Clay Walker jobb kezébe vette a pengetőt, és pengetni kezdte a gitárját, miközben bemelegített a színfalak mögött a koncertjére. A pengető a földre esett. Visszaszerezte, és megpróbált játszani. Ismét kiesett a kezéből. “Minden alkalommal elejtettem a pengetőt, amikor pengetni akartam” – emlékszik vissza. “Nem tudtam megtartani a két ujjammal, mert nem éreztem.”
Megzavarodva és aggódva Walker mégis színpadra lépett aznap este, hogy rajongók ezreit szórakoztassa – pengető helyett az ujjaival pengette a gitárt, és próbált nem elesni, ahogy korábban többször is tette egy kosárlabdameccsen a zenekarával. “Nagyon aktív vagyok a színpadon, sokat mozgok, táncolok, jól érzem magam” – mondja. “De azon az estén a Seattle Dome-ban csak állni tudtam. Féltem, hogy ha egy lépést is teszek, elesek.”
A mindössze 26 éves Walker akkor már a világ és a country slágerlisták élén állt. Volt egy 3 hónapos kislánya. Volt egy szerető felesége. Énekes szenzációs karrierje felfelé ívelő volt. Mindene megvolt.
Aztán zsibbadás, kettős látás, gyengeség a teste jobb oldalán – és egyre súlyosbodó tünetek. “Hazaértem, és az arcom görcsei a fejem tetejétől az állam aljáig kezdődtek, és nyolc hétig tartott, éjjel-nappal” – emlékszik vissza. “Annyit dörzsöltem a szememet, hogy hólyagok keletkeztek rajta. A jobb szememmel nem láttam, ahogy a hólyagok nőttek. A feleségem végül felhívott egy idegsebészt, és időpontot kért. Azt kérdeztem: ‘Miért?’ Azt mondta: ‘Mert valami baj van veled. Ez a görcs az éjszaka közepén jelentkezik, és attól tartok, hogy talán daganatod van.”
Ez nem daganat volt – hanem szklerózis multiplex (MS). “Nem tudtam, mi az az MS” – mondja. “Azt hittem, rosszabb, mint amilyen volt. Azt hallani, hogy “MS-ed van”, olyan, mintha valaki azt mondaná neked, hogy “rákod van”.”
És ami még rosszabb: az idegsebész, aki nem volt sem neurológus, sem MS-specialista, azt mondta neki, hogy nyolc éven belül meg fog halni.
Tíz évvel a “halálos ítélet” után Clay Walker még mindig a countryzene egyik legjobb előadója.
11 platinalemeze van. 11 listavezető kislemeze volt. 1993 óta évente egy sláger CD-t ad ki, és több mint nyolcmillió albumot adott el. És dinamikus színpadi show-műsorát évente 200 estén adja elő, 60 ezret meghaladó, teltházas közönség előtt játszik, és a tíz legjobb country előadó között van a bevételek tekintetében.
Minden eredménye ellenére zenei karrierje aligha okozott gondot azon a napon, amikor diagnosztizálták.
“Az egyetlen negatív reakcióm, amikor megtudtam, hogy szklerózis multiplexem van, hogy talán nem tudom majd a lányomat az oltárhoz kísérni” – mondja Walker, akit most két kislánya inspirál. “Nagyon fontos számomra, hogy ezt megtehessem. Elég gyakran gondolok erre, és ez a célom.”
Egy évtizeddel később egy újabb koncertre készülve, ezúttal az Amerikai Neurológiai Akadémia Alapítvány 2005-ös gáláján, Walker lelkesen beszél a betegségről, amely mindig csak a színfalak mögött van az életében. “Minden koncertet jobban értékelek, mint korábban” – mondja – “mert tudom, hogy mindezt elvehetik tőlem.”
A miami színpadra készülve könnyedén mosolyog fekete cowboykalapja alól, mert az utolsó szklerózis multiplexes rohama óta már teljes öt év és ezer koncert telt el. Még mindig van gyengesége a jobb lábában, de ez csak a neurológusoknak tűnik fel, és csak extrém testmozgás és fáradtság után.
