- A világon kevesebb mint 50 embernek van “arany vére” – vagy Rh-null vére.
- A vér Rh-nullnak minősül, ha hiányzik belőle az Rh-rendszer 61 lehetséges antigénje közül mind a 61.
- Ezzel a vércsoporttal élni is nagyon veszélyes, mivel nagyon kevés embernek van ilyen vércsoportja.
Az aranyvér úgy hangzik, mint a legújabb orvosi kuruzslás. Mármint, kapj egy arany vérátömlesztést, hogy kiegyensúlyozd a tantrikus midichloriánjaidat, és kapj egy ingyenes szénfagylaltos tisztítókúrát. Ne hagyd, hogy a New-Agey becenév megzavarjon. Az arany vér valójában az Rh-null, a világ legritkább vércsoportjának beceneve.
Amint arról a Mozaik beszámol, ez a vércsoport olyan ritka, hogy világszerte mindössze 43 emberről számoltak be, és 1961-ig, amikor először azonosították egy ausztrál aboriginal nőnél, az orvosok azt feltételezték, hogy az Rh-null vérrel rendelkező embriók egyszerűen elhalnak a méhben.
De mitől olyan ritka az Rh-null, és miért olyan veszélyes vele élni? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, először is meg kell vizsgálnunk, miért osztályozzák a hematológusok a vércsoportokat úgy, ahogyan teszik.
Egy (rövid) véres történelem
Őseink keveset értettek a vérhez. Még a legalapvetőbb vérrel kapcsolatos ismeretek – a testben lévő vér jó, a testen kívüli vér nem ideális, a túl sok külső vér aggodalomra ad okot – is kínosan sok évszázadon át elkerülte az emberiség figyelmét.
Az ismeretek hiányában őseink kevésbé tudományos elméleteket dolgoztak ki arról, hogy mi is a vér, olyan elméleteket, amelyek koronként és kultúránként nagyon eltérőek voltak. Hogy csak egyet ragadjunk ki: Shakespeare korának orvosai úgy vélték, hogy a vér a négy testnedv vagy “humor” egyike (a többi a fekete epe, a sárga epe és a váladék).
Az ókori görög orvosoktól átörökített humorizmus szerint ezek a testnedvek határozzák meg valakinek a személyiségét. A vért forrónak és nedvesnek tartották, ami szangvinikus temperamentumot eredményezett. Minél több vér volt az emberek szervezetében, annál szenvedélyesebbek, karizmatikusabbak és impulzívabbak voltak. A tinédzsereknél természetesnek tartották a vérbőséget, és a férfiaknak több vérük volt, mint a nőknek.
A humorizmus mindenféle rossz orvosi tanácsokhoz vezetett. A leghíresebb, hogy a pergamoni Galénosz erre alapozta a vérképzésre vonatkozó receptjét. A “ha kétségeid vannak, engedd ki” mentalitással rendelkező Galénosz a vért nyilvánította az uralkodó humornak, a véreztetést pedig a test egyensúlyának kiváló módjának. A vérnek a hővel való kapcsolata a láz csökkentésére is alkalmassá tette.
Míg a véreztetés egészen a 19. századig általános maradt, William Harvey 1628-as felfedezése a vér keringéséről elindította az orvostudományt a modern hematológia felé vezető úton.
Nem sokkal Harvey felfedezése után megkísérelték a legkorábbi vérátömlesztéseket, de az első sikeres vérátömlesztést csak 1665-ben végezte el Richard Lower brit orvos. Lower művelete kutyák között történt, és sikere arra ösztönözte az orvosokat, mint Jean-Baptiste Denis-t, hogy megpróbáljanak állatból emberbe vért transzfundálni, ezt az eljárást xenotranszfúziónak nevezik. Az emberi betegek halála végül a gyakorlat betiltásához vezetett.4
Az első sikeres emberről emberre történő vérátömlesztés csak 1818-ban történt meg, amikor James Blundell brit szülészorvosnak sikerült a szülés utáni vérzés kezelésére. De még a bevált technika megléte után is számos vérátömlesztésen átesett beteg halt meg rejtélyes módon a következő évtizedekben.
Megjelenik Karl Landsteiner osztrák orvos. 1901-ben kezdte meg munkáját a vércsoportok osztályozására. Leonard Landois – a fiziológus, aki kimutatta, hogy amikor egy állat vörösvérsejtjei egy másik állatéhoz kerülnek, azok összecsomósodnak – munkáját vizsgálva Landsteiner úgy gondolta, hogy az emberen belüli vérátömlesztéseknél is hasonló reakció léphet fel, ami megmagyarázná, miért volt olyan foltos a transzfúzió sikere. 1909-ben osztályozta az A, B, AB és O vércsoportokat, munkájáért 1930-ban megkapta az élettani vagy orvosi Nobel-díjat.
Mitől alakul ki a vércsoport?
