Arámi ábécé, a Közel-Kelet fő írásrendszere az i. e. 1. évezred második felében. Az arámi ábécé az északi sémi írásból származik, az i. e. 10-9. században alakult ki, és az arámi államok asszíriai meghódítása után, az i. e. 9-8. században került előtérbe.
Az arámi nyelvet és írást lingua francaként használták az egész Közel-Keleten, és az arámi ábécében írt dokumentumokat és feliratokat találtak Görögországban, Indiában, Észak-Arábiában és Egyiptomban. Az eddig felfedezett legrégebbi arámi írással készült felirat körülbelül i. e. 850-ből származik.
Az arámi ábécé 22 betűből áll, amelyek mindegyike mássalhangzókat jelöl (bár némelyikük magánhangzókat is jelenthet), és jobbról balra íródik. Őse a téri héber és a modern héber ábécé, a nabateai és a modern arab írás, a palmyreni ábécé és a szír ábécé, valamint több száz más írásrendszer, amelyet valamikor Ázsiában, Szíriától keletre használtak.