Az interscalene idegblokk hatása a posztoperatív fájdalomcsillapításra vállműtét utáni betegeknél

Abstract

Célkitűzések. A vállműtét súlyos posztoperatív fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járhat. Bizonyított, hogy a regionális idegblokk hatékony kezelési módja a posztoperatív vállfájdalomnak. A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az intravénás, betegvezérelt analgézia (PCA) interscalene idegblokkal kombinált posztoperatív fájdalomcsillapító hatását a csak PCA-val összehasonlítva vállműtét után. Módszerek. Ebbe a vizsgálatba 103 olyan beteget vontak be, akik vállműtét után interscalene idegblokkal kombinált PCA-t (PCAIB) és 48 olyan beteget, akik csak PCA-t kaptak. A betegek jellemzőit, a műtét előtti váll pontszámát és mozgástartományát, a műtéti és altatási állapotot, valamint a vizuális analóg skála (VAS) fájdalom pontszámát, a posztoperatív PCA-fogyasztást és a nemkívánatos kimeneteleket értékelték. Eredmények. Az eredmények azt mutatták, hogy az interszkalén idegblokkal kombinált PCA (PCAIB) csoport kevesebb fájdalomcsillapítót igényelt, mint a csak PCA csoport 24 órával ( mL versus mL, ) és 48 órával ( mL versus mL, ) a műtét után. A PCAIB csoportban a szédülés előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a PCA csoportban (1,9% és 14,6%, ). A VAS, a hányinger és a hányás kisebb volt a PCAIB csoportban, de szignifikáns statisztikai összefüggés hiányában. Következtetés. Az interscalene idegblokk hatékonyan csökkenti posztoperatívan a PCA analgetikumok iránti igényt és az opioidok által kiváltott mellékhatásokat vállműtétet követően.

1. Bevezetés

Mivel a váll a test összetett, mozgékony és eredendően instabil ízülete, könnyen megsérülhet. A vállfájdalom felelős az összes mozgásszervi panasz körülbelül 16-20%-áért , évi 1%-os új epizódok előfordulása az általános populációban. Ha a fájdalmat nem kezelik megfelelően , a perifériás és központi idegrendszer szenzitizálódását eredményezheti, és krónikus fájdalom kialakulásához vezethet .

A súlyos posztoperatív fájdalom gyakran kíséri a nagyobb vállműtéteket . Ezért nagy dózisú opioidok nélkül a fájdalom nehezen kontrollálható . Az opioidok számos mellékhatást okozhatnak, például hányingert, hányást, szédülést, fizikai függőséget és váratlan szedációt .

Az interskalén idegblokk nemcsak kiváló izomlazítást biztosít, hanem a fájdalomkezelés jól ismert és hatékony technikája is . Ez a dolgozat azt feltételezte, hogy a posztoperatív fájdalomcsillapítás az intravénás betegvezérelt analgézia (PCA) interscalene idegblokkal való kiegészítésével jobb fájdalomcsillapítást biztosíthat és csökkentheti a fájdalomcsillapítók teljes fogyasztását a csak folyamatos PCA infúzióval összehasonlítva.

2. Anyag és módszerek

2.1. Fájdalomcsillapítás és fájdalomcsillapítás

2. Anyag és módszerek

2.1. Fájdalomcsillapítás. Adatforrások és vizsgálati populáció

A Chang Gung Memorial Kórház fájdalomszolgálatának adatbázisából szereztünk adatokat, amelyek a betegek demográfiai adatait, a betegségek diagnózisát, a műtéti eljárásokat, a gyógyszeres kezelést és az orvosi kiadásokat tartalmazták. A vizsgálatot a Chang Gung Memorial Kórház etikai felülvizsgálati bizottsága hagyta jóvá a 2008-as Helsinki Nyilatkozatnak megfelelően.

2007 januárjától 2013 decemberéig 151 beteg kapott PCA-t elektív vállműtétek után. A betegek demográfiai adatait, mint például életkor és testsúly, valamint a műtét előtti kórtörténetet, beleértve a magas vérnyomást, aritmiát, asztmát, hepatitiszt, gyomorfekélyt, vese szindrómát, diabetes mellitust, agyi embóliát, szívinfarktust és a dohányzási státuszt az adatbázisból gyűjtötték össze. A váll műtét előtti állapotát, beleértve a University of California at Los Angeles (UCLA) preoperatív váll-pontszámát, a mozgástartományt előrehajlásban és külső rotációban, valamint az intraoperatív műtéti és érzéstelenítési időt is rögzítették.

