Timothy C. Hain, MD. – Utoljára módosított oldal: Április 28, 2019
A fülzúgás ritka forrása a nyak sérülése. A koncepció itt nem az, hogy a nyaksérülés hangot hoz létre, hanem inkább az, hogy a nyaki bemenet módosíthatja a hangképzésben részt vevő agytörzsi struktúrákat. A klinikai gyakorlatunkban az évek során tapasztalt esetek alapján úgy véljük, hogy ez létezik. Úgy gondoljuk, hogy a nyaki fülzúgás ritka. Vannak azonban olyan szerzők, akik szerint “nagyon gyakran” előfordul (Montazem, 2000). Egy 2018-as rendszerszintű áttekintés, amely 24 tanulmányt tartalmazott a témában, megállapította, hogy “gyenge bizonyíték van a szubjektív fülzúgás és a CSD közötti kapcsolatra”. (Bousema et al, 2018).
Diagnózis:
A nyaki fülzúgás diagnosztizálása anamnézis alapján történik. Ez egy szubjektív fülzúgás, amit a vizsgáló nem hall. A betegre kell hagyatkozni, hogy dokumentálja a nyak mozgásának megfelelően változó hangot.
A cervicogén szomatikus tinnitus (CST) diagnózisa akkor állítható fel, ha a nyaki fájdalom és a fülzúgás megjelenésének vagy fokozódásának időbeli egybeesése a domináns jellemző. (Michiels et al, 2015). Valószínűleg nyaki tinnitusnak tekintjük azt is, ha a tinnitus olyan sérülés után jelent meg, amely egyértelműen a nyakra korlátozódik, vagy ha csak a nyak manipulációja (pl. masszázs) után keletkezik.
A nyaki tinnitus diagnózisához szükséges jellemzők a következők:
- A nyaki betegség jó bizonyítéka (pl. megfelelő képalkotó vizsgálatok)
- Egy vagy több
- A fülzúgás modulálása nyakmanipulációval (pl. blokkolással)
- A fülzúgás modulálása masszázzsal, csontkovács kezeléssel vagy a nyak elforgatásával.
- Nincs ésszerű alternatíva
Mechanizmus:
A nyaki fülzúgás, akárcsak a nyaki szédülés, valószínűleg elsősorban a hallással kapcsolatos agytörzsi struktúrák megváltozásának köszönhető, a nyaki bemenet változásai következtében. Más szóval valószínűleg a szomatikus tinnitus egyik változata (Levine, 1999). Általánosságban úgy gondolják, hogy a nyaki bemenet képes modulálni a hallással kapcsolatos neurális struktúrákat az agytörzsben (Shore et al, 2007).
Kezelés:
A nyaki állapotokat általában a nyak kezelésével kezelik — a görcs és a fájdalom enyhítésével. Cherian és munkatársai (2013) egyetlen betegnél jelentettek választ a fizikoterápiára. Mivel ez egyetlen esetről szóló beszámoló, kevés következtetést lehet levonni. Úgy gondoljuk azonban, hogy az általános gondolat jó – -a nyaki fülzúgást a nyak kezelésével kell kezelni.
Levine (2007) szerint a nyaki kezelés a legsikeresebb olyan egyéneknél, akiknél aszimmetrikus a fülzúgás (a párosításnál), de normális hallásküszöbökkel rendelkeznek.
McCormick és munkatársai (2015) egy betegnél sikeres nyaki epidurális szteroidokkal végzett kezelésről számoltak be. Találkoztunk olyan betegekkel, akik más szinteken (C4-C5) is reagáltak a nyaki epidurális szteroid injekcióra(CESI).
Koning és munkatársai (2015) a felső nyaki szimpatikus ganglion rádiófrekvenciás blokkjából származó fülzúgás sikeres kezeléséről számoltak be. Úgy gondoljuk, hogy ez valószínűleg placeboválasz, mivel nincs ésszerű indok arra, hogy ez a kezelés hatással legyen a belső fülre.
Vanneste és munkatársai (2010) 240, szomatoszenzoros események által modulált tinnitusban szenvedő beteg 18%-ának sikeres kezeléséről számoltak be C2 TENS alkalmazásával. Ebbe természetesen nagyon sok közönséges fülzúgásban szenvedő beteg is beletartozik, mivel a legtöbb ember fülzúgása fokozódik mondjuk a munka összeszorításával. Ez a válasz hasonló a placebohatáshoz.