Biztonságos kivonási arány (SWR) módszer

Mi a biztonságos kivonási arány (SWR) módszer?

A biztonságos kivonási arány (SWR) módszer az egyik módja annak, hogy a nyugdíjasok meghatározzák, mennyi pénzt vehetnek ki évente a számlájukról anélkül, hogy életük vége előtt elfogyna a pénzük.

A biztonságos kivonási arány módszer egy konzervatív megközelítés, amely megpróbál egyensúlyt teremteni a kényelmes élethez elegendő pénz megléte és a nyugdíj-megtakarítások idő előtti kimerítésének elkerülése között. Nagyrészt a portfóliónak a nyugdíjba vonulás kezdetén fennálló értékén alapul.

Főbb tudnivalók

  • A biztonságos visszavonási arány (SWR) módszer kiszámítja, hogy a nyugdíjas évente mennyit tud felvenni a felhalmozott vagyonából anélkül, hogy halála előtt kifogyna a pénzéből.
  • Az SWR-módszer konzervatív feltételezéseket alkalmaz, beleértve a kiadási igényeket, az infláció mértékét és azt, hogy a befektetések mennyi éves hozamot fognak hozni.
  • Az SWR-módszer egyik problémája, hogy a nyugdíjba vonuláskor fennálló gazdasági és pénzügyi feltételeket a jövőben is változatlanul előrevetíti, holott azok valójában változhatnak a nyugdíjba vonulás utáni években vagy évtizedekben.
1:25

Mennyit kell a nyugdíjasoknak kivenniük a számlákról?

A biztonságos visszavonási arány módszer magyarázata

Nem könnyű kitalálni, hogyan használjuk fel a nyugdíjas megtakarításainkat, mert nagyon sok ismeretlen tényező van, többek között az, hogy hogyan fog teljesíteni a piac, milyen magas lesz az infláció, lesznek-e további kiadásaink (például orvosi), és a várható élettartamunk. Minél hosszabb életre számít, annál gyorsabban lehívhatja a megtakarításait; ráadásul minél rosszabbul teljesít a piac, annál valószínűbb, hogy kifogy a pénzéből.

A biztonságos kivonási arány módszere ezeket a legrosszabb forgatókönyveket próbálja megelőzni azzal, hogy a nyugdíjasokat arra utasítja, hogy évente csak a portfóliójuk kis százalékát vegyék ki, jellemzően 3-4%-ot. A pénzügyi szakértők által ajánlott biztonságos kivonási arányok az évek során változtak, mivel a tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy mi az, ami valóban működik, és mi az, ami nem működik, és miért.

Az, hogy tudjuk, milyen biztonságos kivonási arányt szeretnénk alkalmazni a nyugdíjas éveinkben, arról is tájékoztat, hogy mennyit kell megtakarítanunk a munkában töltött évek alatt. Ha évente több pénzt szeretne kivenni, akkor nyilvánvalóan több pénzt kell félretennie. Ugyanakkor a nyugdíjas évei alatt változhat az az összeg, amiből esetleg meg kell élnie. Lehet, hogy például az első években utazni szeretne, és ezért valószínűleg több pénzt költene, mint a későbbi években. Ennek eredményeképpen a biztonságos kivonási arányt úgy alakíthatná ki, hogy például a korai években 4%-ot, a későbbi években pedig 3%-ot venne ki.

A 4%-os szabály egy olyan iránymutatás, amelyet biztonságos kivonási arányként használnak, különösen a korai nyugdíjazáskor, hogy megakadályozzák, hogy a nyugdíjasok kifogyjanak a pénzből.

Hogyan kell kiszámítani a biztonságos pénzkivételi arányt

A biztonságos pénzkivételi arány segít meghatározni azt a minimális összeget, amelyet nyugdíjba vonuláskor ki kell venni, hogy fedezze az alapvető szükségletekkel kapcsolatos kiadásokat, például a lakbért, az áramot és az élelmiszert. Ökölszabályként sok nyugdíjas 4%-ot használ biztonságos kivonási arányként, amelyet 4%-os szabálynak neveznek. A 4%-os szabály azt mondja ki, hogy nyugdíjas korában évente legfeljebb a kezdőegyenlegének 4%-át veheti ki. A 4%-os szabály azonban nem garantálja, hogy nem fog elfogyni a pénze, de segít a portfóliójának ellenállni a piaci visszaeséseknek, mivel korlátozza a kivonás mértékét. Így sokkal nagyobb esélye van arra, hogy nyugdíjas korában sem fogy ki a pénzéből.

