Ableizmus

KanadaSzerkesztés

Az ableizmus Kanadában olyan diskurzusok, viselkedések és struktúrák összességére utal, amelyek a fogyatékkal élőkkel szembeni szorongás, félelem, ellenségesség és ellenszenv érzését fejezik ki Kanadában.

A Kanadában előfordult vagy még mindig előforduló diszkrimináció konkrét típusai közé tartozik a fontos létesítményekhez, például a közlekedési hálózaton belüli infrastruktúrához való hozzáférés ellehetetlenítése, a korlátozó bevándorlási politika, a fogyatékkal élők utódnemzésének megakadályozását célzó nem önkéntes sterilizáció, a foglalkoztatási lehetőségek akadályozása, a minimális életszínvonal fenntartásához nem elegendő bérek, valamint a fogyatékkal élők nem megfelelő körülmények között történő intézményesítése.

A kanadai kormány által végrehajtott megszorító intézkedéseket is időnként ablistának nevezték, például a finanszírozás csökkentését, amely a fogyatékossággal élő embereket annak a veszélynek teszi ki, hogy bántalmazó körülmények között éljenek.

Náci NémetországSzerkesztés

1939-ben Hitler aláírta a titkos eutanáziaprogramról szóló rendeletet, az Aktion T4-et, amely engedélyezte a krónikus neurológiai és pszichiátriai rendellenességekkel diagnosztizált, kiválasztott betegek megölését. Ez a program mintegy 70 000 fogyatékos embert ölt meg, mielőtt Hitler 1941-ben a nyilvánosság nyomására hivatalosan leállította, majd nem hivatalosan, a nyilvánosság kizárásával folytatta, és Hitler uralkodásának végéig, 1945-ig összesen legalább 200 000 embert ölt meg.

Egyesült KirályságSzerkesztés

A brit választójogi mozgalom plakátja, amely azt támadta, hogy a nőket a “holdkórosok” és az elítéltek mellé helyezték azzal, hogy nem szavazhatnak. A választójogi retorikában gyakran fordultak elő ablistikus és eugenicista eszmék.

Az Egyesült Királyságban a fogyatékossággal kapcsolatos megkülönböztetés az 1995-ös Disability Discrimination Act, valamint a 2005-ös Disability Discrimination Act következtében vált törvénytelenné. Ezeket később – az anyagi jogot megtartva – a 2010. évi egyenlőségi törvény váltotta fel. A 2010-es egyenlőségi törvény a megkülönböztető magatartás több területével (fogyatékosság, faj, vallás és meggyőződés, nem, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor és terhesség – az úgynevezett “védett jellemzők”) szembeni védelmet foglalta össze.

A 2010-es törvény értelmében a megkülönböztetés több formájával kapcsolatos tilalmak: közvetlen megkülönböztetés (s.13.(1) bekezdés), közvetett megkülönböztetés (6. és 19. bekezdés), zaklatás (26. bekezdés), áldozattá válás (27. bekezdés (2) bekezdés), fogyatékosságból eredő megkülönböztetés (15. bekezdés (1) bekezdés) és az ésszerű kiigazítások elmulasztása (20. bekezdés). Equality Act 2010).

A 2010. évi egyenlőségi törvény 2. része 1. fejezetének 6. szakasza kimondja, hogy:

“P személy fogyatékossággal él, ha

(a) P fizikai vagy szellemi károsodással rendelkezik, és

(b) a károsodás jelentős és hosszú távú hátrányos hatással van P azon képességére, hogy szokásos napi tevékenységeket végezzen.”

(Kérjük, vegye figyelembe, hogy mint minden angol nyelv esetében, a 2010. évi egyenlőségi törvény értelmezése szempontjából, valamint az igazságosság szempontjából mind a fonetikus, mind az egyébként levezetett, a “2. rész, 1. fejezet, 6. szakasz” kifejezésben, valamint a dokumentumban a “személy” szót helyettesítő rövidített “P” kifejezésben nyilvánvalóan a nómenklatúra és a számozás által implikált felhangok irrelevánsak.)

