ATrain Education

Dementia és kognitív károsodás

A demencia az agyat érintő rendellenességek által okozott tünetek egy csoportjának elnevezése. Nem egy konkrét betegség (MedlinePlus, 2017).

A demencia a kognitív funkciók – a gondolkodás, az emlékezés vagy az észjárás képességének – olyan mértékű elvesztése, amely zavarja a személy mindennapi életét és tevékenységeit. Ezek a funkciók közé tartozik a memória, a nyelvi készségek, a vizuális észlelés, a problémamegoldás, az önmenedzselés, valamint a figyelem és a fókuszálás képessége.

A demenciában szenvedő emberek egy része nem tudja kontrollálni az érzelmeit, és személyiségük megváltozhat. A demencia súlyossága a legenyhébb stádiumtól, amikor még csak most kezdi befolyásolni a személy működését, a legsúlyosabb stádiumig terjed, amikor a személynek teljesen másokra kell hagyatkoznia a mindennapi élet alapvető tevékenységeiben (ADL).

A demencia kialakulásának elsődleges kockázati tényezője az életkor. Emiatt a demenciával élők száma a következő 40 évben megduplázódhat, mivel a 65 éves és idősebb amerikaiak száma a mai 48 millióról 2050-re több mint 88 millióra nő. A demencia formájától függetlenül a személyes, gazdasági és társadalmi követelmények pusztítóak lehetnek.

A demencia nem azonos az életkorral összefüggő kognitív hanyatlással – amikor a gondolkodás, a memória és az információfeldolgozás bizonyos területei a korral lassulnak, de az intelligencia változatlan marad. A demenciával ellentétben az időskori memóriavesztés nem okoz rokkantságot. Az időnkénti feledékenység normális az idősebb felnőtteknél. Bár a demencia egyre gyakoribb az előrehaladott korban (a 85 éves vagy annál idősebb emberek felénél előfordulhat a demencia valamilyen formája), nem elkerülhetetlen része az öregedésnek. Sokan élnek a kilencvenes éveikben és azon túl is a demencia jelei nélkül.

A demencia nem azonos a delíriummal, amely általában egy orvosi állapot rövid távú szövődménye, és legtöbbször sikeresen kezelhető. A demencia jelei és tünetei akkor jelentkeznek, amikor az agyban az egykor egészséges idegsejtek (idegsejtek) leállnak, elveszítik a kapcsolatot más agysejtekkel, és elhalnak. Bár az öregedés során mindenki veszít néhány idegsejtet, a demenciában szenvedő embereknél sokkal nagyobb a veszteség.

Az enyhe kognitív károsodás (MCI) a kor előrehaladtával bekövetkező normális kognitív változások és a demenciára utaló súlyosabb tünetek közötti szakasz. Az MCI tünetei közé tartozhatnak a gondolkodással, az ítélőképességgel, a memóriával és a nyelvvel kapcsolatos problémák, de a veszteség nem zavarja jelentősen a mindennapi tevékenységek elvégzésének képességét. Az MCI tünetei közé tartozik az enyhe memóriavesztés, a tervezési és szervezési nehézségek, a szavak megtalálásának nehézségei, a dolgok gyakori elvesztése vagy rossz helyre rakása, valamint a nevek, beszélgetések és események elfelejtése.

Az MCI-ben szenvedő személynél nagyobb lehet a kockázata annak, hogy végül Alzheimer-kór vagy más típusú demencia alakul ki, különösen, ha a memóriazavar mértéke jelentős, de az MCI nem mindig vezet demenciához. A tünetek több évig stabilak maradhatnak, sőt egyeseknél idővel javulhatnak is.

A kutatók még mindig próbálják megérteni a demencia hátterében álló betegségfolyamatokat. A tudósoknak van néhány elméletük azokról a mechanizmusokról, amelyek a demencia különböző formáihoz vezethetnek, de további kutatásokra van szükség annak jobb megértéséhez, hogy ezek a mechanizmusok részt vesznek-e és hogyan.

