CPR:

Mások szerint egyszerűbb és megbízhatóbb lehet, ha csak a mellkasi kompressziót végezzük. És kérdéses, hogy hol a helye a defibrillátornak.

A szívmegállás egyszerűen azt jelenti, hogy a szív leállt. A mellkasunkban lévő állandó dobogás nélkül a kb. 10 liter vér, amely általában 60 000 mérföldnyi artérián és vénán keresztül kering, nem áramlik tovább – és rossz dolgok kezdenek történni, méghozzá gyorsan. A tüdő nem szállít friss oxigént. Az anyagcsere-hulladékok felhalmozódnak. A vér veszélyesen savassá válik.

Az agy és az idegrendszer reagál először, mert ezek olyan nagy oxigénfogyasztók, de hamarosan más szervrendszerek is akadozni kezdenek. Ha a keringés négy-öt percen belül nem áll helyre, az agy teljesen és véglegesen leáll. Ez a halál definíciója.

Kezdjük meg a kardiopulmonális újraélesztést (CPR). A kifejezés kissé félrevezető, mert célja nem a szív újraindítása, bár ez is előfordult már. A lényege, hogy életben tartsa a személyt, amíg kórházban el nem látják. A gyors mellkaskompresszió a vért a testen keresztül nyomja. Gyorsan kell végezni (az irányelvek szerint percenként 100-szor), mert nem ér fel a szív pumpáló erejével, amely nyugalmi állapotban általában körülbelül 70-szer ver percenként. A lélegeztetés, vagyis a szájba történő fújás (15 kompressziónként 2 fújás) a légzést helyettesíti, és a vér oxigénellátását hivatott biztosítani. Bár a kilélegzett levegőben kevesebb oxigén van, mint a légkörben (16% versus 21%), a különbség vészhelyzetben nem fontos.

A jó eredményt nehéz megtalálni

Majdnem 30 év telt el az első újraélesztési irányelvek megírása óta. Tanulmányok kimutatták, hogy ha azonnal – és helyesen – végezzük, az újraélesztés valóban életet ment. Egyes kutatások szerint több mint kétszeresére növeli a kórházon kívüli szívmegállás túlélésének esélyét.

A komor “másik oldal” az, hogy ezek az esélyek nem túl jók. A statisztikák óriási eltéréseket mutatnak, részben azért, mert a sürgősségi reagálási idők változóak, de a nagyvárosokban végzett tanulmányok szerint a kórházon kívül szívmegálláson átesett emberek közül csak 20-ból 1 éli túl – még akkor is, ha újraélesztést kapnak.

Az újraélesztés nem fog mindenkit megmenteni; végül is a szívmegállás gyakran nem derült égből villámcsapás, hanem egy hosszú, rossz egészségi állapotba való csúszás vége. Az alacsony túlélési arány mégis aggasztó, különösen annak fényében, hogy mennyi erőfeszítést és nyilvánosságot fordítanak erre a technikára.

Az automata külső defibrillátor (AED) megjelenése újabb ráncfelvarrást jelentett. Az AED-ek elemzik a szív aktivitását, és ha a szív halálos ritmusba került (fibrillál) vagy egyáltalán nem ver, a gép elektromos sokkot ad le, hogy visszarázza a normális ütembe. Az FDA 2005-ben kezdte meg az AED-ek vény nélkül történő értékesítésének engedélyezését. Az ára körülbelül 1500 dollár.

Ha tehát valaki szívmegállásnak tűnő állapotból összeesik, újraélesztést kell végeznie, vagy ha van a közelben, szaladjon és szerezzen egy AED-et? Egyelőre nincs konszenzus.

Még a szakértők is rosszul csinálják

A Journal of the American Medical Association 2005. januári számában megjelent két tanulmány felvetette az újraélesztés alacsony eredményességének egyik okát: Még a képzett szakemberek sem végzik helyesen. Ez nem sok jót ígér a laikusok erőfeszítéseire nézve.

