Kognitív fejlődés
Mivel annyi évet töltünk a felnőttkorban (többet, mint bármely más szakaszban), a kognitív változások számosak. Sőt, a kutatások szerint a felnőttkori kognitív fejlődés egy összetett, folyamatosan változó folyamat, amely talán még aktívabb, mint a csecsemő- és kora gyermekkori kognitív fejlődés (Fischer, Yan, & Stewart, 2003).
A kutatók azonosították azokat a területeket, ahol a megismerés idősebb korban veszteségeket és nyereségeket egyaránt tapasztalhatunk. A kognitív képességeket és az intelligenciát gyakran mérik standardizált tesztekkel és validált mérésekkel. A pszichometriai megközelítés az intelligencia két kategóriáját azonosította, amelyek az élettartam során különböző mértékű változást mutatnak (Schaie & Willis, 1996). A folyékony intelligencia olyan információfeldolgozási képességekre utal, mint a logikus gondolkodás, a listák megjegyzése, a térbeli képesség és a reakcióidő. A kikristályosodott intelligencia a tapasztalatokra és tudásra támaszkodó képességeket foglalja magában. A kikristályosodott intelligencia mérései közé tartoznak a szókincsvizsgálatok, a számfeladatok megoldása és a szövegértés.
2. ábra. Az idősebb felnőttekről számos sztereotípia létezik. Néha lassúnak tartják őket a kognitív feldolgozási sebesség megváltozása miatt. Pedig átlagosan kiválóan tudnak személyes tapasztalatokra és ismeretekre támaszkodni. És általában felülmúlják a fiatal felnőtteket, ha szociális és érzelmi kihívásokról van szó.
A kor előrehaladtával szisztematikus hanyatlás figyelhető meg az önállóan kezdeményezett, erőfeszítéssel járó feldolgozást igénylő kognitív feladatokban, támogató emlékezeti jelzések segítsége nélkül (Park, 2000). Az idősebb felnőttek általában rosszabbul teljesítenek, mint a fiatal felnőttek az információk felidézésével járó memóriafeladatokban, ahol az egyéneknek a korábban tanult információkat kell előhívniuk a lehetséges választási lehetőségek listájának segítsége nélkül. Az idősebb felnőttek például nehezebben idéznek fel olyan tényeket, mint például nevek vagy kontextuális részletek arról, hogy hol vagy mikor történt valami (Craik, 2000). Mi magyarázhatja ezeket a hiányosságokat az életkor előrehaladtával? Ahogy öregszünk, a munkamemória, vagyis az információk egyidejű tárolására és felhasználására való képességünk egyre kevésbé hatékony (Craik & Bialystok, 2006). Az információ gyors feldolgozásának képessége is csökken az életkor előrehaladtával. A feldolgozási sebességnek ez a lassulása magyarázatot adhat az életkori különbségekre számos különböző kognitív feladatban (Salthouse, 2004). Egyes kutatók azt állítják, hogy a gátló működés, vagyis az a képesség, hogy bizonyos információkra összpontosítunk, miközben elnyomjuk a kevésbé releváns információkra irányuló figyelmet, az életkor előrehaladtával csökken, és ez magyarázhatja a kognitív feladatokban nyújtott teljesítményben mutatkozó életkori különbségeket (Hasher & Zacks, 1988). Végül, jól ismert, hogy hallásunk és látásunk az életkor előrehaladtával romlik. Longitudinális kutatások azt javasolták, hogy az érzékszervi működés hiányosságai magyarázzák az életkori különbségeket számos kognitív képességben (Baltes & Lindenberger, 1997).
Kisebb életkori különbségek figyelhetők meg, ha a memóriajelek rendelkezésre állnak, például a felismerési memóriafeladatoknál, vagy ha az egyének a megszerzett tudásra vagy tapasztalatra támaszkodhatnak. Például az idősebb felnőttek gyakran ugyanolyan jól, ha nem jobban teljesítenek a szavak ismeretére vagy a szókincsre vonatkozó teszteken, mint a fiatal felnőttek. Az életkorral gyakran együtt jár a szakértelem, és a kutatások rámutattak azokra a területekre, ahol az idősödő szakértők ugyanolyan jól vagy jobban teljesítenek, mint a fiatalabbak. Az idősebb gépírók például úgy kompenzálják a sebesség életkorral összefüggő csökkenését, hogy messzebbre előre néznek a nyomtatott szövegben (Salthouse, 1984). A fiatalabb játékosokhoz képest az idősebb sakkszakértők képesek a lehetséges lépések kisebb halmazára összpontosítani, ami nagyobb kognitív hatékonyságot eredményez (Charness, 1981). A mindennapi feladatokról, például az élelmiszerárakról felhalmozott tudás segíthet az idősebb felnőtteknek abban, hogy jobb döntéseket hozzanak, mint a fiatal felnőttek (Tentori, Osheron, Hasher, & May, 2001).
Hogyan befolyásolják a kognitív képességek változásai vagy fenntartása az idősebb felnőttek mindennapi életét? A kutatók a kogníciót számos különböző mindennapi tevékenységgel összefüggésben vizsgálták. Az egyik példa erre a vezetés. Bár az idősebb felnőttek gyakran több éves vezetési tapasztalattal rendelkeznek, a reakcióidővel vagy a figyelmi folyamatokkal kapcsolatos kognitív hanyatlás bizonyos körülmények között korlátokat jelenthet (Park & Gutchess, 2000). Az interperszonális problémamegoldással kapcsolatos kutatások azt sugallták, hogy az idősebb felnőttek a fiatalabbaknál hatékonyabb stratégiákat használnak a szociális és érzelmi problémákon való eligazodáshoz (Blanchard-Fields, 2007). A munkával összefüggésben a kutatók ritkán találják, hogy az idősebb egyének rosszabbul teljesítenek a munkahelyen (Park & Gutchess, 2000). A mindennapi problémamegoldáshoz hasonlóan az idősebb munkavállalók is hatékonyabb stratégiákat fejleszthetnek ki, és a szakértelemre támaszkodva kompenzálhatják a kognitív hanyatlást.
Hogyan késleltethetjük a kognitív hanyatlás kezdetét? Úgy tűnik, hogy a szellemi és fizikai aktivitás szerepet játszik ebben (2. ábra). Kutatások szerint azoknál a felnőtteknél, akik szellemileg és fizikailag stimuláló tevékenységeket végeznek, kisebb a kognitív hanyatlás, és kisebb az enyhe kognitív zavar és a demencia előfordulása (Hertzog, Kramer, Wilson, & Lindenberger, 2009; Larson et al., 2006; Podewils et al., 2005).
3. ábra. Az olyan kognitív tevékenységek, mint a mahjong, a sakk vagy más játékok, mentálisan fitten tarthatnak. Ugyanez igaz az olyan szóló időtöltésekre is, mint az olvasás és a keresztrejtvények kitöltése. (hitel: Philippe Put)