A demencia megkülönböztetése más állapotoktól

Egy sor orvosi állapot tünetei utánozzák a demencia tüneteit, és ezt figyelembe kell venni a kognitív változásokat tapasztaló személy értékelésénél. A gerontológus szakemberek a “három D”-ről – demencia, delírium és depresszió – beszélnek, mivel ezek a kognitív zavarok leggyakoribb okai az idősebb felnőtteknél. A delírium és a depresszió olyan kognitív változásokat okozhat, amelyeket összetéveszthetnek a demenciával, és az egészségügyi szolgáltatóknak és a gondozóknak meg kell tanulniuk különbséget tenni a három állapot között.

Vannak más állapotok is, amelyek demenciához hasonló tüneteket okozhatnak; sok ilyen állapot megállítható és megfelelő kezeléssel visszafordítható:

• A normál nyomású hydrocephalus az agy-gerincvelői folyadék kóros felhalmozódása az agyban. Az ebben az állapotban szenvedő idős embereknek általában már a demencia kialakulása előtt gondjaik vannak a járással és a hólyagszabályozással. A normál nyomású hydrocephalus kezelhető vagy akár vissza is fordítható egy söntrendszer beültetésével, amely elvezeti a folyadékot az agyból.
• A krónikus alkoholizmus okozta B1-vitamin (tiamin) és a B12-vitamin táplálkozási hiányosságai kezeléssel visszafordíthatók. Azok az emberek, akik visszaéltek olyan szerekkel, mint az alkohol és a szórakoztató drogok, néha a demencia jeleit mutatják még a szerrel való visszaélés abbahagyása után is.
• Gyógyszerek vagy gyógyszerkombinációk mellékhatásai okozhatnak olyan kognitív károsodást, amely degeneratív vagy vaszkuláris demenciának tűnik, de a gyógyszerek abbahagyásával visszafordulhat.
• A vaszkulitisz, az agyi erek gyulladása, többszörös agyvérzés után demenciát okozhat, és immunszuppresszív gyógyszerekkel kezelhető.
• A szubdurális hematóma, vagyis az agy felszíne és külső burkolata (a dura) közötti vérzés gyakori esés után. A szubdurális vérömleny demenciához hasonló tüneteket és a szellemi funkciók megváltozását okozhatja. Kezeléssel egyes tünetek visszafordíthatók.
• Egyes nem rosszindulatú agydaganatok demenciához hasonló tüneteket okozhatnak, és idegsebészeti eltávolításuk után gyógyulás következik be.
• Egyes agy körüli krónikus fertőzések, az úgynevezett krónikus agyhártyagyulladás demenciát okozhat, és a fertőző kórokozót elpusztító gyógyszerekkel kezelhető.

Dementia szűrés/diagnózis

A demencia diagnosztizálásához az orvosok először felmérik, hogy az egyénnek van-e valamilyen kezelhető alapbetegsége, például kóros pajzsmirigyműködés, vitaminhiány vagy normál nyomású hydrocephalus, amely összefüggésben állhat a kognitív nehézségekkel. A tünetek korai felismerése fontos, mivel egyes okok kezelhetők. Sok esetben a demencia konkrét típusát csak a személy halála és az agy vizsgálata után lehet megerősíteni. Az állapotfelmérés általában a következőket tartalmazza:

• Anamnézis és fizikális vizsgálat. A személy orvosi és családi anamnézisének, jelenlegi tüneteinek és gyógyszereinek, valamint életjeleinek felmérése segíthet az orvosnak felismerni olyan állapotokat, amelyek demenciát okozhatnak vagy demenciával együtt jelentkezhetnek. Egyes állapotok kezelhetőek lehetnek.
• Neurológiai értékelések. Az egyensúly, az érzékszervi válasz, a reflexek és más funkciók értékelése segít az orvosnak azonosítani a diagnózist befolyásoló vagy gyógyszerekkel kezelhető állapotok jeleit. Az orvosok elektroenkefalogramot is használhatnak, egy olyan vizsgálatot, amely az agy elektromos aktivitásának mintáit rögzíti, hogy ellenőrizze az abnormális elektromos agyi aktivitást.
• Agyszkennelés. A komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) kimutatja a strukturális rendellenességeket, és kizárhatja a demencia egyéb okait. A pozitronemissziós tomográfia (PET) a demenciában gyakori megváltozott agyi aktivitás mintáit keresheti. A PET legújabb fejlesztései képesek kimutatni az amiloid plakkokat és a tau-tangulákat az Alzheimer-kórban.
• Kognitív és neuropszichológiai tesztek. Ezeket a teszteket a memória, a nyelvi készségek, a matematikai készségek, a problémamegoldás és más, a szellemi működéssel kapcsolatos képességek felmérésére használják.
• Laboratóriumi vizsgálatok. A személy vérének és más folyadékainak vizsgálata, valamint a különböző vegyi anyagok, hormonok és vitaminok szintjének ellenőrzése azonosíthatja vagy kizárhatja azokat a betegségeket, amelyek hozzájárulhatnak a demenciához.
• Tüneteket megelőző vizsgálatok. A genetikai vizsgálatok segíthetnek egyeseknek, akiknél a családban erősen előfordult demencia, azonosítani a demencia kockázatát egy ismert génhiba esetén.
• Pszichiátriai értékelés. Ez az értékelés segít meghatározni, hogy a depresszió vagy más mentális betegség okozza-e a személy tüneteit, vagy hozzájárul-e azokhoz.

A demencia típusai

Változatos rendellenességek és tényezők járulnak hozzá a demenciához, ami az idegsejtek és az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan elvesztéséhez vezet. Jelenleg nincs gyógymód ezekre a neurodegeneratív rendellenességekre.

Az Alzheimer-kór (AD) az időskori demencia leggyakoribb oka. A 65 éves és idősebb amerikaiak közül akár 5 millióan is érintettek lehetnek a betegségben. A legtöbb neurodegeneratív betegségben bizonyos fehérjék rendellenesen összecsomósodnak, és feltehetően károsítják az egészséges idegsejteket, aminek következtében azok nem működnek tovább és elhalnak. Az Alzheimer-kórban az amiloid nevű fehérje töredékei az agysejtek között abnormális csomókat, úgynevezett plakkokat képeznek, a tau nevű fehérje pedig csomókat képez az idegsejtek belsejében.

Valószínűnek tűnik, hogy az agy károsodása már egy évtizeddel a memória és más kognitív problémák megjelenése előtt megkezdődik. A károsodás gyakran kezdetben a hippokampuszban jelentkezik, az agynak abban a részében, amely alapvető fontosságú az emlékek kialakításában. Végül a kóros plakkok és csomók elterjednek az egész agyban, és az agyszövet jelentősen zsugorodik.

Az Alzheimer-kór előrehaladtával az emberek egyre nagyobb memóriavesztést és más kognitív nehézségeket tapasztalnak. A problémák közé tartozhat a kóborlás és az eltévedés, a pénzkezelés és a számlák kifizetése, a kérdések megismétlése, a szokásos napi feladatok elvégzésének elhúzódása, valamint a személyiség és a viselkedés megváltozása.

Az embereket gyakran ebben a szakaszban diagnosztizálják. A memóriavesztés és a zavarodottság súlyosbodik, és az embereknek gondot okoz a családtagok és barátok felismerése. Előfordulhat, hogy képtelenek új dolgokat megtanulni, többlépcsős feladatokat elvégezni, például felöltözni, vagy megbirkózni új helyzetekkel. Emellett ebben a szakaszban az emberek hallucinációkat, téveszméket és paranoiát tapasztalhatnak, és impulzívan viselkedhetnek.

