Negatív gyermekkori élmények beállíthatják az agyunkat arra, hogy folyamatosan veszélyt és félelmet érezzen – mondja Bessel van der Kolk pszichiáter és traumatikus stressz szakértő. Ő a szerzője a nemrég megjelent The Body Keeps the Score: Brain, Mind, and Body in the Healing of Trauma című könyvnek.
/
A Side Effects Public Media a közegészségügyre összpontosító tudósítói együttműködés. További tudósításainkat a gyermekkori traumákról és a PTSD-ről itt találja.
A University of San Diego School of Law jelentése szerint 2013-ban mintegy 686 000 gyermek vált bántalmazás és elhanyagolás áldozatává. A gyermekkori traumatikus események az élet későbbi szakaszában mentális és viselkedési problémákhoz vezethetnek – magyarázza Bessel van der Kolk pszichiáter, a nemrég megjelent The Body Keeps the Score: Brain, Mind, and Body in the Healing of Trauma című könyv szerzője.
Related: Hogyan segít két professzor a gyerekeknek megbirkózni az erőszakkal
A gyerekek agyát szó szerint a traumatikus élmények formálják, ami felnőttkorban dühproblémákhoz, függőséghez, sőt bűnözéshez is vezethet, mondja van der Kolk. A Side Effects munkatársa, Barbara Lewis beszélgetett vele a könyvéről.
Barbara Lewis: Bessel van der Kolk: A pszichésen traumatikus események megváltoztathatják az agy fizikai szerkezetét?
Dr: Igen, megváltoztathatják az agyban lévő kapcsolatokat és aktivációkat. Alakítják az agyat.
Az emberi agy egy szociális szerv, amelyet a tapasztalatok alakítanak, és amelyet azért alakítanak, hogy reagáljon az adott tapasztalatra. Tehát különösen az élet korai szakaszában, ha állandó rettegésben vagy; az agyad úgy formálódik, hogy készenlétben legyen a veszélyre, és megpróbálja elűzni ezeket a szörnyű érzéseket.
Az agy nagyon összezavarodik. És ez a túlzott düh, a túlzott bezárkózás és olyan dolgok problémáihoz vezet, mint a drogok szedése, hogy jobban érezd magad. Ezek a dolgok szinte mindig annak a következményei, hogy az agyunk úgy van beállítva, hogy veszélyben és félelemben érezze magát.
Amint felnősz, és stabilabb agyad lesz, ezek a korai traumatikus események még mindig okozhatnak olyan változásokat, amelyek hiperérzékennyé tesznek a veszélyre, és hipo-érzékennyé a mindennapi élet örömeire.
Tudjon meg többet! A nevelőszülők a legjobb terápia a rendszerben lévő traumatizált gyermekek számára.
BL: Tehát azt mondja, hogy egy gyermek agya sokkal képlékenyebb, mint egy felnőtt agya?
BK: Egy gyermek agya gyakorlatilag nem létezik. Azt a tapasztalatok alakítják. Tehát igen, rendkívül képlékeny.
BL: Mi az a mechanizmus, amellyel a traumatikus események megváltoztatják az agyat?
BK: Az agyat a környezet visszajelzései alakítják. Ez a testünk egy mélyen kapcsolati része.
Egy egészséges fejlődési környezetben az agyunk örömöt, elkötelezettséget és felfedezést kap. Az agyad megnyílik a tanulásra, a dolgok meglátására, az információgyűjtésre, a barátságok kialakítására.
De ha például egy árvaházban vagy, és nem érintenek vagy látnak, az agyad egész részei alig fejlődnek; és így olyan felnőtté válsz, aki nincs benne, aki nem tud kapcsolódni más emberekhez, aki nem érzi az önérzetet, az örömérzetet. Ha csak veszélybe és félelembe ütközöl, az agyad megreked, hogy csak a veszélytől és a félelemtől védje magát.
Kapcsolódóan: Egyes korai gyermekkori élmények formálják a felnőtt életet, de melyek azok?
BL: A trauma egészen másképp hat a gyerekekre, mint a felnőttekre?
BK: Igen, a fejlődési problémák miatt. Ha felnőtt vagy, és az élet jó volt hozzád, és aztán valami rossz történik, az valahogy megsérül az egész struktúra egy kis darabkája. De a gyermekkorban az elhagyatottságból vagy a krónikus erőszakból származó toxikus stressz átható hatással van a figyelemre, a tanulásra, a mások helyzetének megértésére való képességre, és ez valóban pusztítást okoz az egész szociális környezetben.
És ez bűnözéshez, drogfüggőséghez és krónikus betegségekhez vezet, és az emberek börtönbe kerülnek, és a trauma megismétlődik a következő generációban.
BL: Vannak hatékony megoldások a gyermekkori traumára?
BK: Nehéz kezelni, de nem lehetetlen.
Az egyik dolog, amit tehetünk – ami még nem annyira jól feltárt, mert nem volt rá olyan sok finanszírozás – a neurofeedback, ahol ténylegesen segíthetünk az embereknek, hogy átprogramozzák az agyi struktúráik huzalozását.
Egy másik módszer, hogy biztonságos környezetbe helyezzük az embereket, és segítünk nekik, hogy megteremtsék magukban a biztonságérzetet. És ehhez olyan egyszerű dolgokhoz lehet folyamodni, mint a tartás és a ringatás.
Most végeztünk egy tanulmányt a jógáról a PTSD-s emberek számára. Azt találtuk, hogy a jóga hatékonyabb, mint bármelyik gyógyszer, amit az emberek eddig tanulmányoztak. Ez nem jelenti azt, hogy a jóga gyógyítja, de a jóga jelentős változást hoz a jó irányba.”
Trauma-informált ellátás: School Counselors Take On At-Home Trauma In The Classroom.
BL: Mi az, ami a jógában segít?
BK: Arról szól, hogy biztonságban érezzük, amit érzünk. Amikor traumatizált vagy, félsz attól, amit érzel, mert az érzésed mindig rettegés, vagy félelem, vagy tehetetlenség. Azt hiszem, ezek a testalapú technikák segítenek abban, hogy érezd, mi történik a testedben, és hogy belélegezd, és ne menekülj el előle. Így megtanulsz barátkozni a tapasztalataiddal.