltávolítsa a csontokból, és más szövetekbe küldje, ahol szükség van rá, hogy segítse az egyéb testi funkciókat, például az emésztést, a keringést, az izomösszehúzódásokat, az idegi impulzusokat stb.
A mozgásszegény életmód a kalciumlerakódások másik kockázati tényezője. A rendszeres testmozgás segít megőrizni a csontok erejét és javítja a keringést, így a kalcium oda jut, ahol a legnagyobb szükség van rá, ahelyett, hogy lágy szövetekben rakódna le.
Ha a csontsarkantyú vagy a kalciumlerakódás egy ízületben vagy mélyen a szövetekben található, nem lesznek látható jelei. A bőr közelében kialakuló csontsarkantyúk kis dudoroknak vagy duzzanatoknak tűnhetnek a bőr alatt. Ha csontsarkantyú alakul ki a vállában, előfordulhat, hogy a fájdalom vagy a korlátozott mozgástartomány miatt nehezen tudja normálisan mozgatni a karját. Gyakori, hogy a “váll impingement” diagnózist kapja. Ez jól mutatja annak fontosságát, hogy a fájdalmas területet röntgenfelvételekkel vizsgálják meg, hogy kizárják vagy kizárják a csontsarkantyú vagy kalciumlerakódás jelenlétét. A gerincben kialakuló csontsarkantyúk a kilépő gerincidegek összenyomódását eredményezhetik, ami zsibbadást vagy fájdalmat okozhat a karokban, lábakban vagy a test más területein. Ha a sarkantyúk befelé nőnek, gerincvelő-szűkületet vagy a központi gerinccsatorna beszűkülését eredményezhetik, ami megnehezíti a kiegyenesedést vagy korlátozza a járás távolságát. Ha a térdben sarkantyú fejlődik ki, a normál mozgások, például a lépcsőn való fel- és leszállás vagy az autóba való be- és kiszállás fájdalmas lehet. A saroksarkantyú minden alkalommal megnehezítheti a járást, amikor a lábfeje földet ér. A nyakban vagy a nyaki gerincben lévő sarkantyúk összenyomhatják az artériákat vagy vénákat, korlátozhatják a vér áramlását az agyba, vagy nyomhatják a légcsövet, ami megnehezíti a nyelést.
Egy egyszerű röntgenfelvétellel megállapítható, hogy van-e csontsarkantyú vagy mészlerakódás. A kalciumlerakódás végül egy speciális fizikoterápiás kezelési tervvel megoldható. A csontsarkantyúk kisebb valószínűséggel oldódnak meg műtéti eltávolítás nélkül.