USA Softball dobó Jennie Finch és a Houston Astros dobója Casey Daigle inkább a bébiszitterekről és az óvodákról beszélgetnek, mint a mesterségükről.
De ilyen az élet, ha az ember a softball történetének vitathatatlanul egyik legjelentősebb alakjának a felesége.
“Sok barátom nem sportolóhoz ment férjhez, és szinte többet beszélnek arról, ami a pályán történik, mint Casey és én” – mondta Finch. “Ez elég ironikus.”
Finch, akit szupermodell külseje és bája katapultált a hírességek közé, miután 2001-ben NCAA bajnoki címre vezette az Arizonát, a múlt héten bejelentette visszavonulását, amely a National Pro Fastpitch szezonjának jövő havi befejezésével lép életbe.
Daigle, aki 11 év alatt a negyedik major ligás klubjánál dolgozó zsurnaliszta dobó, július 7-én begyűjtötte első győzelmét több mint hat év (2249 nap) után, ami rekord az aktív dobók között, és Finch szerint ez kitartását dicséri.
De otthon Finch és Daigle minimálisra szorítják a szakmai beszélgetést, azzal a tudattal, hogy mindketten tudják, milyen érzés nyerni – és veszíteni – a legmagasabb szinten.
“Ott van az a vonal – mondta Finch. “Tisztelem, amit ő csinál a baseballpályán, és ő is tiszteli, amit én csinálok, és onnan megyünk tovább.”
Finch minden szinten lenyűgöző számokat hozott – 119-16-os karrierrekord és 1,07-es ERA az Arizonában, 0,15-ös ERA a La Mirada High-ban (Norwalk, Kalifornia) és 2-0-s rekord az olimpián. De otthon az elengedési pontokról és a vállbillentésekről szóló beszélgetéseket elnyomja a közös életük hangja, amelyhez tartozik a 4 éves ász, Shane Daigle.
A pár 2002-ben találkozott, amikor Daigle a tavaszi edzésen volt Tucsonban, Arizonában. Daigle, aki akkoriban 21 éves kiscsapatjátékosként próbált beilleszkedni az Arizona Diamondbacks nagy ligás táborában, vonakodva ment el Luis Gonzalez outfielderrel, hogy “megnézze ezt a nagyon csinos lányt”, aki a Wildcatsnél dobott.
Daigle bevallotta, hogy mindig is úgy tekintett a softballra, mint egy olyan játékra, amit a testes, nem vonzó nők játszanak. Hű, de meglepődött. “Mondanom sem kell, hogy nagyon vonzó volt, és elég jó volt a softballpályán” – mondta Daigle.
Finch dobott egy no-hittert és hazafutott.
Pár héten belül Daigle, aki megtudta, hogy Finch-csel közös fodrászuk van, virágot és egy üzenetet szállíttatott, még időben Finch következő találkozójára. Aztán felvette a férfit, és személyesen hívta el randira.
És bár általában megkímélik egymást a részletektől, a dobószövetségi tagságuk segít nekik elviselni a szakmájukra jellemző hullámvölgyeket.
“Van egy rossz meccsed, hazajössz, és nem igazán akarsz telefonon beszélni, nem igazán akarsz mást tenni, csak gondolkodni rajta, és megpróbálni túllépni rajta” – mondta Daigle. “És ő is ugyanebben a helyzetben van.”
A különbség ebben a kapcsolatban azonban az, hogy Finch a sztár, Daigle pedig még mindig próbál érvényesülni. Finch egy 70 mérföld/órás softball-gyorslabdát (ami megfelel egy 100 mérföld/órás baseball-gyorslabdának) korbácsol. Pályafutása csúcspontjai közé tartozik egy 60 meccses NCAA-győzelmi sorozat az Arizonában, valamint az, hogy a 2004-es és a 2008-as nyári olimpián arany-, illetve ezüstérmet szerzett az USA csapatával.
“Nem lehet másképp fogalmazni” – mondta Daigle. “Soha nem leszek képes arra, amit ő tett a sportágában.”
Finch anélkül tette a hatását, hogy feladta volna a “Barbie baba” imázsát, összetörve a sztereotípiákat, ami a softball mainstream vonzerejét hozta.
“Azt hiszem, sokan azt gondolták, hogy a nők baseballt játszanak” – mondta a Michigan dobója, Jordan Taylor, kétszeres All-American. “Az, hogy abszolút gyönyörű volt, határozottan megváltoztatta a sportágunkról alkotott képet.”
Finch elmondta, hogy büszke a softball népszerűsítésében és a női sportolókról alkotott közmegítélés megváltoztatásában játszott szerepére.
Gideon Rubin a Sports Media Exchange, egy országos szabadúszó írói hálózat szabadúszó írója.
- Recommend0
- Tweet0
-
Subscribe