Volt már olyan, hogy felébredsz álmodból és rájössz, hogy nem tudod mozgatni a karjaidat vagy a lábaidat, nem tudod felemelni a fejed, vagy mozgatni az ujjaidat vagy a lábujjaidat? Tudatában vagy a környezetednek, de nem tudsz mozogni vagy beszélni. Még az is előfordulhat, hogy furcsa látomásokat lát, vagy furcsa hangokat hall.
Ezt alvásparalízisnek nevezik, és akkor fordul elő, amikor az agy egy része ébren van, de a testét irányító részek még alszanak – így amikor megpróbál mozogni, néhány másodpercig vagy akár néhány percig képtelen rá. Az epizódokat vagy teljes felébredéssel, vagy visszaalvással lehet megszakítani. Akárhogy is, rendkívül ijesztő lehet.
- Az alvásbénulás bárkivel előfordulhat.
- Az alvásparalízis akkor következik be, amikor az agy bizonyos területei mások előtt ébrednek fel.
- Nem ritka, hogy az alvásparalízis során hallucinációkat is tapasztalnak.
- Ha alvásparalízist tapasztal, az alvás minőségének és mennyiségének javításán való munkálkodásnak kell az első helyen állnia.
- Az alvásparalízis epizódból sajnos nem mondhatja magának, hogy ébredjen fel.
Az alvásbénulás bárkivel előfordulhat.
Egy egészséges páciensem néhány hete rosszul aludt. Az ébredési ideje több órán keresztül változott, és összességében minden éjszaka mindössze öt órát aludt. Napközben fáradt volt, de egy csésze kávé (vagy három) többnyire kompenzálta ezt.
Meglehetősen rutinszerűen hangzik, igaz? De aztán valami ijesztő dolog történt. Elmesélte, hogy egy reggel felébredt álmából, de úgy érezte, hogy nem tud mozogni vagy lélegezni. Tisztában volt a környezetével, de amikor megpróbálta mozgatni a fejét vagy a karját, semmi sem történt. A közelgő végzet és a pánik egyre erősödő érzését érezte. Ijedtében megpróbált segítségért kiáltani, de nem jött ki belőle hang. Ágytársa megmozdult, és hirtelen visszanyerte mozgásképességét. Néhány perc múlva minden normálisnak tűnt.
Már több éve alvásorvos vagyok, így miután meghallgattam őt, és többet megtudtam az egészségügyi kórtörténetéről, rájöttem, hogy izolált alvásparalízis epizódját élte át – ami azt jelenti, hogy nem volt más alvással kapcsolatos betegsége. Ez tulajdonképpen jó hír volt, mivel az alvásparalízis elszigetelten biztonságos (bár kétségtelenül ijesztő) állapot.
Ez is elég gyakori. A Sleep Medicine Reviews című folyóiratban 2012-ben közzétett szisztematikus áttekintés szerint az általános lakosság 7,6 százaléka tapasztalt már legalább egyszer alvásparalízist. Brian A. Sharpless, Ph.D. áttekintése szerint, klinikai pszichológus, az American School of Professional Psychology pszichopatológia professzora és az Sleep Paralysis: Historical, Psychological, and Medical Perspectives című könyv szerzője szerint a nők gyakrabban érintettek, mint a férfiak, és a meglévő szorongásos zavarokban szenvedők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint az általános népesség.
Az alvásparalízis akkor következik be, amikor az agy bizonyos területei mások előtt ébrednek fel.
Az agy két olyan része van, amelyről úgy gondolják, hogy központi szerepet játszik az alvásparalízisben: a fali lebeny és a halántéklebeny. Ezeknek a lebenyeknek egy kis téves működésével az agyad felébred, de a tested alszik – így amikor megpróbálsz mozogni, a tested nem hallgat rád.
Az agyat úgy is elképzelheted, mint több száz villanykörtét, amelyek mindegyike egy-egy be- és kikapcsolható alváskapcsolóhoz kapcsolódik. Egy tökéletes világban, amikor az agy átvált az alvásból, az összes kapcsoló egyszerre lépne működésbe, így az egész agy egy egységként ébredne fel. Néha azonban néhány kapcsoló korán működésbe lép, miközben az agy többi része megpróbál felzárkózni. Amikor a tudatosság a végtagok előtt ébred, alvásbénulás lép fel. (Ugyanezzel a módszerrel alvajárás is előfordulhat, ha a lábak hamarabb ébrednek fel, mint a tudatosság. Ugyanígy kell gondolkodni az alvás közbeni beszélgetésnél is).