Hosszú időbe telt, mire megértettük a vér bonyolultságát, de ma már tudjuk, hogy ez az életfenntartó anyag alábbiakból áll:
- Vörösvérsejtek – olyan sejtek, amelyek oxigént szállítanak és szén-dioxidot távolítanak el a szervezetben;
- Fehérvérsejtek – immunsejtek, amelyek védik a szervezetet a fertőzések és idegen anyagok ellen;
- Plateletek – olyan sejtek, amelyek segítik a véralvadást; és
- Plazma – folyadék, amely sókat és enzimeket szállít.6,7
Minden összetevőnek megvan a maga szerepe a vér működésében, de a vörösvértestek felelősek a különböző vércsoportjainkért. Ezek a sejtek felszínét fehérjék* borítják, amelyeket antigéneknek neveznek, és bizonyos antigének jelenléte vagy hiánya határozza meg a vércsoportot – az A típusú vérben csak A antigének vannak, a B típusúban csak B, az AB típusúban mindkettő, az O típusúban pedig egyik sem. A vörösvértestek egy másik antigént, az RhD fehérjét is tartalmazzák. Ha ez jelen van, a vércsoportot pozitívnak mondjuk; ha hiányzik, akkor negatívnak. Az A, B és RhD antigének tipikus kombinációi adják a nyolc gyakori vércsoportot (A+, A-, B+, B-, AB+, AB-, AB-, O+ és O-).
A vér antigénfehérjéi számos sejtszintű szerepet játszanak, de a vérben lévő idegen sejtek felismerése a legfontosabb e tárgyalás szempontjából.
Gondoljunk az antigénekre úgy, mint a véráramba való belépésre a színfalak mögött, míg az immunrendszerünk a portás. Ha az immunrendszer felismer egy antigént, akkor átengedi a sejtet. Ha nem ismer fel egy antigént, akkor beindítja a szervezet védelmi rendszereit és elpusztítja a betolakodót. Tehát egy nagyon agresszív portás.
Míg az immunrendszerünk alapos, nem túl okos. Ha egy A típusú vérrel rendelkező személy B típusú vérátömlesztést kap, az immunrendszer nem ismeri fel az új anyagot életmentő szükségletként. Ehelyett a vörösvértesteket betolakodónak tekinti és megtámadja. Ez az oka annak, hogy Landsteiner zseniális felfedezése előtt oly sok ember vagy megbetegedett, vagy meghalt transzfúzió közben.
Ez az oka annak is, hogy az O negatív vérrel rendelkező embereket “univerzális donoroknak” tekintik. Mivel vörösvérsejtjeikből hiányoznak az A, B és RhD antigének, az immunrendszernek nincs módja arra, hogy ezeket a sejteket idegenként ismerje fel, ezért békén hagyja őket.
Hogyan az Rh-null a legritkább vércsoport?
Kanyarodjunk vissza az arany vérhez. Az igazság az, hogy a nyolc gyakori vércsoport a vércsoportok tényleges működésének túlzott leegyszerűsítése. Ahogy aSmithsonian.com rámutat, “e nyolc típus közül mindegyik számos különböző fajtára osztható”, ami több millió különböző vércsoportot eredményez, amelyek mindegyike antigén-kombinációk sokasága alapján osztályozható.
Itt kezdődik a dolog. A korábban említett RhD fehérje csak az Rh-rendszer 61 lehetséges fehérjéjének egyikére utal. A vér Rh-nullnak minősül, ha az Rh-rendszer 61 lehetséges antigénjének mindegyike hiányzik belőle. Ez nem csak azt jelenti, hogy ritka, hanem azt is, hogy bárki elfogadhatja, akinek ritka vércsoportja van az Rh-rendszeren belül.
Ez az oka annak, hogy “aranyvérnek” tartják. Megéri a súlyát aranyban.
Amint arról a Mosaic beszámol, az aranyvér hihetetlenül fontos az orvostudomány számára, de egyben nagyon veszélyes is vele élni. Ha egy Rh-null hordozónak vérátömlesztésre van szüksége, nehéz lehet donort találni, és a vért köztudottan nehéz nemzetközi szinten szállítani. Az Rh-null hordozókat arra ösztönzik, hogy saját maguk számára biztosítékként vért adjanak, de mivel olyan kevés donor van szétszórva a világon, és korlátozzák a véradás gyakoriságát, ez önzetlen terhet is róhat arra a néhány kiválasztottra, akik hajlandóak mások számára vért adni.
Néhány véresen jó kérdés a vércsoportokról
Fotó: BERTRAND LANGLOIS / AFP
Egy nővér vérmintát vesz egy terhes nőtől a dél-franciaországi Marseille északi kórházában (Hopital Nord).
