A The American Chestnut Foundation (TACF) története egy alapvető cél folyamatos megvalósításának krónikája: tudományos kutatás és nemesítés révén a fakófoltosságnak ellenálló amerikai gesztenyefa kifejlesztése, valamint a fa visszaállítása az Egyesült Államok keleti részén található őshonos erdőkbe.
Több mint egy évszázaddal ezelőtt közel négymilliárd amerikai gesztenyefa nőtt az Egyesült Államok keleti részén, amelyek a legnagyobb, legmagasabb és leggyorsabban növő fák közé tartoztak. A fa ellenállt a rothadásnak, egyenes szemcséjű volt, és alkalmas volt bútorok, kerítések és épületek készítésére. A dió több milliárd vadon élő állatot, embert és jószágot táplált. Majdnem tökéletes fa volt, egészen addig, amíg több mint egy évszázaddal ezelőtt egy gombafertőzés ki nem pusztította. A gesztenyefát a történelem során a világ erdeit sújtó legnagyobb ökológiai katasztrófának nevezték.
Az amerikai gesztenyefa 40 millió évig túlélt minden ellenfelet, majd 40 millió éven belül eltűnt.
Az amerikai gesztenyefa (Castanea dentata) egykor uralta az USA keleti felét. Mivel gyorsan tudott nőni és hatalmas méreteket elérni, a fa gyakran a városi és vidéki tájak kiemelkedő látványelemévé vált. A fát mindenütt felhasználták, ahol szilárdságra és korhadásállóságra volt szükség.
A gyarmati Amerikában a gesztenyefa volt a rönkházak kedvelt fafaja, különösen az alsó, korhadásra hajlamos alapgerendák esetében. Később oszlopok, cölöpök, padlóburkolatok és vasúti sínek mind gesztenyefából készültek.
Az ehető dió a vidéki gazdaságban is jelentős szerepet játszott. A sertéseket és a szarvasmarhákat gyakran úgy hizlalták a piacra, hogy a gesztenyefák által uralt erdőkben legeltették őket. A gesztenye érése egybeesett az ünnepi szezonnal, és a századfordulós újságcikkek gyakran mutatták, hogy a gesztenyével telezsúfolt vasúti kocsik a nagyvárosokba gurulnak, hogy frissen vagy sütve értékesítsék őket. Az amerikai gesztenye valóban örökölt fa volt.
Mindez a századfordulón vagy valamivel azelőtt kezdett megváltozni a Cryphonectria parasitica, a gesztenyefoltosság kórokozójának megjelenésével. Ez a betegség az amerikai gesztenyét a keleti erdei ökoszisztéma uralkodó fafajának pozíciójából alig többre, mint egy korai szaporodási stádiumban lévő bokorra szorította vissza. Az Egyesült Államokban évtizedek óta lényegében nem árulnak gesztenyefát, és az évi 20 millió fontos diótermés nagy része ma már behurcolt gesztenyefajtákból vagy importált diófélékből származik.
A faanyag- és diótermő fajként való megtizedelése ellenére az amerikai gesztenye nem halt ki. Funkcionálisan kihaltnak tekintik, mivel a gomba nem pusztítja el a fa gyökérzetét a föld alatt. Az amerikai gesztenye úgy maradt fenn, hogy csonka hajtásokat bocsát ki, amelyek erőteljesen növekednek a fakitermeléssel vagy más módon megzavart helyeken, de elkerülhetetlenül elpusztulnak a fakófoltosság miatt, és visszahalnak a talajba.