Az első vizsgálatban 176 felnőtt szívmegállásos beteg vett részt három kórházból, Stockholmból, Londonból és Akershusból (egy Oslo melletti megye). Mentősök vagy aneszteziológus ápolók adtak újraélesztést a betegeknek a sürgősségi osztályra vezető úton. A mentőautók olyan berendezéseket vittek magukkal, amelyek mérték a mellkaskompressziók mélységét és gyakoriságát, valamint a lélegeztetések számát. A fő megállapítás: Az esetek 48%-ában nem végeztek mellkaskompressziót, amikor a betegek szíve nem vert. A kompressziók túl sekélyek is voltak – kevesebb, mint az ajánlott 1,5-2 hüvelyk “mélység”.”

A másik vizsgálatban 67 szívmegállásos beteg vett részt, akiket 2002 decembere és 2004 áprilisa között a Chicagói Egyetem kórházaiban orvosok vagy ápolók újraélesztettek. A kutatók speciális megfigyelőberendezés segítségével az újraélesztés első öt percét 30 másodperces intervallumokra osztották. Ezen intervallumok 28%-ában túl lassú volt a kompressziós sebesség, és a kompressziók 40%-a túl sekély volt. A szakemberek a lélegeztetést sem végezték jól. A 30 másodperces intervallumok 60%-ában a betegeket túlságosan lélegeztették.

Nem ez az egyetlen kutatás, amely hiányosságokat talált az újraélesztésben. A Circulation című szaklapban 2004-ben közzétett, 13 esetről szóló jelentésben például a Wisconsini Orvosi Főiskola orvosai megállapították, hogy a mentőszolgálat dolgozói az ajánlottnál kétszer gyorsabban lélegeztették a betegeket (percenként 30-szor, szemben a 12-15-ös értékkel).

“Túl gyorsan csinálod” – mondja a számítógép

Dr. John Tobias Nagurney, a Massachusetts General Hospital sürgősségi osztályának orvosa és a Health Letter szerkesztőbizottságának tagja megjegyzi, hogy az újraélesztés rövid megszakításai elkerülhetetlenek, legalábbis a kórházban, mivel az orvosok intravénás vezetékeket helyeznek be, ellenőrzik a pulzust és egyéb eljárásokat végeznek. Ne feledjük, hogy bár ezek a tanulmányok kimutatták az irányelvektől való eltéréseket, nem tették meg a következő lépést, és nem bizonyították, hogy ezek az eltérések rossz eredményeket eredményeznek.

Az egyik megoldás az újraélesztési képzés javítása, hogy az orvosok és a mentőszolgálat dolgozói megkapják az üzenetet a mellkaskompressziók betartásáról és a betegek hiperventillálásának mellőzéséről. De ez csak részleges válasz, mert kutatások kimutatták, hogy az újraélesztési képzés már néhány hónap múlva elkezd “elkopni”.

A technológia segíthetné a hivatásos mentőket. Egyesek nagy reményeket fűznek a számítógép által irányított újraélesztéshez, amely hangutasításokat ad: A kompressziós sebesség túl lassú; a lélegeztetési sebesség túl gyors; és így tovább. A mellkaskompressziók automatizálására tett korai kísérletek kudarcot vallottak, de ma már léteznek olyan továbbfejlesztett eszközök, amelyek a beteg köré tekerednek, és a megfelelő időben összenyomják a mellkast. Nem világos azonban, hogy a tűzoltóságok és a mentőtársaságok mennyit akarnak majd költeni erre a berendezésre.

Légzés nélkül Seattle-ben

A CPR megváltoztatása egy másik lehetőség. Egyes szakértők szerint a lélegeztetést – különösen a kórházon kívüli szívmegállásoknál – nem biztos, hogy érdemes elvégezni, mert útban van a mellkaskompressziónak. A tanulmányok szerint a mellkaskompresszió a kritikus elem az első néhány percben. A legtöbb esetben az emberek négy-öt percig (alacsony testhőmérséklet esetén tovább) életben maradhatnak anélkül, hogy a vérük újra oxigénnel telítődne.

Az Arizonai Egyetem kutatói 2004-ben a Circulation című folyóiratban publikáltak egy tanulmányt, amely rámutatott a jelenlegi irányelvek problémájára. Mintegy 50 elsőéves orvostanhallgatót képeztek ki alapszintű újraélesztésre, majd nem sokkal később és hat hónappal később próbababákon tesztelték őket. Még közvetlenül a képzés után is átlagosan 14 másodpercig tartott két gyors lélegeztetés – ez az idő nem állt rendelkezésre a mellkaskompresszióra.