Bár a legbiztonságosabb kivonási arány kiszámításának több módja is van, az alábbi képlet jó kiindulópont:

  • Biztonságos pénzkivételi arány = Éves pénzkivételi összeg ÷ Megtakarított teljes összeg

Tegyük fel példaként, hogy van 800 000 dollár megtakarításod, és úgy gondolod, hogy évente 35 000 dollárt kell majd kivenned nyugdíjas korodban. A biztonságos kifizetési ráta a következő lenne:

  • $35,000 ÷ $800,000 = 0,043 vagy 4,3% (vagy 0,043 * 100)

Ha úgy gondolja, hogy nagyobb vagy kisebb összegű jövedelemre lesz szüksége nyugdíjas korában, íme néhány példa:

  • $25,000 ÷ $800,000 = 0.031 vagy 3,0% (vagy .03 * 100)
  • $45,000 ÷ $800,000 = 0,056 vagy 5,6% (vagy .056 * 100)

Ha tehát évente csak 25 000 $-ra lenne szüksége a nyugdíjba vonuláshoz, akkor azt nyugodtan felvehetné, hiszen ez évente csak az egyenlegének 3%-a lenne.

Ha úgy gondolja, hogy nyugdíjas korában évente 45 000 $-ra lenne szüksége, és csak a nyugdíjegyenlegének 4%-át szeretné felvenni, akkor több pénzt kellene félretennie. Más szóval, évi 45 000 $ kivonás egy 800 000 $-os egyenlegből 5,6%-os kivonási rátát eredményezne, ami ahhoz vezethet, hogy Ön kifogy a pénzéből.

Hogy kiszámítsuk, mennyi nyugdíjalapra lenne szüksége ahhoz, hogy megfeleljen a 4%-os szabálynak, és biztonságosan ki tudjon venni évente 45 000 $-t, a képletet a következőképpen rendezzük át:

  • Éves visszavonási összeg ÷ Biztonságos visszavonási ráta = Megtakarított teljes összeg
  • 45 000 $ ÷ 0.040 = $1,125,0000

Most már tudja, hogy a jelenlegi 800,000 dolláros egyenlegén felül további 325,000 dollárt kellene megtakarítania ahhoz, hogy teljesíteni tudja a 4%-os szabályt és biztonságosan kivehessen évente 45,000 dollárt. Ha csökkenti a kivonási arányt – minden más változatlanság mellett -, akkor a pénzeszközei tovább fognak kitartani. Ha azonban magasabb kivonási arányt szeretne, akkor biztosnak kell lennie abban, hogy 20-30 évre elegendő pénzeszköze lesz, mivel fennállhat annak a veszélye, hogy kimeríti a pénzeszközeit.

A biztonságos kivonási arány módszer korlátai

A biztonságos kivonási arány módszer hiányossága, hogy attól függően, hogy Ön mikor megy nyugdíjba, a gazdasági feltételek nagyon eltérőek lehetnek attól, amit a kezdeti nyugdíjmodellek feltételeznek. A 4%-os kivonási ráta biztonságos lehet az egyik nyugdíjas számára, egy másiknál azonban idő előtt elfogyhat a pénz, olyan tényezőktől függően, mint például az eszközallokáció és a befektetések hozama a nyugdíjazás alatt.

A nyugdíjasok emellett nem akarnak túlságosan konzervatívak lenni a biztonságos kivonási ráta kiválasztásában, mert ez azt jelenti, hogy a szükségesnél kevesebből kell megélniük a nyugdíjas éveik alatt, miközben magasabb életszínvonalat is élvezhettek volna. Ideális esetben – bár ez az összes kiszámíthatatlan tényező miatt ritkán lehetséges – a biztonságos kivonási arány azt jelenti, hogy halálakor pontosan 0 dollárral rendelkezünk, vagy ha örökséget akarunk hagyni, akkor pontosan annyi összeggel, amennyit hagyni szeretnénk.

A biztonságos kivonási arány módszer alternatívái

Az emberek gyakran elkövetik azt a hibát a nyugdíjas korban, hogy még akkor is túl sokat költenek, amikor a portfóliójuk csökken. Ez a viselkedés növelheti a kudarc lehetősége (POF) arányt, vagyis azon szimulált portfóliók százalékos arányát, amelyek nem tartanak ki az adott személy várható nyugdíjas éveinek végéig.

A biztonságos kivonási arány módszer alternatívája a dinamikus frissítés – egy olyan módszer, amely a várható élettartam és a piaci teljesítmény figyelembevétele mellett figyelembe veszi a nyugdíjba vonulás után várható jövedelmet is, és az infláció és a portfólióértékek változásai alapján minden évben újraértékeli, hogy mennyit vehet ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.