Párbajozó vad hím Betta mahachaiensis. Mit tanulhatunk abból, hogyan élnek ezek a halak a vadonban?
A közelmúltban kaptunk egy hozzászólást (ennek a nem kapcsolódó cikknek a végén) a Deep Blue Professional Betta akváriumokról szóló véleményemre reagálva; az aggodalom lényege az volt, hogy “ezek az akváriumok kicsinek tűnnek.”
Nem hiányzik a vita arról, hogy milyen “kicsi” akvárium az elfogadható a betták számára, és a hozzászólás szívesen vett inspiráció volt arra, hogy elrugaszkodjak és megvizsgáljam a kérdést a magam számára. Egy nagyon érdekes bizonyítékhalmaz, a vadon élő betták gyűjtéséről készült videók formájában, valóban arra kényszerít minket, hogy kritikusan gondolkodjunk a helyigényükről.”
Az egyik folyamatosan felbukkanó vitatéma az, hogy a betták természetes élőhelyükön valóban “pocsolyában élnek-e” vagy sem. Általánosságban elmondható, hogy azok, akik úgy vélik, hogy “pocsolyákban élnek” (vagy személyes kedvencem, a vízibivalyok patanyomata), ezt szabadkártyaként hivatkoznak arra, hogy a bettákat vízzel teli csészékben tartsák. Mások azzal ellenzik a “pocsolya” érvet, hogy a “rizstócsák” (más néven rizsföldek) nem kicsik, hanem hatalmas, talán több méter mély vízzel teli tavak. Mielőtt rátérnék a vad bettás videókra, gondoljuk végig a dolgot.
A házi betta megértése
Először is meg kell értenünk azt a Bettát, amiről a legtöbb ember beszél. Ezek biztosan nem vadon élő halak, mint a fenti képeken láthatóak; ezek díszítő, házi formák, amelyeket általában Betta splendensként jelölnek, de potenciálisan egynél több faj hibrid keverékei, amelyek potenciálisan több száz generációnyi fogságban történő tenyésztésből származnak (a Betták generációs ideje akár 3 hónap is lehet).
A hazai díszbetták, mint ez a duplafarkú, a lehető legtávolabb állnak a “vadon élőktől”!
Az egyes hazai betták számára biztosított vízmennyiséget azokban az országokban, ahol nevelik őket, mindössze 4-8 uncia vízre becsülik. Különösen a hímeket nagyon fiatal korban elkülönítik, hogy megelőzzék a verekedést és lehetővé tegyék az uszonyok jó növekedését. Általánosságban elmondható, hogy a hímek csak szaporodáskor kapnak nagyobb negyedeket.
A kereskedelmi létesítményekben a bettákat gyakran üvegedények végtelen mezőiben különítik el, a dolgozók maguk is az edényeken járnak. Élő eleséget használnak, ami segít megelőzni a víz elszennyeződését.
Képernyőfelvétel az alábbi videóból: Betta etetési idő az Aquastar 71 keltető üzemében – az akvarista szó szerint a halaknak otthont adó üvegeken áll, és minden egyes üveget egyenként etet élő táppal.
A vizet feltehetően nagyon gyakran cserélik, időnként nagyon ötletes és egyszerű beállításokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy az üvegeket megtöltsék és egyszerűen túlcsorduljanak, felfrissítve a bennük lévő tartalmat.
A thaiföldi Aquastar 71 keltetőtelep megtekintése betekintést nyújt abba, hogy pontosan hogyan működik ez a folyamat; az alábbi videót 1:40-nél kezdjük, ha látni szeretnénk az üvegeket működés közben.
A bettatenyésztés egy másik nagyszerű betekintést nyújt az AquaNet.tv német nyelvű dokumentumfilmje. Ez a videó nem érhető el teljes egészében a Youtube-on, ezért kérjük, kövesse a linket, hogy megnézhesse. Kezdje 2:40 körül, hogy láthassa az üvegpalackok végtelen mezőit, és azt, hogyan valósítják meg őket a gyakorlatban.
A medenceméret-vita keretein belül
A fent látható thaiföldi végtelen palackmezőkhöz képest az általam vizsgált akváriumok sokkal több helyet biztosítanak a halaknak. Ettől függetlenül ezek a szűretlen akváriumok rutinszerűen nagy vízcseréket igényelnek a hulladékok ellenőrzéséhez, és így nem mindenki számára, különösen nem a lusta haltartók számára.
