PrológusSzerkesztés
1906-ban az oroszországi Szentpéterváron az özvegy cárnő, Mária Fjodorovna vigasztalja legkisebb unokáját, az ötéves Anasztázia nagyhercegnőt, akit elszomorít, hogy nagyanyja Párizsba költözik. Távozása előtt az özvegy cárnő búcsúajándékként egy zenedobozt ad Anasztáziának (“Prológus: Volt egyszer egy december”). Tizenegy évvel később Anasztázia egy bálon vesz részt a családjával, amikor a bolsevikok megszállják a palotát. Miközben a Romanovok megpróbálnak elmenekülni, Anasztázia megpróbálja visszaszerezni a zenedobozt, de a család többi tagjával együtt rájuk lőnek és elfogják őket (“A Romanovok utolsó tánca”). Az özvegy cárnő később Párizsból kapja a hírt, hogy az egész családot kivégezték.
IEdit
1927-ben Gleb Vaganov, az Oroszországot immár uraló bolsevikok tábornoka bejelenti a komor oroszoknak, hogy az immár szegény Szentpétervárt átnevezték Leningrádra, és fényes, békés jövőt ígér. Az oroszok tiltakoznak a változás ellen, de feldobja őket az a hír, hogy Anasztázia talán túlélte a bolsevikok támadásait. Két körözött szélhámos, a jóképű fiatal Dmitrij és a császári udvar volt tagja, Vlad Popov hallja a pletykát, és kitalálják “a történelem legnagyobb átverését”: egy naiv lányt Anasztáziává nevelnek, hogy pénzt csikarjanak ki az özvegy cárnőtől (“Egy pletyka Szentpéterváron”).
Dmitrij és Vlad sikertelen meghallgatásokat tartanak a tervhez az elhagyatott Jusupov-palota színházában. Amikor már éppen feladnák a reményt, hogy megfelelő imposztort találnak, besétál egy Anya nevű utcaseprő, hogy Dmitrytől a párizsi jegyek megszerzéséhez szükséges papírokról kérdezzen. Dmitrij és Vlad lenyűgözve hallgatják, ahogy Anya elmagyarázza, hogy amnéziája miatt nem emlékszik arra, hogy ki is ő valójában, és nagyon kevés emléke van a múltjáról (“Álmaimban”). Meglepődve az emlékezetkiesésén és az Anasztáziához való hasonlóságán, kiválasztják Anya-t szélhámosuknak.
A fővárosban a kormányzati dolgozók átválogatják a pletykákat és a jelentéseket, hogy találnak-e olyanokat, amelyek további lépéseket igényelnek. Három elkeseredett színésznő jelenti Anya, Dmitrij és Vlad összeesküvését Glebnek, de ő elutasítja őket, és ügyet indít Anya ellen (“A pletykáknak sosincs vége”). Visszatérve a palotába, Vlad és Dmitrij történelemből, étkezésből és táncórákból felkészítik a harcias Anját, hogy Anasztáziává váljon (“Learn to Do It”).
Gleb elrendeli Anja letartóztatását, és a nőt a Nyevszkij prospektuson lévő irodájába viszik. A tábornok kihallgatja a lányt, és figyelmezteti, milyen következményekkel jár, ha Anasztáziának adja ki magát. Megpróbálja meggyőzni a lányt, hogy Anasztázia valójában halott. Elárulja, hogy az apja egyike volt azoknak a katonáknak, akik lelőtték a Romanovokat, és Gleb kisfiúként hallotta a lövéseket és a család sikolyait. Gleb azonban észreveszi, hogy Anyának “Romanov-szemei” vannak, és rájön, hogy Anya valóban Anasztázia lehet. Mivel érzéseket táplál iránta, egy figyelmeztetéssel elengedi a lányt (“A Neva folyik”).
