Fiatalkor
Bashar Hafez al-Assad 1965. szeptember 11-én született, Hafez al-Assad volt szíriai elnök és felesége, Anisa második fia. Háfez a szíriai hadseregen és a kisebbségi alavita politikai párton keresztül jutott hatalomra, hogy 1970-ben átvegye Szíria irányítását. Mivel a hadsereg nagy része alavita társaiból állt, képes volt integrálni a katonaságot a politikai rendszerébe, és három évtizeden át vasököllel kormányozta Szíriát.
Bashar csendes és visszafogottan nőtt fel, dinamikusabb és kifelé forduló bátyja, Bassel árnyékában. A damaszkuszi arab-francia al Hurriya iskolában tanult, Bashar megtanult folyékonyan beszélni angolul és franciául. 1982-ben érettségizett, majd a damaszkuszi egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott, és 1988-ban diplomázott. Szemészeti rezidensként a Damaszkusz melletti Tishreen katonai kórházban végezte, majd 1992-ben az angliai Londonba, a Western Eye Hospitalba utazott.
Bashar ekkoriban az orvostanhallgató életét élte, és nem állt szándékában politikai életet kezdeni. Az apja Basselt a leendő elnöknek készítette elő. De 1994-ben Bassel meghalt egy autóbalesetben, és Bashart visszahívták Damaszkuszba. Hamarosan gyökeresen megváltozott az élete, mivel apja gyorsan és csendben elérte, hogy Bashar legyen az utódja az elnöki székben.
Bashar belépett a Damaszkusztól északra fekvő Homszban található katonai akadémiára, és gyorsan végigjárta a ranglétrát, és mindössze öt év alatt ezredessé vált. Ez idő alatt apja tanácsadójaként szolgált, meghallgatta a polgárok panaszait és fellebbezéseit, és kampányt vezetett a korrupció ellen. Ennek eredményeként számos potenciális riválisát el tudta távolítani.
ELNÖKSÉG
Hafez al-Asszad 2000. június 10-én halt meg. A halálát követő napokban a szíriai parlament gyorsan megszavazta, hogy az elnökjelöltek alsó korhatárát 40-ről 34 évre csökkentsék, hogy Bassár választható legyen a tisztségre. Tíz nappal Háfez halála után Bashar al-Assadot választották meg hét évre Szíria elnökévé. A nyilvános népszavazáson, ahol ellenjelölt nélkül indult, a szavazatok 97 százalékát kapta. A Ba’ath-párt vezetőjévé és a hadsereg főparancsnokává is megválasztották.
Bashart a fiatalabb generációs arab vezetőnek tartották, aki változást hozna Szíriában, egy olyan régióban, ahol régóta öregedő diktátorok uralkodtak. Jól képzett volt, és sokan úgy vélték, hogy képes lesz apja vasuralmi rendszerét modern állammá alakítani. Bashar kezdetben úgy tűnt, hogy szívesen hajtana végre kulturális forradalmat Szíriában. Korán kijelentette, hogy a demokrácia “a jobb élet eszköze”, bár hozzátette, hogy a demokráciát nem lehet siettetni Szíriában. Első elnöki évében megígérte, hogy megreformálja a kormányon belüli korrupciót, és arról beszélt, hogy Szíriát a 21. századi számítástechnika, internet és mobiltelefonok felé mozdítja el.
Amikor Bashar átvette a kormányrudat, Szíria gazdasága szörnyű állapotban volt. Elveszett a Szovjetunió 1991-es összeomlása után a Szovjetuniótól kapott több évtizedes támogatás. Az 1990-es évek közepén bekövetkezett súlyos recessziót súlyosbította, hogy Szíria az olajbevételeit másodosztályú hadseregére pazarolta. 2001-re azonban Szíria már a modern társadalom számos jelét mutatta – mobiltelefonok, műholdas televízió, divatos éttermek és internetkávézók.
Mindezek ellenére a gazdasági reformokat nehéznek bizonyult megvalósítani az ország államilag ellenőrzött gazdaságában. Elnökként töltött első éve után Bashar ígért gazdasági reformjai közül sok nem valósult meg. A súlyosan túlszemélyzetezett és nagyrészt korrupt kormányzati bürokrácia megnehezítette a magánszektor kialakulását, és úgy tűnt, Bassár képtelen végrehajtani a szükséges rendszerszintű változásokat, amelyek Szíriát és 17 millió lakosát a 21. századba vinnék.
A nemzetközi ügyekben Bassárnak számos olyan problémával kellett szembenéznie, amelyekkel apja is szembesült: az Izraellel való ingatag viszony, a libanoni katonai megszállás, a vízjogok miatt Törökországgal fennálló feszültségek és az a bizonytalan érzés, hogy marginális befolyással bír a Közel-Keleten. A legtöbb elemző azt állítja, hogy Bassár folytatta apja külpolitikáját, közvetlen támogatást nyújtva olyan militáns csoportoknak, mint a Hamász, a Hezbollah és az Iszlám Dzsihád, bár Szíria hivatalosan tagadta ezt.
Bár 2000-ben megkezdődött a fokozatos kivonulás Libanonból, ezt gyorsan siettették, miután Szíriát megvádolták a korábbi libanoni miniszterelnök, Rafik Hariri meggyilkolásában való részvétellel. A vád nyilvános felkeléshez vezetett Libanonban, valamint nemzetközi nyomást gyakoroltak a csapatok kivonására. Azóta a Nyugattal és számos arab állammal megromlottak a kapcsolatok.
