Szerző: Justin Mullins
A BP által a balesetről régóta várt vizsgálat szerint nyolc katasztrofális hiba vezetett a Deepwater Horizon fúrótorony robbanásához a Mexikói-öbölben, amely 11 ember halálát okozta és a történelem egyik legnagyobb olajszivárgásához vezetett.
A BP elismeri a katasztrófában játszott szerepét, de két vállalkozójára is ujjal mutogat.
A baleset április 20-án történt, amikor a Deepwater Horizon fedélzetén lévő csapat arra készült, hogy ideiglenesen elhagyja az amerikai partoktól mintegy 70 kilométerre fúrt kutat.
A balesetet megelőző napon a személyzet cementet pumpált a fúrólyuk aljára, ami a szokásos eljárás, amelynek célja az olaj kiszivárgásának megakadályozása. A baleset napján a csapat ellenőrzéseket végzett annak megállapítására, hogy a kutat megfelelően lezárták.
Hirdetés
A BP szerint a balesetet nyolc különböző biztonsági rendszer meghibásodása okozta, amelyek az ilyen jellegű incidenseket hivatottak megelőzni:
Hibás cement
A fúrólyuk alján lévő cement nem hozott létre tömítést, és az olaj és a gáz azon keresztül szivárogni kezdett a felszínre vezető csőbe. A BP szerint úgy tűnik, hogy a cement összetétele nem felelt meg a feladatnak.
A szelep meghibásodása
A felszínre vezető cső alját kétféleképpen tömítették le. Azt is cementtel töltötték fel, és két mechanikus szelepet is tartalmazott, amelyek célja az olaj és a gáz áramlásának megállítása volt. Ezek mindegyike meghibásodott, így az olaj és a gáz felfelé haladhatott a csőben a felszín felé.
Félreértelmezett nyomáspróba
A személyzet különböző nyomáspróbákat végzett annak megállapítására, hogy a kút le volt-e zárva vagy sem. E tesztek eredményeit félreértelmezték, ezért azt hitték, hogy a kút ellenőrzés alatt van.
A szivárgást nem észlelték elég korán
Függetlenül attól, hogy a kút ellenőrzés alatt van-e vagy sem, a felszínen lévő személyzetnek képesnek kell lennie arra, hogy észlelje az olaj és a gáz felszín felé történő áramlását, ha váratlan nyomásnövekedést észlel a kútban. Pontosan ilyen növekedés történt körülbelül 50 perccel a fúrótorony felrobbanása előtt, de nem értelmezték szivárgásként.
2. számú szelep meghibásodása
Körülbelül 8 perccel a robbanás előtt iszap és gáz keveréke kezdett a fúrótorony padlójára ömleni. A legénység azonnal megpróbált bezárni egy szelepet a kifúvásgátlónak nevezett eszközben, amely az óceán fenekén, a kútfúrás tetején helyezkedik el. Ez nem működött megfelelően.
Túlterhelt szeparátor
A legénységnek lehetősége volt az iszap és a gáz elvezetésére a fúrótoronytól, és az oldalsó csöveken keresztül biztonságosan kiszellőztetni. Ehelyett az áramlást egy, a fúrótorony fedélzetén lévő berendezéshez irányították, amelyet arra terveztek, hogy kis mennyiségű gázt elválasszon az iszapáramból. Az úgynevezett iszap-gázleválasztó gyorsan túlterhelődött, és gyúlékony gáz kezdte elnyelni a fúrótornyot.
Nincs gázriasztás
A fúrótornyon volt egy fedélzeti gázérzékelő rendszer, amelynek riasztania kellett volna, és be kellett volna kapcsolnia a szellőzőventilátorokat, hogy a gáz ne érje el a potenciális gyújtó okokat, például a fúrótorony motorjait. Ez a rendszer meghibásodott.
Nincs akkumulátor a BOP-hoz
A robbanás tönkretette a vezérlővezetékeket, amelyekkel a személyzet megpróbálta bezárni a biztonsági szelepeket a kifúvásgátlóban. A kiömlésgátlónak azonban saját biztonsági mechanizmusa van, amelyben két különálló rendszernek kellett volna automatikusan lezárnia a szelepeket, amikor elvesztette a kapcsolatot a felszínnel. Úgy tűnik, hogy az egyik rendszerben lemerült az akkumulátor, a másikban pedig meghibásodott a kapcsoló. Ennek következtében a kiömlésgátló nem záródott be.”
“Nyilvánvaló, hogy a tragédiához nem egyetlen hiba vagy meghibásodás, hanem összetett események sorozata vezetett. Több fél, köztük a BP, a Halliburton és a Transocean is érintett” – mondta Tony Hayward, a BP vezérigazgatója.
Tovább ezekről a témákról:
- környezetvédelem
- Deepwater Horizon
- szennyezés
- olaj