Bár a macskák agydaganata továbbra is meglehetősen ritka, mégis előfordul, és néha hatékonyan kezelhető. A daganatot a sejtek rendellenes növekedéseként határozzák meg, és elsődlegesnek vagy másodlagosnak minősíthető. Az elsődleges agydaganat a normálisan az agyban és annak membránjaiban található sejtekből ered. A másodlagos agydaganat viszont olyan daganat, amely a test máshol lévő elsődleges daganatából áttétet adott az agyba, vagy amely az agyat úgy érinti, hogy egy szomszédos, nem idegrendszeri szövetből, például csontból az agyszövetbe terjed. A daganat lehet rosszindulatú (rákos) vagy jóindulatú.
Úgy tűnik, hogy nincs olyan macskafajta, amely különösen hajlamos lenne az agydaganatokra, bár úgy tűnik, hogy az idősebb hím macskáknál a legnagyobb valószínűséggel az agyat borító hártyákból kiinduló jóindulatú daganatok (meningeómák) alakulnak ki.
Tünetek és típusok
A macskák agydaganatának leggyakoribb jele a roham, különösen azok a rohamok, amelyek a macska legalább ötéves kora után jelentkeznek. Vannak más jelek is, amelyek agydaganatra utalhatnak, beleértve a rendellenes viselkedést és mentális állapotot, a szokások vagy a tanult viselkedésmódok megváltozását, a fej nyomkodását, a fájdalomra vagy a nyak területén történő érintésre való túlérzékenységet, a tárgyaknak és ajtóknak való nekimászást, valamint a látási problémákat, amelyek köröző mozgásokhoz, koordinálatlan mozgáshoz és ataxiához (részeg járás) vezetnek. A macskák többet hangoskodhatnak, vagyis nyávoghatnak, és előfordulhat, hogy nem dorombolnak olyan gyakran.
Az okok
A macskák agydaganatát kiváltó okok és kockázati tényezők ismeretlenek. Feltételezések szerint különböző étrendi, környezeti, genetikai, kémiai és immunrendszeri tényezők játszhatnak szerepet, de ez bizonytalan.
Diagnózis
Az állatorvos alapos fizikális vizsgálatot végez kedvencén, figyelembe véve a tünetek és a lehetséges események előzményeit, amelyek ezt az állapotot előidézhették. A fejet ért sérülés vagy trauma folyadék felhalmozódását okozhatja a koponyában, ami külső megjelenésében és hatásában tumort utánoz. Alapos kórtörténetet kell készítenie kedvence egészségi állapotáról, amely a tünetek megjelenéséig vezetett. A szövetbiopszia az egyetlen biztos módszer a macskák agydaganatának diagnosztizálására. Ezenkívül a mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat (MRI) feltárhatja az agyban lévő szöveti rendellenességeket, míg a röntgen- és ultrahangos képalkotás a test más területein lévő elsődleges daganatok felkutatására vagy kizárására használható.
Kezelés
Az agydaganattal diagnosztizált macskák esetében három elsődleges ellátási módszer létezik: műtét, sugárkezelés és kemoterápia. Ezeknek a terápiáknak a fő célja a daganat kiirtása vagy méretének csökkentése, valamint a másodlagos hatások, például az agyban felgyülemlő folyadék (az úgynevezett agyödéma) megfékezése, amely az agydaganat következménye lehet. A műtétet a daganat teljes vagy részleges eltávolítására lehet alkalmazni, míg a sugárkezelés és a kemoterápia segíthet a daganat zsugorodásában. Különböző gyógyszerek írhatók fel a daganat növekedésének lassítására és a mellékhatások, például a görcsrohamok kezelésére.
Lét és kezelés
A kezelés alatt és után rendszeresen el kell végezni az idegrendszer vizsgálatát. Szükség lehet komputertomográfiával (CT), számítógépes axiális tomográfiával (CAT) vagy mágneses rezonancia-vizsgálattal (MRI) történő képalkotásra. Fontos figyelni a szövődményekre és az arra utaló jelekre, hogy macskája még mindig veszélyt jelenthet. A görcsroham, vagy a meggyengült nyelési reflexek miatti aspirációs tüdőgyulladás a koponyaüregben lévő agy-gerincvelői folyadék megnövekedett nyomásával jár. Az agydaganatos állatok prognózisa nem túl jó, és a legjobb esetben is rövid távú.