A stresszes karrierje – dalszerzés, lemezfelvétel, turnézás, fellépés – úgy tűnik, növeli a gyakori szklerózis multiplexes rohamok kockázatát. És valóban, stressz-szintje soha nem volt magasabb, mint amikor relapszáló-remittáló MS-t diagnosztizáltak nála, azt a betegségformát, amely kiszámíthatatlan visszaesésekkel jár, amelyek során új tünetek jelennek meg, vagy a meglévő tünetek súlyosbodnak. “Az volt életem legstresszesebb hete” – mondja. “Tragédiák történtek a családomban. A sógorom meghalt egy súlyos motorbalesetben. Rengeteg dolog történt, sok volt a karrieremmel kapcsolatos igény. Nem aludtam rendesen, nem ettem rendesen, és a testem olyan volt, mint egy darab cipőbőr. Egyszerűen kimerültem. 26 évesen 50 évesnek éreztem magam. Visszatekintve, biztos vagyok benne, hogy a stressz hozta ki a szklerózis multiplexet.”
Most, 36 évesen keményen dolgozik a stressz kezelésén, hogy segítsen kezelni a szklerózis multiplexét. “Már nem izzadok a kis dolgokon” – mondja. “Sok minden kell ahhoz, hogy felboruljon a világom, és le tudok zárkózni, ha úgy érzem, hogy nagyon stresszes vagyok. Ez az önfegyelem, amit megtanulsz, ha ilyen betegséged van. Ha egyszer tudod, hogy megvan az életed, akkor már semmi más nem számít. Most azt kérdezem magamtól: “Ez egy élet-halál helyzet?”. És ha nem, akkor túljutok rajta. Az MS lelassított, de a karrierem az egekbe szökött. Lelassított, hogy befogadjam a dolgokat.”
A legfontosabbak természetesen a felesége, Lori és két lányuk. A családja arra inspirálja, hogy gyógyszerekkel, egészséges étrenddel és aktív életmóddal kezelje a betegséget, amely a lovaglástól a lányaival való tengerparti futásig terjed. Ezt “felelősségnek” tartja, mert “fájna a szeretteinek, ha tudná, hogy nem tesz meg mindent, amit tud”. Így a “tűfóbiás” sztár nem csak a napi glatiramer-acetát (Copaxone) injekciót szedi, hanem a felesége és a lányai ténylegesen beadják neki az injekciót.
A magánéleti küzdelmét három évvel ezelőtt a betegség elleni nyilvános küzdelemmé változtatva Walker megalapította a “Band Against MS” nevű alapítványt. Küldetése, hogy felhívja a figyelmet az SM-re, és pénzt gyűjtsön a kutatásokra és programokra. “Az MS volt életem legnagyobb áldása” – mondja. “Igazi célt adott nekem – esélyt arra, hogy reményt adjak az embereknek.”
Azt a fajta reményt és segítséget, amelyre 1996-os diagnózisakor szüksége volt. “Valaki irodalmat hozott nekem az SM-ről, és a leírás szörnyű volt” – emlékszik vissza. “Miután elolvastam ezeket a legyengítő tüneteket és azt, hogy mi vár rám ezzel a krónikus betegséggel, azt gondoltam, hogy ‘Ó, te jó ég’. Ezért olyan fontos, hogy olyan neurológushoz forduljunk, aki MS-specialista.”
A diagnózis óta csak egy újabb MS-rohamot kapott. Ez az öt évvel ezelőtti volt, amikor a szokásosnál nagyobb gyengeséget érzett a jobb lábában, és az ezt követő mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) fényes foltokat mutatott ki, amelyek az MS progressziójával összefüggő agyi elváltozásokra utaltak. És ez nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is úgy élje az életét és a karrierjét, hogy nem hagyott ki semmit.
“A jobb kezem, amely nem tudott megtartani egy gitárpengetőt, vagy egy horgászbotot és orsót, erősebb lett, mint a bal kezem – és én balkezes vagyok!” – mondja mosolyogva. “Ezután még sokáig mosolyogtam. Azt mondják, nem lehet visszanyerni az erőt, és mégis megtettem.”
Walker “áldottnak érzi magát, hogy továbbra is ilyen egészséges”. És néha valóban “bűntudatot érez, mert tudom, hogy nem mindenki, akit szklerózis multiplexszel diagnosztizáltak, ilyen szerencsés.”
“Azokat az embereket csodálom a legjobban, akiket a leginkább legyengít ez a betegség, és akik továbbra is vágyakoznak és reménykednek abban, hogy találunk gyógymódot” – mondja. “Sok minden kell ahhoz, hogy legyőzzük ezt a betegséget. Szerintem legyőzni nem azt jelenti, hogy meggyógyítani – szerintem azt jelenti, hogy nem hagyni, hogy megtörje a lelkünket. A lélek az, ami megtart minket, és szerintem a lélek az, amire szükségünk van ahhoz, hogy megtaláljuk a gyógymódot.”
Újabb Clay Walker-szöveg ihletőjének hangzik.