A vércsoportokkal kapcsolatban sok rejtély maradt. Például még mindig nem tudjuk, miért alakult ki az emberekben az A és B antigén. Egyes elméletek szerint ezek az antigének a történelem során a különböző populációkkal kapcsolatba került betegségek melléktermékei. De biztosat nem tudunk mondani.”
A tudás hiányában a köztudatban különböző mítoszok és kérdések alakultak ki a vércsoport fogalma körül. Íme néhány a leggyakoribbak közül és a rájuk adott válaszok.
A vércsoportok befolyásolják a személyiséget?
A japán vércsoport-személyiségelmélet a humorizmus korabeli feltámadása. Az elképzelés szerint a vércsoportunk közvetlenül befolyásolja a személyiségünket, így az A vércsoportúak kedvesek és igényesek, míg a B vércsoportúak optimisták és a saját dolgaikat művelik. Egy 2003-as, 180 férfit és 180 nőt vizsgáló tanulmány azonban nem talált kapcsolatot a vércsoport és a személyiség között.
Az elmélet szórakoztató kérdésnek bizonyul a Cosmopolitan kvízében, de ennél pontosabb nem is lehet.
Módosítani kellene az étrendedet a vércsoportod alapján?
Emlékszel a pergamoni Galénoszra? Ő a vérképzés mellett bizonyos ételek fogyasztását is előírta a pácienseinek, attól függően, hogy melyik humorokat kell egyensúlyba hozni. A bort például forró és száraz italnak tartották, ezért megfázás kezelésére írták fel. Más szóval, az a meggyőződés, hogy az étrendnek ki kell egészítenie a vércsoportunkat, egy újabb maradványa a humorelméletnek.
A Peter J. D’Adamo által létrehozott Vércsoportdiéta azt állítja, hogy az ember étrendjének meg kell felelnie a vércsoportjának. Az A típus hordozóinak húsmentes, teljes kiőrlésű gabonafélékből, hüvelyesekből, gyümölcsökből és zöldségekből álló étrendet kell fogyasztaniuk; a B típus hordozóinak zöld zöldségeket, bizonyos húsokat és alacsony zsírtartalmú tejtermékeket kell enniük; és így tovább.
A Torontói Egyetem tanulmánya azonban 1455 résztvevő adatait elemezte, és nem talált bizonyítékot az elmélet alátámasztására. Bár az emberek fogyhatnak és egészségesebbek lehetnek a diétával, ennek valószínűleg több köze van a sok leveles zöldfűszer elfogyasztásához, mint a vércsoporthoz.
Van kapcsolat a vércsoport és bizonyos betegségek között?
Vannak bizonyítékok arra, hogy a különböző vércsoportok növelhetik bizonyos betegségek kockázatát. Egy elemzés szerint az O vércsoport csökkenti a stroke vagy a szívroham kockázatát, míg az AB vér a jelek szerint növeli azt. Ezzel együtt az O vércsoportot hordozóknak nagyobb az esélyük a gyomorfekély és a bőrrák kialakulására.
Ez mind nem jelenti azt, hogy a vércsoportja megjósolja az orvosi jövőjét. Számos tényező, például az étrend és a testmozgás, befolyásolja az egészségét, és valószínűleg nagyobb mértékben, mint a vércsoportja.
Melyik a leggyakoribb vércsoport?
Az Egyesült Államokban a leggyakoribb vércsoport az O+. Nagyjából minden harmadik ember sportol ezzel a vércsoporttal. A nyolc ismert vércsoport közül a legkevésbé gyakori az AB-. Az Egyesült Államokban csak minden 167 emberből egynek van ilyen vércsoportja.
Az állatoknak is van vércsoportjuk?
Az állatoknak minden bizonnyal van, de nem azonosak a miénkkel. Ez a különbség az oka annak, hogy azoknak a 17. századi betegeknek, akik azt gondolták, hogy “Állati vér, na ez az!”, végül kilyukadt a jegyük. A vércsoportok ugyanis fajonként különböznek. Nem segítőkész módon a tudósok néha ugyanazt a nomenklatúrát használják e különböző típusok leírására. A macskáknak például vannak A és B antigénjeik, de ezek nem ugyanazok az A és B antigének, mint az embereknél.
Érdekes, hogy a xenotranszfúzió visszatérőben van. A tudósok azon dolgoznak, hogy genetikailag megtervezzék a sertések vérét, hogy potenciálisan emberi kompatibilis vért állítsanak elő.
A tudósok szintetikus vér létrehozását is vizsgálják. Ha sikerrel járnak, talán képesek lesznek enyhíteni a jelenlegi vérhiányt, és egyúttal módot találnak arra is, hogy ritka vércsoportot hordozók számára vért állítsanak elő. Bár az aranyvér így talán kevésbé lesz aranyszínű, de mindenképpen könnyebb lenne vele élni.
* Bár az antigének általában fehérjék, lehetnek más molekulák is, például poliszacharidok.