A súlyos Alzheimer-kórban szenvedők nem tudnak kommunikálni, és gondozásukban teljesen másokra vannak utalva. A végéhez közeledve a személy az idő nagy részében vagy egész idő alatt ágyban lehet, mivel a testfunkciók leállnak. Bizonyos gyógyszerek átmenetileg lassíthatják az Alzheimer-kór egyes tüneteinek súlyosbodását, de jelenleg nincs olyan kezelés, amely megállítaná a betegség előrehaladását.

A kutatók nem találtak egyetlen gént, amely kizárólagosan felelős az Alzheimer-kórért, hanem valószínűleg több gén is szerepet játszik.

Most 5,8 millió amerikai szenved Alzheimer-kórban (5,2 millióan 65 év felettiek), és körülbelül kétharmaduk nő. 2050-re akár 14 millió ember is Alzheimer-kórban fog szenvedni. 2019-ben az Alzheimer-kór és más demenciák 290 milliárd dollárba kerülnek a nemzetnek, és ennek 67%-át a Medicare és a Medicaid fizeti. Az idősebb afroamerikaiak kétszer nagyobb valószínűséggel szenvednek Alzheimer-kórban vagy más demenciában, mint az idősebb fehérek (Alzheimer’s Association, 2019).

Frontotemporális betegségek

A frontotemporális betegségek (FTD) a demencia olyan formái, amelyeket a neurodegeneratív agyi betegségek családja, az úgynevezett frontotemporális lobáris degeneráció okoz. Ezek elsősorban az agy homlok- és halántéklebenyeit érintik, nem pedig az Alzheimer-kórban megfigyelhető széles körű agyszöveti zsugorodást és sorvadást (atrófiát). Ezekben a rendellenességekben az agy homloklebenyében lévő idegsejtek elváltozásai befolyásolják a gondolkodási és döntési képességet, a prioritások felállítását és a többfeladatú munkavégzést, a megfelelő cselekvést és a mozgás irányítását.

A halántéklebeny elváltozásai befolyásolják a memóriát és azt, hogy az emberek hogyan értik a szavakat, hogyan ismerik fel a tárgyakat, és hogyan ismerik fel és reagálnak az érzelmekre. Egyeseknél 2-3 év alatt gyorsan romlik, míg másoknál sok éven keresztül csak minimális változások figyelhetők meg. A frontotemporális rendellenességekkel az emberek 2-10 évig, néha tovább is élhetnek, de nehéz megjósolni az érintett egyén időbeli lefolyását. A tünetek és a tünetek egyénenként nagyon eltérőek lehetnek, mivel az agy különböző részei érintettek. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan kezelés, amely a frontotemporális zavarokat meggyógyítaná vagy visszafordítaná.

Lewy-test demencia

A Lewy-test demencia (LBD) az Alzheimer-kór és az érrendszeri betegségek után a demencia egyik leggyakoribb oka. Jellemzően 50 éves kor után kezdődik, de előfordulhat korábban is. Lewy-testeknek nevezett kóros fehérje lerakódásokkal jár, amelyek az idegsejtek belsejében kialakuló ballonszerű struktúrák. Az alfa-szinuklein fehérje és más fehérjék rendellenes felhalmozódása miatt az idegsejtek kevésbé hatékonyan működnek és elhalnak. A kezdeti tünetek eltérőek lehetnek, de idővel az ilyen betegségekben szenvedő embereknél hasonló kognitív, viselkedési, fizikai és alvással kapcsolatos tünetek alakulnak ki.

A Lewy-testes demencia két kapcsolódó állapotot foglal magában – a Lewy-testes demenciát (DLB) és a Parkinson-kóros demenciát (PDD). A Lewy-testes demenciában a kognitív tünetek egy éven belül jelentkeznek a parkinsonizmusnak nevezett mozgási tünetekkel (beleértve a remegést, a járás és a testtartás nehézségeit és a merev izmokat). Parkinson-kóros demenciában a kognitív tünetek több mint egy évvel a mozgásproblémák kezdete után alakulnak ki.