2.2. Az érzéstelenítés és a posztoperatív fájdalomcsillapítás eljárása Eljárás

A 151 beteg mindegyike általános érzéstelenítésben részesült. Az érzéstelenítés utáni ellátóegységre (PACU) érkezés után először 1 mcg/kg fentanilt adtak be intravénásan, majd betöltő dózist. A PCA-zsák tartalmát 1000 mcg fentanil és 300 mg ketorolak alkotta normál sóoldattal, összesen 330 ml térfogatig. A PCA programot úgy állítottuk be, hogy a betöltő dózis 2 mL, az infúziós sebesség 2 mL/óra, az áttörési bolus 3 mL, a lockout idő pedig 5 perc volt. Minden beteg 8 mg ondansetront kapott preventív antiemetikumként.

Az interskalénblokkot úgy végeztük, hogy a betegeket hanyattfekvő helyzetben, enyhén megemelt fejjel és a blokkolandó oldaltól elfordítva helyeztük el. A betegeket 0,05 mg/kg midazolammal enyhén szedálták, és igyekeztek fenntartani a verbális kapcsolatot. Megfelelő aszeptikus óvintézkedéseket tettünk. Lineáris ultrahangszondát (frekvencia 10-15 MHz) használtunk 2-4 cm-es mélységbeállítással. A szondát kezdetben a kulcscsont középvonalának közelében, a cricoidporc magasságában helyezték el, majd oldalirányban letapogatták, hogy a szegycsonti izom alatt a nyaki verőeret és a véna jugularis internát azonosítsák. A szonda oldalirányú mozgatásával az anterior scalene-izmot a sternocleidomastoideus lateralis széle alatt láttuk. A hypoechoikus idegstruktúrákat tartalmazó barázda általában azonosítható volt. Az idegi paraesztézia blokkolásához 20 ml 0,25%-os levobupivakain-t használtunk.

A fájdalom intenzitását vizuális analóg skála (VAS) segítségével értékeltük, 0 és 10 közötti összpontszám alapján (0 = nincs fájdalom és 10 = a legnagyobb fájdalom). A betegeket akkor bocsátották el a PACU-ról, ha teljesítették az elbocsátási kritériumokat:

2,3. Kimeneti mérőszámok

Az elsődleges kimeneti érték a felhasznált intravénás PCA analgetikumok teljes mennyisége volt. A másodlagos kimenetelek közé tartozott a posztoperatív VAS és a mellékhatások.

2.4. Statisztikai elemzés

Az adatokat összegyűjtötték és számban, százalékban és átlag ± standard eltérésben fejezték ki. A fájdalomértékek statisztikai eredményét mediánként, interkvartilis tartományban fejeztük ki. A normális eloszlású adatokat a csoportok között párosítás nélküli Student-teszttel hasonlítottuk össze, a nem Gauss-eloszlású folytonos változókat pedig mediánként mutattuk be tartományokkal, és a csoportok között Mann-Whitney-teszttel hasonlítottuk össze. A nominális változókkal kapcsolatos csoportkülönbségeket arányok esetén a Chi-négyzet vagy a Fisher-féle egzakt teszt segítségével elemeztük. A < 0,05 értéket statisztikailag szignifikánsnak tekintették. Az összes statisztikai adatot az SPSS statisztikai szoftver 19.0 verziója Windowsra (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) segítségével elemeztük.

3. Eredmények

3.1. Vizsgálati kohorsz

A teljes kohorsz 151 műtéti betegből állt, akik vállműtét után PCA-t kaptak. A vizsgálatra alkalmas alanyok közül 103 sebészi beteg részesült egyszeri bolus interscalene-blokkolásban PCA-val (PCAIB csoport), 48 sebészi beteg pedig csak intravénás PCA-t kapott (PCA csoport). A betegek jellemzői és a műtét előtti komorbiditás tekintetében nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. Továbbá a váll preoperatív állapota, beleértve az UCLA preoperatív vállpontszámot, a mozgástartományt, a műtéti időt és a perioperatív érzéstelenítési időt, szintén nem mutatott statisztikailag szignifikáns különbséget (1. és 2. táblázat).

