Auld Lang Syne, skót dal, melynek szövegét Skócia nemzeti költőjének, Robert Burnsnek tulajdonítják. A zeneszerzője nem pontosan ismert. Angol nyelvű országokban az első versszak és a refrén ma már szorosan kapcsolódik az újév ünnepéhez.
A National Portrait Gallery, London jóvoltából
Az “Auld Lang Syne” szövege skót nyelven szól. A cím, szó szerint lefordítva a standard angolra, Old Long Since. A szavakat úgy is lehet értelmezni, hogy since long ago vagy for old times’ sake. A dalszöveg arról szól, hogy régi barátok iszogatnak, és felidézik a régen átélt kalandokat. Nincs konkrét utalás az új évre.
Burns először 1788-ban írta le az “Auld Lang Syne”-t, de a vers csak röviddel halála után, 1796-ban jelent meg nyomtatásban. Először James Johnson Skót zenei múzeumának ötödik kötetében jelent meg. Burns, az összeállítás egyik fő szerzője azt állította, hogy az “Auld Lang Syne” szavai “egy öregember énekéből” származnak. A dalt azonban azóta is Burnshez kötik. A Johnson által közzétett szöveg a később ismertté vált dallamtól eltérő dallamra hangzott el.
A hasonló szövegű versek már Burns előtt is léteztek. Az 1638-ban elhunyt Sir Robert Ayton írta az Old Long Syne című verset, amelyet először 1711-ben adtak ki, és amelyet néha Burns ihletőjeként említenek. Allan Ramsay skót költő 1720-ban publikált egy verset, amely a “Should auld acquaintance be forgot” sorral kezdődik, de egyébként nem hasonlít a Burns-vershez.
A dallam már azelőtt is létezett, hogy Burns leírta volna a szöveget. William Shield angol zeneszerző hasonló dallamot használt Rosina című vígoperájában, amelyet 1782-ben mutattak be először. Ugyanennek a dallamnak egy másik változata 1792-ben jelent meg a Johnson-összeállítás negyedik kötetében, de az “Auld Lang Syne”-től teljesen eltérő szöveggel. Csak 1799-ben jelent meg a ma ismert szöveg és zene együtt, egy George Thomson által kiadott skót dalösszeállításban. A 19. században a dalt sokszor újranyomtatták, és végül a skót Hogmanay (újévi ünnepség) részévé vált. A Hogmanayt ünneplők hagyományosan körbeállva, kézenfogva éneklik a dalt.
A kanadai születésű Guy Lombardo zenekarvezető segített abban, hogy az “Auld Lang Syne” Észak-Amerikában szilveszteri hagyomány legyen. Az ő zenekara, a Royal Canadians játszotta a dalt az újév fordulóján egy népszerű rádiós (és később televíziós) adássorozatban, amely 1929. december 31-én kezdődött, és több mint 30 éven át tartott.
Az “Auld Lang Syne” mindkét változatában számos szövegváltozatot találunk, ahogy az évek során lejegyezték őket. Sőt, a Burns saját kezűleg fennmaradt kéziratos másolatai sem azonos szövegezésűek.