Anya újra összejön Dmitrijjel, és a régi szélhámos társai ugratják és megtámadják őket, akiket le kell győzniük (“A Neva folyik reprise”). Anya harci tudásától lenyűgözve Dmitrij először nyílik meg előtte, és mesél neki a szentpétervári utcákon töltött gyermekkoráról, és arról, hogy árvaként hogyan kellett gondoskodnia magáról (“Az én Péterváram”). Dmitrij kezd annyira megbízni benne, hogy megmutatja neki a zenedobozt, amelyet nem sikerült kinyitnia, nem tudván, hogy ez az az emléktárgy, amelyet az özvegy császárnőtől kapott Anasztázia. Anya könnyedén felhúzza és kinyitja a dobozt, és homályosan emlékezni kezd a múltjára, többek között egy sok évvel korábbi császári bálra (“Volt egyszer egy december”). Az epizód után Anya elszántabban, mint valaha, el akar jutni Párizsba, de Dmitrij közli vele, hogy nincs elég pénzük a vonatjegyek megvásárlására. Ekkor odaadja neki a legféltettebb kincsét, egy gyémántot, amelyet a ruhájába varrva találtak, amikor évekkel korábban felfedezték (“Egy titok, amit ő őrzött”).
A vasútállomáson Ipolitov gróf felismeri Anját Anasztáziaként, és kezet csókol neki. Amikor felszállnak a Párizsba tartó vonatra, Ipolitov gróf mindenkit egy Oroszországtól búcsúzó imában vezet (“Maradj, kérlek”). A vonatút alatt Anya, Dmitrij és Vlad elgondolkodnak azon, hogy mit szeretnének elérni Párizsban: Anya abban reménykedik, hogy rájön, hogy ő valójában Anasztázia, Dmitrij a pénzre vágyik, Vlad pedig abban, hogy visszaszerzi Lily Malevszkij-Malevics grófnőt (“Sophie” az 1997-es animációs filmben), az özvegy cárnő udvarhölgyét, akivel viszonya volt (“We’ll Go From There”). Ipolitov grófot a rendőrség halálos lövést ad le, mert illegálisan szállt fel a vonatra. A rendőrök ezután Anya, Dmitrij és Vlad után mennek, mivel Oroszországban körözött bűnözők, de mindannyian leugranak a vonatról, és épphogy elkerülik az elfogást.
Amíg gyalogosan utaznak Oroszországon keresztül, Gleb parancsot kap, hogy kövesse Anya-t és ölje meg, ha ő az igazi Anasztázia (“Utazási jelenet”). Gleb beleegyezik a feladatba, de rájön, hogy szerelmes Anyába, és megkérdőjelezi a szívét (“Még mindig”). Anya, Vlad és Dmitrij végül megérkeznek Franciaországba, és miközben Párizsba utaznak, Anya összeszedi a bátorságát, hogy folytassa útját abban a reményben, hogy végre megtudja, ki is ő valójában (“Utazás a múltba”).
II. felvonás Szerkesztés
Anya, Vlad és Dmitrij megérkeznek Párizsba, és a város látványa és hangjai magával ragadják őket (“Párizsban van a kulcs (a szívedhez)”). Amikor Vlad és Dmitrij egyedül indulnak útnak, Anya meglátogatja a Pont Alexandre III hidat, amelyet Anasztázia nagyapjáról neveztek el, és erős kötődést érez hozzá (“Átkelés egy hídon”).
Az özvegy cárnő, Marie Fjodorovna immár megkeseredett, idős asszonyként olvassa a különböző Anasztázia-imitátorok leveleit, és összetört szívvel feladja a reményt, hogy megtalálja Anasztáziát (“Zárd be az ajtót”). Miközben Gleb Párizsba érkezik, Lily a Neva Clubban bulizgat, ahol a gazdag és előkelő oroszok a régi Oroszországról emlékeznek (“A tegnap földje”). Lily újra találkozik Vladdal, akire dühös, amiért ellopta az ékszereit, amikor még szeretők voltak. Kettejük botrányos románca újra fellángol, és Vlad meggyőzi a lányt, hogy Anya a következő héten találkozhasson az özvegy cárnővel a balettben (“A grófnő és a közönséges ember”). Vlad azonban véletlenül elejti a balettjegyeket, és Gleb, aki meghallja a terveiket, felveszi a jegyeket (“A tegnap földje Reprise”).
A szállodában Anya rémálmot lát a Romanovok kivégzéséről (“Egy rémálom”). Dmitrij vigasztalja őt, és elmesél egy történetet arról, hogy kisfiúként hogyan hajolt meg Anasztázia előtt egy felvonuláson. Anya élénken emlékszik erre, és ketten rájönnek, hogy Anya valóban Anasztázia nagyhercegnő (“Ezrek tömegében”).