3.2. Táblázat. Eredmények és becslés

A PCAIB csoportba tartozó műtéti betegek nemcsak a műtét utáni első 24 órában ( mL versus mL, ), hanem a műtét utáni 48 órában ( mL versus mL, ) is kevesebb fájdalomcsillapítót igényeltek, mint a PCA csoportba tartozó betegek (3. táblázat). A VAS-felvételt a követési időszak alatt a 4. táblázat szemlélteti. Az átlagos vagy legrosszabb VAS nem különbözött szignifikánsan a két csoport között.

A két csoport között jelentős különbség volt a szédülés előfordulása tekintetében. A PCAIB csoportban a szédülés előfordulása alacsonyabb volt, mint a PCA csoportban (illetve 1,9% és 14,6%, ). A hányinger előfordulása a PCAIB csoportban és a PCA csoportban 2,9% és 10,4%-ot mutatott, illetve , a hányás előfordulása pedig 1,9% és 6,3%-ot mutatott, illetve .

4. Megbeszélés

A posztoperatív fájdalom súlyosságát számos tanulmány értékelte a regionális blokk és az általános érzéstelenítés összehasonlításával . A korábbi tanulmányokat különböző típusú regionális blokkokkal vagy a műtétekhez képest különböző időpontokban végezték . A vizsgálatban olyan betegeket értékeltünk, akik a PACU-ban posztoperatívan interscalene idegblokkot kaptak intravénás PCA-val kombinálva a posztoperatív fájdalomkezelés céljából. A perifériás idegblokkok ultrahang vagy idegstimuláció segítségével érhetők el. Azért választottuk az ultrahangvezérelt technikát, mert a posztoperatív neurológiai tünetek nem ritkák az interscalene-blokkolás után. Az ilyen szövődmények elkerülhetők, ha az idegblokkolást ultrahangos irányítással végezzük .

Az interscalene idegblokkolással a vállműtéteknél a mellékhatások, mint hányinger és hányás, viszketés, alvászavar és székrekedés kisebb előfordulását figyeltük meg . A hányinger és hányás előfordulása a mi vizsgálatunkban a PCAIB csoportban alacsonyabb volt, bár a két csoport között nem volt szignifikáns különbség. Ennek egyik oka lehet, hogy megelőző antiemetikumot, ondansetront alkalmaztak . Ezenkívül a PCA kezelés fentanilból és ketorolakból állt, ami kevesebb hányingert és hányást okozhatott .

Vizsgálatunkban nem találtunk súlyos szövődményeket az interszkalén idegblokkolást követően. Fontos azonban megjegyezni, hogy az interscalene idegblokkolás után néhány súlyos szövődményről számoltak be. Ward az interscalene idegblokádot követő tüneti pneumothorax 3%-os előfordulási gyakoriságáról számolt be. Egy másik ritka, de súlyos szövődmény az interscalene idegblokkolás után, a perzisztáló frenikus bénulás, potenciálisan életveszélyes lehet, különösen olyan betegeknél, akiknél a tüdőfunkció korábban károsodott.

Vizsgálatunknak vannak bizonyos korlátai. Először is, ez egy retrospektív, nem randomizált vizsgálat, amely minden retrospektív vizsgálatban közös eredendő torzításokat vezet be. A két csoport közötti betegek számát nem lehetett egyenlően a két csoporthoz rendelni a Chang Gung Memorial Hospital Pain Service adatbázisából származó adatok kinyerésekor. Másodszor, szelekciós torzítás lépett fel, mivel a betegek az egyik posztoperatív fájdalomcsillapítást előnyben részesíthetik a másikkal szemben. E korlátozások ellenére tanulmányunk betekintést nyújthat az interscalene idegblokkolásba a vállműtét utáni fájdalomkezelésben.

5. Következtetés

Végeredményben az interscalene idegblokk jelentősen csökkentheti a posztoperatív PCA narkotikumigényt és csökkentheti az opioidok által kiváltott mellékhatásokat (5. táblázat) vállműtétet követően. Az interscalene idegblokk ideális fájdalomcsillapítást biztosíthat a vállműtét után. Az interscalene idegblokk néhány ritka, de jelentős szövődményét azonban továbbra is szem előtt kell tartani.

Érdekütközések összeférhetetlensége

A szerzők kijelentik, hogy e közlemény közzétételével kapcsolatban nem állnak fenn érdekellentétek.