De vajon a lélegeztetés megszüntetése életekbe kerülhet? Egy Seattle-ben végzett tanulmány szerint nem. Az ottani tűzoltóság diszpécserei arra utasították a mentőket egy nyilvánvaló szívmegállás helyszínén, hogy véletlenszerűen vagy csak kompressziós újraélesztést, vagy hagyományos újraélesztést végezzenek. Szívleállások százai között a túlélési arányok mindkét csoportban azonosak voltak.

Dr. Mickey Eisenberg a Washingtoni Egyetemen, az újraélesztés egyik vezető szakértője úgy véli, hogy az esküdtszék még nem döntött. A seattle-i siker a tűzoltóság gyors reagálási idejétől függött, mondja, és felteszi a kérdést: “Mi történik a beteggel négy vagy öt perc után”, ha nincs lélegeztetés? Dr. Eisenberg egy kizárólag kompresszióval történő újraélesztést vizsgáló tanulmányt végez Seattle külvárosában. Az egyik lehetőség a lélegeztetés megtartása, de az arány csökkentése, mondjuk 100 kompressziónként egyszer vagy kétszer.

Egyszerűbbé tesszük

Ötévente a világ minden tájáról összegyűlnek az újraélesztés szakértői, hogy felülvizsgálják a tudományt, de az egyes “újraélesztési tanácsok” döntenek arról, hogy a tudományos eredményeket hogyan ültetik át gyakorlati irányelvekbe. Ebben az országban az American Heart Association (AHA) az újraélesztési tanács szerepét tölti be. A szakértői találkozót 2005 januárjában tartották Dallasban, de következtetéseit 2005 novemberéig titokban tartják, amikor is azokat a Circulation című folyóiratban közzéteszik. Az AHA ezt követően 2005 decemberében új irányelvekkel jelentkezik.

Az AHA már korábban is lépett az újraélesztési irányelvek egyszerűsítése felé. 2000-ben eltörölte azt az ajánlást, hogy a laikus mentők ellenőrizzék az áldozat pulzusát. A pulzus hiánya vitathatatlanul a legjobb jele annak, hogy az összeesést valóban szívmegállás okozta, és nem valami más (lásd az alábbi táblázatot). Kiderült azonban, hogy – amint azt számos tanulmány kimutatta – a laikus mentők (és még néhány egészségügyi szakember is!) nem tudják pontosan felmérni a pulzus meglétét, így csak az idejüket vesztegetik. Az AHA abban az évben egyszerűsítette a mellkaskompresszióra és a kompresszió-légzés arányra vonatkozó irányelveket is.