Kétségtelenül vitatkozhatunk azon a kérdésen, hogy “mi a minimálisan szükséges akváriumméret egy Betta számára?”. Igazság szerint tényleg nincs fekete-fehér válasz. Nyilvánvalóan van egy igazi “minimum”. . pl. a halnak képesnek kell lennie mozogni, megfordulni és hasonlók… de megpróbálni egy szigorú alapszintű minimumot meghatározni, mint például “2,5 gallon”, önkényes és hasonlít az “1 inch hal gallononként” mitológiájához, amikor megpróbáljuk meghatározni az akváriumi állományra vonatkozó irányelveket.
A kérdés vizsgálatakor kerülnünk kell az antropomorfizmust, mivel egyikünk sem tudja igazán megállapítani egy hal “érzelmi állapotát”. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is igazán abban a helyzetben lenne, hogy megállapíthassa, hogy egy hal létezése “sivár”-e vagy sem, különösen a hal szemszögéből. Ez a meghatározás a saját tudatunk kivetítése a halra. Természetesen nyugodtan együtt érezhetsz egy hallal, de vedd tudomásul, hogy a halnak lehet, hogy teljesen hiányoznak azok az érzékelések és érzelmek, amelyeket te tulajdonítasz neki. Elismerem, hogy lehetséges, hogy egy hal “sivár” létnek érezheti az életét egy üvegdobozban, de az én személyes, több évtizedes akváriumi tartás által mérsékelt véleményem szerint ez nem valószínű.
Ehelyett a tudomány valószínűleg jobb gondolkodásmódot ad nekünk a kérdés megválaszolásához. Megfigyelhetjük a halak egészségét, viselkedését és élettartamát, és ezt összevethetjük a gondozó által biztosított tartással. Ezért lehet, hogy egy thaiföldi Betta tenyésztő azt mondja, hogy 4 oz víz halanként BŐVES, míg egy kezdő akvaristának a nyugati világban, aki idegenkedik a gyakori vízcseréktől és a halat dekorációnak tekinti, egy 5 gallonos akváriumra lenne szüksége szűréssel, hogy puffer legyen a tapasztalatlanság és a kevésbé intenzív tartási technikák ellen.
Térigény a biológia függvényében – Amit a vadonban látunk
De mindezen nézetek most kimondva, vissza kell térnem az elejére, és alkalmazni kell azokat a meglátásokat, amelyeket a halak vadon történő megfigyeléséből nyerünk.
Először egy példa – a tengeri bohóchal. Egyesek azzal érvelhetnek, hogy a zátonyon élő bohóchalaknak “az egész óceán” a rendelkezésükre áll, és ezért egy 6 gallonos nanokockába helyezni őket kínzás….
Sajnálom, nem. Miért?
Fekete Ocellaris bohóchal él és ívik egy 6 gallonos nanocube-ban..évekig.
Ha figyelembe vesszük, hogy a vadon élő bohóchalak, különösen a kisebb fajok, szinte soha nem hagyják el az anemónát, amit otthonuknak hívnak, rájövünk, hogy nem használják “az egész óceánt”, és nincs is szükségük rá. Lehet, hogy csak egy négyzetlábnyi vagy annál kevesebb helyre van szükségük ahhoz, hogy fogságban is bőven boldogok legyenek… nem is beszélve azokról, akik fogságban születtek az első naptól fogva. Egyszerűen fogalmazva, a biológiájuk és a természetes viselkedésük határozza meg a valódi helyigényüket. Ezért nem volt gondom a Black Ocellaris bohóchalaim tartásával és szaporításával egy 6 gallonos nanokockában évekig (a Red Bubble Tip Anemone gazdájuk végül úgy nőtt, hogy gyakorlatilag az egész akváriumot kitöltötte).
És a bohóchalakhoz hasonlóan meg kell vizsgálnunk a Betta természetét, különösen a hímekét. Rájövünk, hogy territoriálisak, de egyben helyhez kötöttek is, önszántukból. Miközben hatalmas rizsföldeken élhetnek, amelyek akár hektárnyi vizet is tartalmazhatnak, és néhol egészen mélyek lehetnek, maguk a betták talán soha nem mozdulnak el néhány centiméternél messzebbre a buborékosuktól. Végső soron, bár hatalmas vízfelületek állhatnak a halak rendelkezésére, a betták valójában nem használják ki ezeket a vízfelületeket.
A bizonyíték a videókban van – Tiszta rálátás a Splendens-típusú bettákra a vadonban
Egy igazán jó példa, amely ezt a pontot jól érzékelteti, ha megnézzük, hogyan él a Betta mahachaiensis faj a vadonban. A hímek szó szerint életük nagy részét a pálmák felleveleiben töltik… apró tér- és vízzsebek. Nézze meg ezt a videót a mahachai Betták kézi gyűjtéséről; figyeljen oda a tényleges helyekre, ahol a gyűjtők keresik és megtalálják ezeket a halakat.