Vaszkuláris hozzájárulások a kognitív károsodáshoz és a demenciához

A kognitív károsodáshoz és a demenciához való vaszkuláris hozzájárulás (VCID) jelentős változásokat okoz a memóriában, a gondolkodásban és a viselkedésben. A kogníciót és az agyműködést jelentősen befolyásolhatja az agyi sérülések mérete, helye és száma.

A vaszkuláris demencia és a vaszkuláris kognitív károsodás olyan kockázati tényezők eredményeként alakul ki, amelyek hasonlóan növelik az agyi érrendszeri betegségek (stroke) kockázatát, beleértve a pitvarfibrillációt, a magas vérnyomást, a cukorbetegséget és a magas koleszterinszintet. A VCID tünetei hirtelen kezdődhetnek, és az élet során előrehaladhatnak vagy alábbhagyhatnak. A VCID Alzheimer-kórral együtt is előfordulhat.

A VCID-ben szenvedő embereknél a mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálaton (MRI) szinte mindig eltérések mutatkoznak az agyban. Ezek közé tartoznak a korábbi, gyakran kisebb és tünetmentes stroke-ok bizonyítékai, valamint az agy “fehérállományának” diffúz elváltozásai – az agy összekötő “drótjai”, amelyek kritikus fontosságúak az agyi régiók közötti üzenetek továbbításában. Az agy mikroszkópos vizsgálata az érfalak megvastagodását, az úgynevezett arterioszklerózist és a fehérállomány összetevőinek elvékonyodását vagy elvesztését mutatja.

Más neurodegeneratív betegségek és állapotok

Az orvosok számos más olyan állapotot is azonosítottak, amelyek demenciát vagy demenciához hasonló tüneteket okozhatnak. A betegségeknek különböző tünetei vannak, amelyek a test és az agy funkcióit érintik, és hatással vannak a mentális egészségre és a kognícióra.

Az argyrofil gabonabetegség egy gyakori, későn jelentkező degeneratív betegség, amely a memóriában és az érzelmekben szerepet játszó agyi régiókat érinti. Kognitív hanyatlást és változásokat okoz a memóriában és a viselkedésben, a szavak megtalálásának nehézségeivel. A betegség jelei és tünetei nem különböztethetők meg a késői AD-tól. A diagnózis megerősítése csak boncolással lehetséges.

A Kreutzfeldt-Jakob-kór egy ritka agyi rendellenesség, amelyet gyorsan előrehaladó demencia jellemez. A tudósok megállapították, hogy a prionoknak nevezett fertőző fehérjék rosszul összecsomósodnak és hajlamosak összecsomósodni, ami az agykárosodást okozza. A kezdeti tünetek közé tartozik a memória, az ítélőképesség és a gondolkodás zavara, valamint az izomkoordináció és a látás romlása. A CJD egyes tünetei hasonlíthatnak más progresszív neurológiai rendellenességek, például az Alzheimer-kór tüneteihez.

A krónikus traumás enkefalopátiát (CTE) többszörös agyrázkódást (TBI) szenvedett emberek egy részénél ismételt traumás agysérülés okozza. A CTE-ben szenvedő embereknél a sérülés után 20 évvel vagy még később is kialakulhat demencia, gyenge koordináció, elmosódott beszéd és egyéb, a Parkinson-kórhoz hasonló tünetek. A késői stádiumú CTE-t agysorvadás és az idegsejtekben a tau széles körű lerakódása is jellemzi. Egyes embereknél akár csak 5-10 évvel a traumás agysérülés után is előfordulhatnak viselkedésbeli és hangulati változások. Lehet, hogy a demencia még nem jelentkezik, és az agy még nem kezdett el zsugorodni, de a boncoláskor bizonyos agyi régiókban kis tau lerakódások láthatók.

