Az igazságosabb és méltányosabb társadalom felé való haladás talán a láthatáron van. Mióta George Floydot májusban egy fehér rendőr megölte, szerte az Egyesült Államokban emberek milliói vonultak az utcára, szobrokat döntöttek le, vezetőket rúgtak ki és gyakoroltak nyomást lemondásra, és aktivistákból lett politikusok nyertek teret prominens politikai versenyekben.
De amíg az emberek nem ismerik fel, hogy a rasszizmus be van drótozva az amerikai elmébe, úgy gondoljuk, hogy ezek közül az erőfeszítések közül valószínűleg kevés fogja ténylegesen csökkenteni a rasszista viselkedést.
Munkánk módot ad arra, hogy megértsük, hogyan befolyásolja a faj és a társadalom az agyat. Egyikünk (Waddell) szociológus, aki a társadalmi egyenlőtlenségeket kutatja; a másikunk (Pipitone) pszichológus, aki az emberi viselkedés biológiai következményeit vizsgálja.
Munkánk egy nehéz tényre világít rá a rasszizmus amerikai társadalomból való kiirtására irányuló legújabb erőfeszítésekkel kapcsolatban: Ha amerikai vagy – függetlenül a bőröd színétől – a rasszizmus valószínűleg strukturálja a gondolkodásodat.
Mindenki rasszista
Nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a rendőrök milyen arányban ölnek meg kisebbségieket. Az Egyesült Államokban a rendőrök két és félszer olyan gyakran lőnek le és ölnek meg feketéket, mint fehér embereket, és a latinok és fehérek közötti különbség majdnem ugyanilyen nagy, körülbelül 1,8-szor gyakoribb.
De nem csak a fehér rendőrök ölnek meg nagyobb arányban kisebbségeket. A rendőrök által elkövetett lövöldözések adatbázisát összeállító kutatók megállapították, hogy a kisebbségi rendőrök ugyanolyan gyakran lőnek le feketéket és latinokat, mint fehér társaik. Ezt a munkát további kutatások is alátámasztják, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy “A fekete gyanúsítottak megölése rendőrségi probléma, nem pedig fehér rendőrségi probléma.”
Ez azt jelenti, hogy a rasszizmus nem játszik szerepet? Egyáltalán nem. Inkább azt tükrözik ezek a tények, hogy a faji megkülönböztetés milyen mélyen érint mindenkit az amerikai társadalomban. A fent említett megállapításokat a rasszizmus-ellenes mozgalom által támogatott Ibram Kendi történész is visszhangozza, aki nemrég azt mondta:
“Lehetsz valaki, akinek nem áll szándékában rasszista lenni, de mivel egy rasszista világban és egy feketeellenes rasszizmusra épülő országban kondicionálódsz, te magad is fenntarthatod ezeket az elképzeléseket.”
A rasszizmus olyan mélyen beleszövődött a nemzet kultúrájába, hogy beágyazódott a koponyánkban lévő idegi processzorokba. Ez igaz a kisebbségekre és a nem kisebbségekre egyaránt. A rasszizmus tudat alatt befolyásolja azt, ahogyan más emberekre tekintünk, és károsan érinti a színes bőrűeket.”
A mentális rövidítések képezik az előítéletek alapját
Az emberi elme egyik fontos jellemzője, hogy képes hatalmas mennyiségű információt konszolidálni és kategóriákba rendezni. A kategorizálás lehetővé teszi mentális rövidítések létrehozását – amit a pszichológusok sémáknak neveznek -, amelyek a jövőben felgyorsítják a döntéshozatalt. Ezáltal gyorsabb döntéseket tudsz hozni anélkül, hogy újra és újra átgondolnád az információáradatot.
A sémák lehetővé teszik, hogy csökkentsd a döntéshozatalra fordított energiádat azáltal, hogy a világodat egyszerűsített, átvehető formákba – ismertebb nevükön sztereotípiákba – kategorizálod.
Ez a kategorikus viselkedés az emberi történelem során nagyrészt adaptív volt. Az ősi körülmények között kis csapatokban élve a szövetségesek vagy potenciális ellenségek felismerése a túlélés szempontjából elsődleges fontosságú lett volna. A modern világban azonban ezeknek a mentális rövidítéseknek van egy sötét oldala is.
A sémák kulturális tanításokon alapulnak. A neveltetésed, a nevelőid, a mentoraid, a filmek és sorozatok, amelyeket nézel, és a fizikai környezeted táplálja őket. Ami pedig a faji és etnikai hovatartozást illeti, a sémák megtestesítik azokat a pozitív és negatív asszociációkat, amelyeket a társadalom a különböző faji és etnikai csoportokról tanít. Idővel mindenki, függetlenül saját faji és etnikai hovatartozásától, kialakíthat olyan implicit előítéleteket, amelyek sztereotípiákhoz, előítéletes viselkedéshez és diszkriminációhoz vezetnek.
A pszichológusok a faji és etnikai hovatartozással összefüggésben vizsgálták az implicit attitűdbeli előítéleteket. Az implicit asszociációs teszt azt méri, hogy az emberek elképzelései és hiedelmei milyen módon kapcsolódnak a tudatalatti attitűdjeikhez a fekete vagy fehér arcok, illetve a jellemzően egy adott faji vagy etnikai csoporthoz kapcsolódó nevek láttán. A tesztet itt töltheti ki.
