Sok olyan ember van, aki csak bizonytalan kötődés kialakítására képes. Alapvetően a bizonytalan kötődés olyan kapcsolati stílus, ahol a kötődést a félelem szennyezi. Ez főként a kapcsolatban való vonakodásban és egyéb vegyes érzelmekben, például függőségben és elutasításban nyilvánul meg.
A legtöbb pszichológus szerint a bizonytalan kötődés a korai gyermekkorban alakul ki. Úgy tekintik, hogy ez annak a kapcsolatnak a következménye, amelyet gyermekkorunkban alakítunk ki azokkal az emberekkel, akikben megbízunk. Ez az első néhány kötődés az alapja annak, hogy milyen típusú kapcsolatokat alakítunk ki későbbi életünk során.
“Az élet nem arról szól, hogy megtaláljuk önmagunkat. Az élet arról szól, hogy megteremtsd önmagad.”
-George Bernard Shaw-
Amikor egy gyermek biztonságos kötődést alakít ki, az egészséges kötődésként jelentkezik. Más szóval megtanulják, hogy a legjobbat várják el a másiktól, és elhiszik, hogy jószívű. A bizonytalan kötődésű embereknél azonban az elvárás éppen az ellenkezője. Azt várják, hogy a másik személy elhagyja őket, vagy valamilyen módon ártani fog nekik. Ez a kötődési stílus három különböző formát ölthet: dezorganizált/diszorientált, szorongó-ambivalens és szorongó-kerülő.
A bizonytalan kötődés 3 típusa
Diszorganizált/diszorientált kötődés
A dezorganizált kötődés olyan kötődés, amely olyan emberekre jellemző, akiket gyermekkorukban bántalmazás ért. Gyakori, hogy egyedül és támogatás nélkül hagyták őket a szorongató pillanatokban, és hogy a gondozóik fizikai büntetést alkalmaztak a megfélemlítésükre. Az is gyakori, hogy gondozóik ambivalens módon viszonyultak hozzájuk. Ezek az emberek soha nem tudták, mire számíthatnak azoktól az emberektől, akiknek meg kellett volna védeniük őket. Néha gyengédek voltak, néha pedig hirtelen agresszívvé vagy hanyaggá váltak, és nem tudták, miért.
Azok, akiknek ilyen szüleik voltak, felnőttként hajlamosak ugyanezt a viselkedésmintát megismételni. Képtelenek összhangot tartani az általuk végrehajtott cselekedetek és a megnyilvánuló gondolatok és érzelmek között. Zavarba ejtő könnyedséggel váltanak alávetettségből agresszióba, vagy közelségből távolságtartásba. Még ők maguk sem értik, mi történik velük.
Ha a másokkal vagy különösen valakivel való kapcsolatuk szorongás forrása, gyakori, hogy ezek az emberek váratlanul reagálnak – érzelmileg elszakadnak, és robotként kezdenek viselkedni. Ez azonban nem segít nekik a szorongásuk kezelésében.
A szorongásos-ambivalens kötődés
A szorongásos-ambivalens kötődés fő jellemzője az intenzív ellentmondásosság a kapcsolatban. Mint a bizonytalan kötődés minden esetében, ennek a kötődési stílusnak is az a gyökere, hogy a szülők ellentmondásosak. Gyermekként sosem tudták, mire számíthatnak.
Amikor az ilyen típusú gyerekek felnőtté válnak, nagyon erős igényt mutatnak a közelség és a szeretet iránt. A más emberekkel való kapcsolataik nagyon intenzívek. Függőséget mutatnak, szükségük van az elismerésre, és túlérzékenyek az elutasításra.
Amikor kapcsolatot létesítenek, nehezen tudnak nem gyanakodni arra, hogy valami rosszul fog elsülni. Túlságosan a kapcsolati problémáikra koncentrálnak, és nem a pozitív aspektusokra. Minden kapcsolatuk szorongást okoz nekik, ami menekülő és elkerülő viselkedéshez, például szerhasználathoz és önkárosításhoz vezet.
Szorongó-kerülő kötődés
A szorongó-kerülő kötődésben a legmarkánsabb jellemző a szoros kapcsolatok kialakításának nehézsége, ami mély érzelmi fájdalmat okoz. Ezek az emberek hajlamosak hamis autonómiát kialakítani. Függetlenek, ugyanakkor extrém szorongásos állapotba kerülnek, amikor úgy érzik, hogy valaki érzelmileg közel kerül hozzájuk.
Nehéz számukra felismerni saját érzelmeiket. Néha azt mondják, hogy érdekli őket valami, de a hozzáállásuk vonakodást mutat. Vagy néha éppen az ellenkezője – jelzik, hogy nem érdekli őket valaki vagy valami, de a viselkedésük az ellenkezőjéről árulkodik. Ezt nem szándékosan teszik, egyszerűen csak nehezen tudják azonosítani az érzelmeiket.”
A szorongó-kerülő kötődésű emberek neveltetését általában érzelmileg távoli gondozók jellemezték. Nem kaptak támogatást a gondozóiktól, amikor szükségük volt rá. Gyakori, hogy ezek a szülők azzal indokolják a viselkedésüket, hogy a távolságtartásukkal a gyermeket felelősségtudatra fogják késztetni, vagy valami hasonlóval. Az igazság azonban az, hogy ha az emberek így nőnek fel, megtanulnak nem bízni másokban. Nem hiszik, hogy bárki támogatni vagy segíteni tudja őket.”
A bizonytalan kötődés minden ilyen formája a későbbi életben korlátokba ütközik, különösen érzelmileg. A kapcsolati minták megváltoztatása azonban lehetséges a saját viselkedés, annak okainak és következményeinek tudatosításával. Így ezek az emberek leküzdhetik kötődési problémáikat, és teljesebb érzelmi életet élhetnek.