A következő a Betta smaragdina gyűjtése; ez a videó nem mutatja a halak felszedésének tényleges aktusát, de amit világosan illusztrál, az a vadon élő betták felkutatásának folyamata a buborékfészkek keresésével. Figyeljük meg, hogy mennyi víz és hely van a fészek körül, és vegyük észre, hogy közvetlenül alatta van egy hím hal…amit könnyen fel lehet kaparni (rengeteg “szemet gyönyörködtető” vad Smaragdinákat mutat be, miután befogták őket).
Megfigyelhető a gazzal fojtott thaiföldi tó, ahol a vad Betta splendens (általában a mi hazai formánkhoz rendelt faj) gyűjtését nézzük.
A következő videón látható fajban nem vagyok biztos; megint B. smaragdina-nak tűnik. Bár a videó borzasztóan fókuszálatlan közelről, elképesztő látni, hogy valójában milyen “kicsi” minden. Az első bubblenest, amit a videón látsz, valóban úgy néz ki, mintha sok hely lenne körülötte… amíg meg nem látod a gyűjtő kezének méretét, ahogy elnyel mindent, amit a képkockában látsz.
Naná, hogy a betták nagyobb vízfelületeken is megtalálhatók. Nézd meg a Betta imbellis gyűjteményt (és figyeld meg, hogy pontosan hol ülnek a halak, amikor begyűjtik őket):
Szóval, mit mondanak nekünk a vad betták?
Egyértelmű, hogy a vad bettának természetes állapotában nincs nagy helyigénye. Valóban helyszűkében van választása vagy ösztöne, és erősen strukturált és ezért kissé szűkös terekben él. Gondoljunk csak arra, hogy ezek a betták életük nagy részét a növényzet sűrűjében rejtőzködve töltik, valószínűleg gyakran a körülöttük lévő levelekkel és törmelékkel közvetlenül érintkezve (bár ettől talán klausztrofóbiás leszel, de a betták ezt csinálják). Nem is aktív úszók, ide-oda szökdécselve. Ezen megfigyelések alapján úgy gondolom, hogy a vadon élő megfigyelések egyértelműen alátámasztják a “tócsás” elképzelést a létezésükről.”
Aztán végső soron, amikor azt kérdezzük: Mi a minimális akváriumméret egy betta számára, nincs határozott válasz (nem ez a norma az akváriumi hobbiban?). Még a tapasztalt tenyésztők között sincs abszolút egyetértés, és minden bettatartó számára csak egy privát, személyes felelősségvállalás létezik, hogy mit érzünk etikusnak és a józan észnek. Azt hiszem, joggal állíthatjuk, hogy ezeknek a halaknak talán csak egy “pocsolya” vízre van szükségük, amint azt a videók is bizonyítják, amelyeken ezek a halak őshonos, vad élőhelyükön láthatóak.
Mégis, bár a faj vadon élő formái potenciálisan apró helyeken élnek, és a betták tenyésztési gyakorlata olyan állatokat eredményezett, amelyek valóban kis vízfelületeken virágoznak, a fogságban tartott ilyen kis vízmennyiséggel együtt jár a fenntartási igény is. Mégis, azt állítani, hogy a betták kis helyen való tartása természetellenes, félrevezetőnek tűnik, amit a vadon élő állatok viselkedése és élőhelye is bizonyít. Azt mondani, hogy a betták kis, szűretlen akváriumokban való tartása kegyetlen, nagy általánosítás – a betták esetében egyértelműnek tűnik, hogy a kis akváriumok csak akkor “kegyetlenek”, ha nem biztosított a megfelelő tartás.
Ha tehát nem tudod biztosítani a szükséges rutinszerű tartást, vagy ha tapasztalatlan vagy, nyilvánvaló, hogy egy apró, szűretlen akvárium nem megfelelő számodra. És természetesen, ha úgy érzed, hogy egy tipikus “Betta splendens” nagyobb akváriumot igényel, mindenképpen kérlek, rendezz be egyet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy arra biztatom olvasóinkat, hogy a “lehető legkisebb akváriumot” adják a bettáiknak, hanem egyszerűen elismerem, hogy a kis helyiségek is működnek, megfelelő kezekben, megfelelő gondoskodással, és a halak egészen biztosan egészségesek lesznek, és egy kis sznobsággal, merem állítani, hogy még “boldogok” is lehetnek.