Az alvásbénulás általában ébredéskor következik be, nem pedig elalváskor. Ez volt a páciensemnél, és a Physiological Reviews című folyóiratban megjelent 2012-es áttekintés szerint ez a leggyakoribb típus. A másik típus elalvás közben jelentkezik, amikor az agynak a test mozgatásáért felelős részei hamarabb elalszanak, mint a tudatosságért felelős részek.
A Mayo Clinic szerint az alvásbénulás más alvással kapcsolatos betegségekben, például narkolepsziában, alvási apnoéban és idiopátiás hipersomniában (extrém álmosság) szenvedőknél is előfordulhat, de olyan embereknél is előfordulhat, akik nem szenvednek ilyen betegségekben. Ha önmagában jelentkezik, mint a páciensemnél, azt “izolált” alvásparalízisnek nevezik.
Nem ritka, hogy az alvásparalízis során hallucinációkat is tapasztalnak.
A Consciousness and Cognition című folyóiratban megjelent jelentés az alvásparalízisben szenvedők körében három gyakori hallucinációtípusról számolt be: “betolakodó”, vagyis az az érzés, hogy valaki vagy valami van veled a szobában; “inkubus”, vagyis az az érzés, hogy valami ül a mellkasodon; és “szokatlan testi élmények”, vagyis a repülés vagy lebegés érzése.
Betegeket kezeltem, akik annyira féltek az elalvástól, hogy amennyire csak lehetett, kerülték az alvást. Megpróbáltak sokáig fennmaradni, hogy minimalizálják az alvásra szánt időt. Ez alvásmegvonáshoz vezetett, ami az American Academy of Sleep Medicine szerint önmagában is gyakoribbá teheti az alvásparalízist.
Ha alvásparalízist tapasztal, az alvás minőségének és mennyiségének javításán való munkálkodásnak kell az első helyen állnia.
Más tényezők is ronthatják az állapotot, például a rendszertelen alvási szokások (például jetlag vagy hétvégén sokkal később alvás, mint hétközben), a nem elegendő alvás és az alkoholfogyasztás. Az alvásparalízis minimalizálása érdekében törekedjen arra, hogy minden éjszaka hét-kilenc órát aludjon, próbáljon meg minden nap ugyanabban az időben felébredni és lefeküdni, és szánjon időt arra, hogy este lefekvés előtt megfelelően lehiggadjon.
Súlyos esetekben orvosa antidepresszáns gyógyszert javasolhat, amely befolyásolja az agyban az idegsejtek közötti jeleket alkotó neurotranszmitterek felszabadulását és újrafelvételét. Az antidepresszánsokat az FDA hivatalosan nem engedélyezte alvásparalízis kezelésére, de Dr. Sharpless szerint bizonyos esetekben csökkenthetik a rohamok gyakoriságát.
Az alvásparalízis epizódból sajnos nem mondhatja magának, hogy ébredjen fel.
Ez teszi olyan félelmetesé. Baland Jalal, a Cambridge-i Egyetem pszichiátriai tanszékének kutatója nemrég a Frontiers in Psychology című szaklapban meditáción alapuló megközelítést javasolt. Négylépéses megközelítése a következőket tartalmazza:
- Mondd el magadnak, hogy az alvásparalízis gyakori, jóindulatú és átmeneti.
- Emlékeztesd magad, hogy nincs okod félni.
- Fókuszáljon valamire a bénuláson kívül, például egy vidám látomásra vagy mantrára.
- Próbálja ellazítani a testét, és kerülje a mozgást, amíg az epizód el nem múlik.
Noha ijesztőek, ezek az epizódok ártalmatlanok, és általában a rossz alvásminőség jelei. Ha kipróbálta a fenti stratégiákat, és még mindig alvásparalízist tapasztal, akkor itt az ideje, hogy felkeresse orvosát. Ő majd felülvizsgálja az alvási szokásait, és megnézi, tud-e még valamit tenni, hogy segítsen.
Nitun Verma, M.D. a Stanford Egyetemen képzett alvásgyógyász. Ő az American Academy of Sleep Medicine szóvivője, és a Crossover Health-nél praktizál a San Francisco Bay Area-ban.
Related:
- Tényleg jobb reggel vagy éjszaka zuhanyozni?
- Kendall Jennernek alvásparalízise lehet, és ez ijesztően hangzik
- 9 jel arra, hogy alvási apnoéja lehet
Ez is tetszhet: 10 mód, ahogyan szabotálod az alvásodat anélkül, hogy észrevennéd