A balettben Vlad megsejti, hogy Anya és Dmitrij egymásba szeretnek, és összetörik a szíve, hogy ők ketten soha nem lehetnek együtt (“Úgy kell lennie”). A Hattyúk tava előadása közben Anya meglátja az özvegy császárnőt, és eszébe jut. Az özvegy császárné is meglátja Anyát és felismeri őt, de ragaszkodik a tagadáshoz. Dmitrij és Gleb (aki ellentmondásban van azzal kapcsolatban, hogy lelője-e Anját vagy sem) romantikus érzelmeikről elmélkednek (“Kvartett a balettben”).
A balett után Lily is felismeri Anját Anasztáziaként, és azonnal elviszi az özvegy császárnőhöz. Dmitrij izgatottan várja a találkozót, és rájön, hogy szerelmes Anyába, de tudja, hogy el kell engednie a lányt a családjához (“Mindent a győzelemért”). Anya dühösen távozik a találkozóról, mivel az özvegy császárnőtől megtudta, hogy Vlad és Dmitrij fel akarják használni őt a pénzért folytatott tervükben. Miközben Anya elviharzik, Dmitry megvárja az özvegy császárnőt. Marie hidegen utasítja el, de Dmitrij tiszteletlenül megállítja. Könyörög neki, hogy találkozhasson Anyával, de ő ismét visszautasítja.
A szállodájukban Anya elkezd pakolni, de az özvegy császárné félbeszakítja, akit lenyűgözött Dmitrij bátorsága, és azért jött, hogy lehetőséget adjon neki. Anya megdöbben az özvegy császárné kegyetlenségén, azt állítva, hogy ő nem az a nana, akire Anya emlékezett. Az özvegy császárné dühösen faggatja Anyát a múltjáról és a Romanov családról, de Anya rákényszeríti, hogy gondolkodjon el azon, milyen emberré vált az elmúlt két évtizedben. Anya hirtelen emlékszik arra az éjszakára, amikor az özvegy cárnő elhagyta őt Párizsba. Amikor Anya előveszi a zenedobozt, és elénekli az altatódalt, az özvegy császárné végre rájön, hogy Anya valójában Anasztázia, és a kettő megöleli egymást, immár húsz év után újra együtt (“Once Upon a December Reprise”).
Másnap reggel sajtótájékoztatót tartanak, ahol Vlad és Lily megpróbálják elhárítani az éhes riportereket (“A sajtótájékoztató”). Mielőtt megjelenik a nyilvánosság előtt, az özvegy császárné elmondja Anyának, hogy Dmitrij mégsem vette el a jutalmat, és kinyilvánítja, hogy tiszteli őt. Anya aggályait fejezi ki a jövőbeli hercegnői életével kapcsolatban, mire az özvegy császárné ragaszkodik hozzá, hogy bárhogy is dönt, ők mindig együtt lesznek. Anya elszalad gondolkodni; rájön, hogy szerelmes Dmitrijbe, és úgy dönt, hogy utána kell mennie (“Everything to Win Reprise”). Amikor megfordul, hogy távozzon, Anya látja, hogy Gleb besurrant és bezárta őket a szobába. Rájön, hogy miért van ott, és Gleb azt mondja, hogy meg kell ölnie őt, hogy teljesítse apja küldetését. Anya most már tisztán emlékszik arra a napra, amikor a családját megölték, és félelem nélkül gúnyolódik vele, hogy ölje meg, hogy a családjával lehessen. Az érzelmektől elöntött Gleb, aki nem akarja elviselni apja szégyenét, képtelen megölni Anját (“Still/The Neva Flows Reprise”). Anya megvigasztalja Glebet, és fegyverszünetet kötnek.
Vlad, Lily és a palota személyzete megkeresi Anját, és az özvegy császárné örül, mert tudja, hogy Anya most ott van, ahová tartozik. Ő és Gleb bejelentik a népüknek, hogy az Anasztáziáról szóló pletykák mostantól megszűnnek; a megtalálásáért járó jutalmat jótékony célra ajánlják fel. Anya felfedezi Dmitrit a Pont Alexandre III-nál, ahol megölelik egymást. A pár elhagyja Párizst, miközben a Romanovok szellemei ünneplik az Anya és Dmitrij közös életét (“Finálé”).