Az emberi jogi reformokra tett ígéretek ellenére nem sok minden változott, mióta Bassár el-Aszad hivatalba lépett. 2006-ban Szíria kiterjesztette a disszidensekkel szembeni beutazási tilalmakat, sokakat megakadályozva abban, hogy belépjenek az országba vagy elhagyják azt. 2007-ben a szíriai parlament olyan törvényt fogadott el, amely előírja, hogy a chatfórumokon minden hozzászólást nyilvánosan közzé kell tenni. 2008-ban és 2011-ben is blokkolták az olyan közösségi oldalakat, mint a YouTube és a Facebook. Emberi jogi csoportok arról számoltak be, hogy Bashar al-Assad politikai ellenfeleit rendszeresen kínozzák, bebörtönzik és megölik.
Polgárháború
A tunéziai, egyiptomi és líbiai sikeres rendszerváltást követően 2011. január 26-án Szíriában is tüntetések kezdődtek politikai reformokat, a polgári jogok visszaállítását és az 1963 óta érvényben lévő rendkívüli állapot megszüntetését követelve. A kormány tétlensége miatt felháborodott tüntetések egyre nagyobb méreteket öltöttek.
2011 májusában a szíriai hadsereg erőszakos fellépéssel válaszolt Homsz városában és Damaszkusz külvárosaiban. Júniusban Bassár nemzeti párbeszédet és új parlamenti választásokat ígért, de változás nem történt, és a tüntetések folytatódtak. Ugyanebben a hónapban ellenzéki aktivisták létrehozták a “Nemzeti Tanácsot” a szíriai forradalom vezetésére.
2011 őszére számos ország követelte Bashar al-Assad elnök lemondását, az Arab Liga pedig felfüggesztette Szíriát, aminek következtében a szíriai kormány beleegyezett, hogy arab megfigyelőket engedjen be az országba. 2012 januárjában a Reuters hírügynökség arról számolt be, hogy a szíriai milícia (Shabeeha) több mint 5000 civilt ölt meg, a rendszerellenes erők pedig 1000 embert öltek meg. Abban a márciusban az ENSZ jóváhagyta a Kofi Annan volt ENSZ-titkár által kidolgozott béketervet, de ez nem állította meg az erőszakot.
2012 júniusában egy ENSZ-tisztviselő kijelentette, hogy a felkelések teljes körű polgárháborúvá alakultak át. A konfliktus folytatódott, naponta érkeztek jelentések arról, hogy a kormányerők civilek sokaságát ölték meg, és az al-Aszad-rezsim ellenérvei szerint a gyilkosságok megrendezettnek kezdődtek, vagy külső izgatók művei voltak.
2013 augusztusában al-Aszadot a világ vezetői, köztük Barack Obama amerikai elnök és David Cameron brit miniszterelnök is tűz alá vették, amiért vegyi fegyvereket vetett be civilek ellen. A külföldi beavatkozást azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök segítségével sikerült elhárítania, aki beleegyezett, hogy segít eltávolítani a vegyi fegyverek szíriai raktárát.
A 2014 júniusában újraválasztott Bassár el-Aszad folytatta a lázadó erők elleni hadjáratát, miközben elutasította a lemondásra vonatkozó külső felhívásokat. Pozíciója a következő szeptemberben megerősödött, amikor Oroszország beleegyezett, hogy katonai támogatást nyújt. 2016 februárjára a konfliktus becslések szerint 470 000 halálos áldozatot követelt Szíriában, és nemzetközi vitát váltott ki arról, hogyan kezeljék a brutalitás elől menekülni igyekvő menekültek millióit.
2017 áprilisában, a civilek ellen bevetett vegyi fegyverek újabb köréről szóló híreket követően újabb amerikai. Donald Trump elnök légicsapásokat rendelt el egy szíriai légibázis ellen, ami éles elítélést váltott ki al-Aszad és szövetségesei, Oroszország és Irán részéről.
Egy évvel később, 2018 áprilisában újabb felkavaró felvételek kerültek felszínre halott vagy szenvedő szíriaiakról, miközben arról érkeztek hírek, hogy al-Aszad ismét vegyi fegyvereket vetett be. A térségben működő aktivista csoportok szerint helikopterek mérges gázzal töltött hordóbombákat dobtak le Doumára, Kelet-Gúta utolsó lázadók kezén lévő városára, aminek legalább négy tucat áldozata volt. A gázzal elkövetett halálesetek független igazolása azonban nehéznek bizonyult, és mind Szíria, mind Oroszország tagadta a felelősséget a támadásokért, a szíriai lázadók által elkövetett “átverésnek” nevezve azokat.
Ettől függetlenül a hír feldühítette Trump elnököt, aki “állatnak” nevezte al-Aszadot, és még ritka nyilvános kritikát is megfogalmazott Putyinnal szemben, amiért védelmezi a szíriai vezetőt. Április 14-én kora reggel az amerikai, brit és francia erők közös művelete csapásokat mért Szíriára, és sikeresen eltaláltak két vegyifegyver-létesítményt és egy tudományos kutatóközpontot.
Eközben egy ENSZ-jelentés megállapította, hogy Észak-Korea 2012 és 2017 között mintegy 40 vegyi fegyver típusú anyagot szállított Szíriába. 2018 júniusában az észak-koreai KCNA hírügynökség bejelentette, hogy al-Aszad állami látogatást tervez, hogy találkozzon Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel.