A LiveScience heti sorozatában az ellentétes emberi viselkedésmódok és személyiségtípusok pszichológiáját és szociológiáját vizsgálja.
A “korai madarak” vagy “szarkák” számára ez a főműsoridő. Az “éjszakai baglyok” számára azonban ez az óra istentelen.
A legtöbbünk sem tiszta pacsirta, sem bagoly. De mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hajnalban ki tudnak pattanni az ágyból, vagy éberek maradnak egészen a hajnali órákig. Az utóbbi években a tudomány egyre inkább kimutatta, hogy miért léteznek ezek a szélsőségek.
Személyes biológiai óránkat már születésünktől fogva felhúzzák. A genetika határozza meg az ember “kronotípusát”, amely meghatározza, hogy a teste mikor érzi magát ébren és készenlétben.
“Az emberek a nagyon korán kelők és a nagyon későn kelők között mozognak, és ez genetikailag meghatározott” – mondta Frederick Brown, a Penn State pszichológiaprofesszora.
A viselkedés és a környezet – mondjuk, ha éjfél felé rendszeresen vasat emelünk egy jól megvilágított edzőteremben – bizonyos mértékig megváltoztathatja a beépített hajlamainkat. De azok számára, akik szögesen az egyik vagy a másik kronotípus táborába tartoznak, végső soron a test a főnök.
“Ha reggeli típusú ember vagy, nem válhatsz esti típusúvá, és fordítva” – mondta Brown.
Belső óra
Az alvási szokásaink mögöttes mechanizmusát cirkadián ritmusnak nevezzük. A növekvő és csökkenő biológiai folyamatok e 24 órás ciklusa szinte minden életformában megtalálható.
Az emberi cirkadián ritmusban a testhőmérséklet a nap folyamán változik, általában délután tetőzik, és kora reggel éri el a mélypontját. A melatonin hormon kiválasztása is tetőzik például az éjszaka folyamán.
A cirkadián ritmus irányító központja két idegsejtcsoportot, az úgynevezett suprachiasmatikus magokat (SCN) foglalja magában, amelyek a szemünk mögött, az agyközépben találhatók. “A cirkadián pacemakernek több vetülete van az agyban, amelyek hatással vannak az endokrin ciklusokra, a hormonális ciklusokra – nagyjából mindenre, ami a testünkkel kapcsolatos” – mondta Donna Arand, az ohiói Daytonban található Kettering Alvászavarok Központ klinikai igazgatója.
Gének sokaságának összjátéka szabályozza az egyén cirkadián ritmusát. Még 2003-ban a kutatók felfedeztek egy fontos szereplőt, az úgynevezett Period 3 vagy “óra” gént. A korai madaraknál gyakrabban találták a gén hosszabb változatát, mint az éjszakai baglyoknál.
Dawn or dusk
A cirkadián ritmus természetes eltérései felelősek az alvásidőszakok torzulásáért. A népesség körülbelül fele középre esik – sem nem reggeli, sem nem esti típus, mondta Brown. Ezek az emberek könnyebben tudnak alkalmazkodni a szundikálási időbeosztás változásaihoz.
“Egy köztes személy túl nagy nehézség nélkül képes egy-két órával korábban felkelni a szokásosnál, és egy-két órával később is lefeküdni a szokásosnál, anélkül, hogy ez túl nagy problémát jelentene” – mondta Brown a LiveScience-nek.
Az egyének fennmaradó fele egyenletesen oszlik a reggeli vagy esti típusokra, bár ez a preferencia “az enyhétől a szélsőségesig terjed” – mondta Brown.
A populáció baglyos oldalán belül a tanulmányok szerint az egyedek körülbelül 17 százalékának egyértelműen “késleltetett alvási fázisa” van, ami azt jelenti, hogy Arand szerint a nap folyamán később fáradnak el, mint általában.
A valódi korai madarak ritkább fajnak számítanak. Az általános populáció mindössze 1 százalékának van “előrehaladott alvási fázisa” – mondta Arand -, akik kora este nagyon álmosak lesznek, mégis ragyogó szeműek és virgoncok, jóval napfelkelte előtt.
Az egyes alvásciklus-csoportok jelentős életkori csoportosulást mutatnak. A középiskolás és főiskolás évek alatt a hormonális változások és a fokozott szocializáció sok serdülőt arra ösztönöz, hogy későn kezdjen el fennmaradni és tovább aludni, mondta Brown.
Az idősek egy része éppen az ellenkezőjét teszi, részben a kevesebb aktivitás és a korral járó, nyugtató hatású gyógyszerek, például a magas vérnyomás elleni gyógyszerek miatt, mondta Arand.
Megváltoztatni nem lehet
A szunyókálási szokásaink eme eltolódásai ellenére az emberek igazi természete megmarad, mondta Brown. A tinédzserek nagy része valójában “wannabe bagoly”, mondta, míg azok, akik valóban kedvelik a félhomályos órákat, idős korukig megtartják ezt a beosztást.
A szundikálási szélsőségek közé tartozik az alvásfázis-zavarokkal küzdő emberek kis hányada. Körülbelül 0,15 százalékuk szenved késleltetett alvásfázis-zavarban (DSPS), amikor a biológiai órájuk úgy van eltolva, hogy nagyon “későn” alszanak a nap folyamán, legalábbis a társadalmi normák szerint (mondjuk délben).
A DSPS megfelelője, az előrehaladott alvásfázis-zavar (ASPS) a lakosság egy még kisebb részét érinti, de a két állapot tényleges előfordulása sokkal nagyobbnak tekinthető.
Amint az várható volt, a DSPS sokkal gyakoribb a fiatalokban, az ASPS pedig az idősekben. Mivel a napfényexpozíció a cirkadián ritmust irányítja, az erős fényterápiát gyakran alkalmazzák mindkét állapot kezelésére a beteg belső órájának visszaállítása révén.
Mindamellett Brown és Arand úgy véli, hogy az egyén elkerülhetetlen reggeli vagy esti preferenciája nem tekinthető rossznak vagy egészségtelennek. Egyetértenek abban, hogy a társadalomnak jobban el kellene fogadnia az eredendő alvás-ébrenlét módokat, különösen az éjszakai baglyokét, akik számára a szokásos munkaidő betartása nehézkes.
“Tudjuk, hogy az alvás nem rossz szokás” – mondta Brown. “Nem lehet lerúgni.”
Újabb hírek