A kutatók arra kérik a résztvevőket, hogy a “fekete” vagy “fehér” léthez kapcsolódó fogalmakat olyan tulajdonságokkal párosítsák, mint a “kellemes” vagy “kellemetlen”. Ezután mérik, hogy a résztvevőknek mennyi időre van szükségük az információ feldolgozásához. A gyors idő azt jelenti, hogy az asszociáció értelmes a résztvevők számára, míg a lassú idő az ellenkezőjét jelzi.
Az eredmények azt mutatják, hogy a fehér amerikaiaknak több pozitív asszociációjuk van más fehér amerikaiakkal kapcsolatban, mint a fekete egyénekkel kapcsolatban. Brian Nosek pszichológus és munkatársai kutatásai azt mutatják, hogy a fekete amerikaiak tudatos vagy explicit attitűdökről számolnak be, amelyek pozitívabbak más fekete egyénekkel szemben, mint a fehérekkel szemben. Ugyanezek a fekete résztvevők azonban pozitívabb implicit asszociációkat, vagyis tudatalatti attitűdöket mutatnak a fehér egyénekkel szemben, mint a feketékkel szemben, ami azt mutatja, hogy az implicit faji előítéletek hogyan hatnak a többségi és a kisebbségi csoportok tagjaira egyaránt.
B. Keith Payne pszichológus azt vizsgálta, hogy az implicit előítéletek milyen halálos következményekkel járhatnak. Ő és kollégái önkénteseket kértek meg arra, hogy játsszanak egy számítógépes szimulációt, amelyben fegyvereket tartó emberekre lőnek, miközben tartózkodnak attól, hogy ártalmatlan tárgyakat, például egy kéziszerszámot tartó emberekre lőjenek.
Több vizsgálat során a résztvevők a szimulációban jelentősen nagyobb valószínűséggel lőttek le ártalmatlan tárgyakat tartó fekete férfiakat, mint az ugyanilyen tárgyakat tartó fehéreket. Ezekben a vizsgálatokban a fekete résztvevők ugyanolyan halálos hibákat követnek el, mint fehér társaik.
A mentális rövidítések rövidítése
A mentális rövidítéseket az emberek fejében elsősorban a társadalom strukturálja. És ha ön amerikai, az agya már nagyon korán megfigyeli, akár tudatosan, akár nem, hogy a lehetőségek a fehérek javára vannak elbillentve.
Az agya olyan részleteket vesz észre, mint például azt, hogy a fehér embereknek több hozzáférésük van a minőségi oktatáshoz, a jó egészségügyi ellátáshoz és a jól fizető munkahelyekhez. És minden nap a hírekből, a szórakoztatóiparból és a közösségi médiából az elméd olyan képeket szív magába, amelyekben a kisebbségeket bűnözőként, bandatagként és ingyenélőként ábrázolják. Idővel az elméd tudat alatt elkezdi a kisebbségeket alsóbbrendűként kategorizálni.
Bármilyen lehangolóan is hangzik ez a folyamat, még nincs minden veszve. A szellemi rövidítésekre való természetes hajlam és a sajátjától eltérő csoportokból származó egyénekkel szembeni gyanakvás mellett az embernek veleszületett képessége van a kritikus gondolkodásra és az érvelésre. A frontális kéreg, az agy azon területe, amely a legösszetettebb kognitív képességeket és a viselkedés gátlását teszi lehetővé, páratlan az állatvilágban. Tehát, bár az agyad esetleg elhamarkodottan von le következtetéseket, te képes vagy átkonfigurálni a tudatalatti hajlamaidat.
Hogyan tudod ezt megtenni?
Egyéni szinten elkezdheted lebontani a veszélyes sztereotípiákat azáltal, hogy elmédet megismerteted a rendkívül egyenlőtlen társadalmi valóságunk pontosabb ábrázolásával.
Az egyéni tudatosság szükséges, de nem elegendő a társadalmi szintű változáshoz. Egy olyan mentális konstrukciót, mint a rasszizmus, csak úgy lehet tartósan megváltoztatni, ha alapvetően átszervezzük az elménket informáló fizikai világot.
Az Egyesült Államokban ehhez fel kellene oldani az amerikai iskolák szegregációját, amelyek 60 évvel a Brown v. Board of Education ügy után is egyenlőtlenek. Szintén szükség lenne az amerikai városrészek szegregációjának megszüntetésére, amelyek mélyen megosztottak faji és etnikai vonalak mentén. Ez a változás az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférésen is múlna, amely a 2010-es megfizethető egészségügyi törvény elfogadása után némileg javult a kisebbségek számára. Végül, a faji és etnikai hovatartozással kapcsolatos mentális konstruktumok valódi változása a politikai hivatalokban való egyenlő képviseleten múlik, ahol a kisebbségek továbbra is súlyosan alulreprezentáltak.
Idővel a kisebbségek egyenlőbb lehetőségei átírják a mindannyiunkat irányító implicit előítéleteket. Addig is az amerikaiak tudatalattija, valamint döntéseink továbbra is azokat a megosztottságokat fogják tükrözni, amelyeket a fizikai világunkban látunk.