A hónap nevének története
Borgna Brunner
Hasonló linkek
- Julius Caesar
- Augustus
- A rómaiak Birodalom
- A naptár története
- Örökös naptár
- A hónapok nevei
- Gregorián naptár története
- Március idusai
- Az április elseje eredete
- Nevek: Julius Caesar: Jelentésük és eredetük
“Július” Juliusé
A római szenátus Julius Caesarról nevezte el a július hónapot, hogy megtisztelje őt a kaotikus zűrzavarrá fajult naptáruk megreformálásáért. A rossz számítások miatt a hónapok vadul sodródtak az évszakok között – a január például őszre kezdett esni.
A naptárért felelős főpap, a pontifex maximus, annyira korrupt lett, hogy néha meghosszabbította az évet, hogy bizonyos hivatalnokok hivatalban maradjanak, vagy lerövidítette azt, hogy lerövidítse egy ellenség hivatali idejét.
Az i. e. 45. január 1-jei hatállyal.
Az új naptár Kr. e. 709 januárjának első napján lépett életbe (ab urbe condita – “a város alapításától kezdve”) – Kr. e. 45. január 1-jén -, és véget vetett a korai római rendszer önkényes és pontatlan jellegének. A Julián-naptár lett az uralkodó naptár egész Európában a következő 1600 évben, amíg Gergely pápa 1582-ben további reformokat nem hajtott végre.
Egyes országok és intézmények valójában egészen a huszadik századig ragaszkodtak ehhez az ősi rendszerhez: Oroszországban 1917-ig, Kínában 1949-ig a Julián-naptárt használták, a keleti ortodox egyház pedig a mai napig a Caesar-naptárhoz ragaszkodik.
A Julius-hónap a Quintilis (quintus = öt) helyébe lépett – az ötödik hónap a korai római naptárban, amely márciusral kezdődött, mielőtt a Julián-naptár bevezette a januárt mint az év kezdetét. Sajnos maga Caesar életében csak egy júliust élvezhetett – a legelső júliust, i. e. 45-ben. A következő évben március idusán meggyilkolták.
Augustus “augusztus”
Miután Julius unokaöccse, Augustus legyőzte Marcus Antoniust és Kleopátrát, és Róma császára lett, a római szenátus úgy döntött, hogy róla is el kell nevezni egy hónapot. A Sextillus (sex = hat) hónapot választották Augustusnak, és a szenátus a következő határozatban indokolta intézkedését:
Mivel Augustus Caesar császár, a Sextillis hónapban . . háromszor vonult be diadalmasan a városba… és ugyanebben a hónapban Egyiptomot a római nép fennhatósága alá vonták, és ugyanebben a hónapban vetettek véget a polgárháborúknak; és mivel ezen okok miatt az említett hónap a legszerencsésebb a birodalom számára, és az is volt, a szenátus ezennel elrendeli, hogy az említett hónapot Augustusnak nevezzék.
A szenátus nemcsak egy hónapot nevezett el Augustusról, hanem úgy döntött, hogy mivel Julius hónapja, a július 31 napos volt, Augustus hónapjának is meg kell egyeznie ezzel: a Julián-naptár szerint a hónapok egyenletesen váltották egymást 30 és 31 nappal (a február kivételével), így augusztus 30 napos volt. Így ahelyett, hogy az augusztus csak 30 napos lett volna, 31 naposra hosszabbították, megakadályozva ezzel, hogy bárki azt állítsa, hogy Augustus császárnak egy rosszabb hónap jutott.
A változáshoz két másik naptári kiigazításra is szükség volt:
- Az augusztus jelentőségének felduzzasztásához szükséges plusz napot a februárból vették el, amely eredetileg 29 napos volt (szökőévben 30), és most 28 napra csökkent (szökőévben 29).
- Mivel a hónapok egyenletesen váltakoztak 30 és 31 nap között, a plusz nap hozzáadása augusztushoz azt jelentette, hogy július, augusztus és szeptember mind 31 napos lett. Így, hogy elkerüljék a három hosszú hónapot egymás után, az utolsó négy hónap hosszát felcserélték, így szeptember, április, június és november 30 napos lett.
A római uralkodók közül csak Julius és Augustus nevezett el állandóan hónapokat magáról – bár ez nem a későbbi császárok próbálkozásának hiányában történt. Egy időre a májust Claudiusra változtatták, a hírhedt Nero pedig Neroniust vezetett be áprilisra. Ezek a változtatások azonban múlékonyak voltak, és csak Juliusnak és Augustusnak volt két évezredes maradandósága.
További olvasnivalók:
Naptár: Humanity’s Epic Struggle to Determine a True and Accuracy Year, David Ewing Duncan (New York: Avon, 1998).