Szívmegállásról van szó – vagy valami másról? Ez egyszerre ijesztő és zavaró, amikor valaki hirtelen összeesik, különösen, ha egy szerettünkről van szó. Ne feltételezzük, hogy szívmegállásról van szó. Több ember veszíti el az eszméletét ájulás (szinkópa) és roham következtében, mint szívmegállás miatt. Íme néhány módszer a hirtelen összeesés okainak megkülönböztetésére.
Szívmegállás Az ember elveszíti az eszméletét, és nincs vagy nagyon gyenge a pulzusa (bár a jelenlegi irányelvek szerint a laikusoknak nem szabad ellenőrizniük a pulzust). Bár a légzés általában leáll, a szív leállása után még néhány percig folytatódhat. Előfordulhat néhány rohamszerű mozgás, mivel az agy oxigénhiányos (hipoxiás) állapotba kerül. Vegye figyelembe, hogy a szívroham ritkán okoz eszméletvesztést, hacsak nem vezet szívmegálláshoz. A szívroham tünetei közé tartozik az erős nyomás a mellkasban, a légszomj és a szédülés. Elsősegélynyújtási tippek: Hívja a 911-et, mielőtt bármi mást tenne. Az AED által adott ütések újraindíthatják a szívet. Ha azonban a defibrillátort keresi, és az nincs a közelben, értékes perceket veszíthet.	Ájulás (szinkópa) Az ember elveszíti az eszméletét, és hamuvá válhat, de tovább lélegzik. Az ok a hirtelen vérnyomásesés, amely miatt az agyban átmenetileg vérhiány lép fel, ezért a pulzus nagyon gyenge lehet. Elsősegélynyújtási tippek: Ne támassza a személyt székben vagy függőleges helyzetben. Gondoljon az ájulásra úgy, mint egy védőintézkedésre: a természet azért kényszerít minket a földre, hogy megkímélje a szívet a gravitációval való küzdelemtől, miközben azon dolgozik, hogy helyreállítsa az agy vérellátását. Fektesse le a személyt, és emelje meg a lábát. Hányás esetén forgassa a személyt az oldalára, hogy megakadályozza a fulladást.	Rángógörcsök A rángógörcsöket az agy hirtelen vagy szabálytalan elektromos aktivitása okozza. Olyan állapotok, mint az epilepszia okoznak rohamokat, de egyébként egészséges embereknél is kiválthatja őket láz, alváshiány, fertőzés vagy kiszáradás. A legtöbb esetben a hirtelen rángatózó mozgások csak néhány percig tartanak. Utána az emberek gyakran bágyadtak lesznek, és elaludhatnak. Általában 3-5 perc múlva felébrednek. Elsősegély tippek: A rohamok gyakran sokkal veszélyesebbnek tűnnek, mint amilyenek valójában, ezért maradjon nyugodt. A rohamot kapott személyt nem szabad lefogni, és semmit sem szabad a szájába venni. Ha lehetséges, fontos, hogy védjük a személy fejét. Hányás esetén fordítsa az illetőt az oldalára, hogy megakadályozza a fulladást.	Sztroke A klasszikus tünetek közé tartozik a test vagy az arc egyik oldalán jelentkező zsibbadás, a beszéd elmosódása, látásvesztés az egyik vagy mindkét szemen, valamint a szédülés. Ha a stroke-ot agyvérzés okozza, nem pedig a gyakoribb, vérrög okozta agyvérzés, a tüneteket gyorsan követheti eszméletvesztés, de a tünetek szinte mindig előbb jelentkeznek. Elsősegélynyújtási tippek: Azonnal hívja a 911-et, és a lehető leggyorsabban kapjon kezelést. A korai beavatkozással a gyógyulás esélyei óriási mértékben javulnak. Az elsősegélynyújtás terén nem sokat tudsz nyújtani; csak maradj az illetővel, és tartsd kényelemben.

Hová illeszkedik az AED?

Az AED nehéz választás elé állít. Egyrészt elméletileg jobb, mint az újraélesztés, mert képes újraindítani a szívet, míg az újraélesztés csak átmeneti megoldás. Dr. Eisenberg az AED-et “véglegesebb terápiaként” írja le. Egy 2004-ben a New England Journal of Medicine-ben közzétett tanulmány szerint a defibrillátor és az újraélesztés kombinációja javította a túlélési arányt az egyszerű újraélesztéshez képest (23% a 14%-kal szemben).

Másrészt, ha az AED keresése közben az újraélesztés elhanyagolása mellett rohangál, értékes életmentő perceket veszíthet el.

Költség-haszon szempontból az otthoni AED értéke vitatható. Lényegében 1500 dollárt tesz ki arra a feltételezésre, hogy a) valakinek otthon szívmegállása lesz, és b) valaki más ott lesz, hogy használja a készüléket. Ha mégis úgy dönt, hogy vállalja ezt a kockázatot, legalább győződjön meg róla, hogy tudja, hogyan kell használni a defibrillátort, és pontosan tudja, hol tárolta.

Disclaimer:
A Harvard Health Publishing olvasóink számára nyújtott szolgáltatásként hozzáférést biztosít archivált tartalmaink könyvtárához. Kérjük, minden cikken tüntesse fel az utolsó felülvizsgálat vagy frissítés dátumát. Az ezen az oldalon található tartalom, függetlenül a dátumtól, soha nem helyettesítheti az orvosától vagy más szakképzett klinikustól kapott közvetlen orvosi tanácsot.