A Huntington-kór egy örökletes, progresszív agyi betegség, amely befolyásolja az ember ítélőképességét, memóriáját, tervezési és szervezési képességét és egyéb kognitív funkcióit. A tünetek jellemzően 30-40 éves kor körül kezdődnek, és a chorea nevű rendellenes és kontrollálhatatlan mozgásokat, valamint a járási problémákat és a koordináció hiányát foglalják magukban. A betegség előrehaladtával a kognitív problémák súlyosbodnak, és a mozgásszabályozási problémák az önellátási képesség teljes elvesztéséhez vezetnek.

A HIV-vel összefüggő demencia (HAD) olyan embereknél fordulhat elő, akik humán immunhiányos vírusban, az AIDS-et okozó vírusban szenvednek. A HAD károsítja az agy fehérállományát, és a demencia egy olyan típusához vezet, amely memóriaproblémákkal, szociális visszahúzódással és koncentrációs nehézségekkel jár. A HAD-ben szenvedő embereknél mozgásproblémák is kialakulhatnak. A HAD előfordulása drámai mértékben csökkent az alapul szolgáló HIV-fertőzések kezelésére szolgáló hatékony antivirális terápiák elérhetőségével.

Az agyszövetet károsító rendellenességekben szenvedő embereknél másodlagos demenciák fordulnak elő. Ilyen rendellenességek lehetnek a szklerózis multiplex, az agyhártyagyulladás és az agyvelőgyulladás, valamint a Wilson-kór (amelyben a túlzott mennyiségű réz felhalmozódása agykárosodást okoz). A rosszindulatú agydaganatban szenvedő embereknél demencia vagy demenciához hasonló tünetek alakulhatnak ki az agyi áramkörök károsodása vagy a koponyán belüli nyomás felhalmozódása miatt.

A demenciában szenvedők gondozása

A középsúlyos vagy előrehaladott demenciában szenvedők gyakran éjjel-nappal tartó gondozásra és felügyeletre szorulnak, és segítségre lehet szükségük az ADL-ek, például az evés, fürdés és öltözködés során. Ezeknek az igényeknek a kielégítése türelmet, megértést és körültekintést igényel a gondozók részéről.

A demenciában szenvedő személyekkel való kommunikáció megtanult készség. A fontos elemek közé tartoznak:

• Pozitív hangulat megteremtése
• A személy figyelmének felkeltése
• Az üzenet világos megfogalmazása
• Egyszerű, megválaszolható kérdések feltevése
• Hallgatás füllel, szemmel, és szívvel
• A tevékenységek lépésekre bontása
• A figyelemelterelés és az átirányítás alkalmazása a zaklatottság és az izgatottság kezelésére
• A szeretettel és megnyugtatással való reagálás
• A múltra való emlékezés mint megnyugtató technika
• A humorérzék megőrzése

A gondozás kihívást jelentő feladat, ami még inkább fokozódik, ha demens személyt ápolunk. Nyomtatott, online és személyes források segíthetnek a gondozóknak:

• A környezet átalakítása, hogy biztonságosabbá tegye azt, és segítsen megakadályozni a demenciában szenvedő személy elkóborlását
• A frusztráló viselkedésformák megértése és a vele való együttműködés módja
• A tisztasággal kapcsolatos személyes kérdések kezelése – vécézés, fürdés, és öltözködés
• A diéta és táplálkozás kezelése
• Tevékenységek és testmozgás biztosítása
• A nyugtalanság, paranoia és más nehéz viselkedésformák kezelése (FCA, 2016)

Az Egyesült Államokban az idős felnőtteknek nyújtott segítség 83%-át családtagok, barátok és más fizetetlen gondozók nyújtják. A gondozók közel fele Alzheimer-kórban vagy más demenciában szenvedő személyt ápol, ami sok esetben nagyobb érzelmi, pénzügyi és fizikai terhet ró a gondozókra, mint a demencia nélküli személy gondozása (Alzheimer’s Association, 2019).

A családi gondozók gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy saját magukról is gondoskodniuk kell (FCA, 2016)

.