Háttér: Az aszpirinterápiát a reumatoid arthritisben nagyrészt felváltotta a vényköteles nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) terápia, részben azért, mert a forgalomba hozatal előtti vizsgálatok szerint az NSAID-ok kevésbé toxikus hatásúak, mint az aszpirin. Ez a tanulmány ezeket a toxikus hatásokat értékeli a forgalomba hozatalt követően reumatoid artritiszben szenvedő betegek populációjában.
Módszerek: Nyolc Arthritis, Rheumatism and Aging Medical Information System Post-marketing Surveillance Centers (Arthritis, Rheumatism, and Aging Medical Information System Post-marketing Surveillance Centers) 1521 egymást követő aszpirin és 4860 NSAID kezelését vizsgáltuk reumatoid arthritisben szenvedő betegeknél. A toxicitási index pontszámokat a tünetek, laboratóriumi eltérések és kórházi kezelések alapján állították elő, a változó súlyosság és a mellékhatás súlyossága szerint súlyozva.
Eredmények: A toxicitási index csak 1,37 (SE = 0,10) volt az aszpirin esetében és 1,87-2,90 a kiválasztott nem-szalicilát NSAID-ok esetében. Ezek a különbségek konzisztensek voltak az egyes központok között, és az eltérő betegjellemzők statisztikai kiigazítása után is fennmaradtak. A különböző aszpirinkészítmények eltérő toxicitást mutattak: a sima aszpirin esetében 1,36 (SE = 0,23), a pufferelt aszpirin esetében 1,10 (0,20), a bélsavval bevont aszpirinkészítmények esetében pedig 0,92 (0,14) volt a toxicitás. A legfontosabb, hogy erős dózishatás mutatkozott: a napi 651-2600 mg-os adagok esetében 0,73 (0,09), a 2601-3900 mg-os adagok esetében 1,08 (0,17), a 3900 mg-nál nagyobb adagok esetében pedig 1,91 (0,38). Az átlagosan bevett aszpirinadag csak 2665 mg/nap, körülbelül nyolc “tabletta” volt, szemben a 16 vizsgált, forgalomba hozatalt megelőző, kulcsfontosságú tanulmányban alkalmazott 3600-4800 mg/nap adaggal. Az átlagos NSAID-dózisok viszont alacsonyabbak voltak a forgalomba hozatalt megelőző vizsgálatokban (pl. a naproxen 500 mg/d vs. 773 mg/d az Arthritis, Rheumatism, and Aging Medical System klinikai gyakorlatában).
Következtetések: Az aszpirinterápia a gyakorlatban általánosan alkalmazott dózisokban kiváló biztonsági profillal rendelkezik rheumatoid arthritisben, és ez a legkevésbé költséges NSAID. A biztonsági előny elsősorban a dózishatással, másodsorban pedig a készítmények közötti esetleges különbségekkel magyarázható. A rheumatoid arthritis újabb kezelési stratégiái a NSAID-ok tüneti terápiaként való alkalmazását és a gyulladáscsökkentő célú, betegségmódosító reumaellenes gyógyszeres terápia alkalmazását hangsúlyozzák. Így az aszpirin “gyulladáscsökkentő” dózisára vonatkozó eredeti ajánlás ma már nehezebben igazolható. Az aszpirinterápia mint a rheumatoid arthritis kezelésének kiegészítő terápiája újragondolást érdemel.