Egyesült ÁllamokSzerkesztés

Az 1800-as évek előtt a fogyatékosságot gyakran vallási szempontból szemlélték. A fogyatékossággal élő egyéneket gonosznak vagy az ördög által megszálltnak tekintették. Sok kisebbségi csoporthoz hasonlóan a fogyatékkal élő amerikaiakat is gyakran szegregálták és bizonyos jogokat megtagadtak tőlük az amerikai történelem nagy részében. Az 1800-as években a vallási szemléletről a tudományosabb szemléletre való átállás következett be, ami azt eredményezte, hogy több fogyatékossággal élő személyt vizsgáltak meg. A közvélemény megbélyegzése a második világháború után kezdett megváltozni, amikor sok amerikai fogyatékossággal és testi fogyatékossággal tért haza. Az 1960-as években, az amerikai polgárjogi mozgalmat követően a világon elindult a fogyatékosok jogaiért folytatott mozgalom. A mozgalom célja az volt, hogy minden fogyatékossággal élő személynek egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosítson. Az 1970-es évekig az Egyesült Államokban az ableismust gyakran törvénybe foglalták. Például számos joghatóságban az úgynevezett “csúnya törvények” megtiltották, hogy olyan emberek nyilvánosan megjelenjenek, akiknek olyan betegségük vagy eltorzulásuk volt, amelyet csúnyának tartottak. Victoria Woodhull neves amerikai eugenikus azt írta, hogy az olyan fogyatékkal élőket, mint például az epilepszia, szükség esetén bebörtönzéssel kell megakadályozni a szaporodásban.

Rehabilitation Act of 1973Szerkesztés

Az 1973. évi rehabilitációs törvény 504. szakasza és más szakaszai törvénybe iktattak bizonyos polgári jogi szankciókat, ha a nyilvános helyek nem felelnek meg az ADA hozzáférési irányelvek (ADAAG) néven ismert hozzáférési szabályoknak. Ezek a törvények tiltják a fogyatékkal élők közvetlen megkülönböztetését a kormányzati programokban, a foglalkoztatásban, a tömegközlekedésben és a nyilvános szálláshelyeken, például az üzletekben és az éttermekben.

Voting Accessibility for the Elidly and Handicapped Act of 1984Edit

A Voting Accessibility for the Elidly and Handicapped Act (A szavazás akadálymentesítéséről szóló 1984. évi törvény az idősek és fogyatékkal élők számára) a szavazáshoz való alapvető jog előmozdítása érdekében került elfogadásra, a fogyatékkal élő és idős személyek regisztrációs létesítményekhez és szavazóhelyiségekhez való hozzáférésének javítása révén a szövetségi választásokon használt szavazóhelyiségekhez való hozzáférés és a rendelkezésre álló regisztrációs és szavazási segédeszközök előírásával, mint például a nagybetűs utasítások

Fair Housing Amendments Act of 1988 Szerkesztés

A szövetségi Fair Housing Amendments Act of 1988 tiltja a szellemi vagy fizikai fogyatékosságon alapuló lakhatási diszkriminációt, és előírja, hogy az újonnan épített többcsaládos lakásoknak meg kell felelniük bizonyos hozzáférési irányelveknek, miközben a bérbeadóknak lehetővé kell tenniük a fogyatékkal élők számára, hogy a meglévő lakásokat akadálymentessé alakítsák. A törvény védi a mentális fogyatékossággal élőket is azáltal, hogy tiltja a lakhatásban történő megkülönböztetést, és lehetővé teszi a mentális betegségben szenvedő vagy más fogyatékossággal élő emberek számára, hogy ott éljenek, ahol akarnak.

Az 1990. évi amerikai fogyatékossággal élőkről szóló törvény Szerkesztés

Az 1990. évi amerikai fogyatékossággal élőkről szóló törvényt (ADA) 1990. július 26-án, George H. W. Bush kormányzása idején fogadták el, és 2009. január 1-jén módosították. A törvény a fogyatékossággal élő személyek számára polgári jogi védelmet biztosított.

Fogyatékossággal élő személyek oktatási törvényEdit

A fogyatékossággal élő személyek oktatási törvénye (IDEA) egy négy részből álló (A-D) amerikai jogszabály, amely biztosítja a fogyatékossággal élő tanulók számára az egyéni szükségleteikhez igazodó, ingyenes és megfelelő közoktatást (FAPE). Az IDEA 1975 és 1990 között az összes fogyatékos gyermek oktatásáról szóló törvény (Education for All Handicapped Children Act – EHA) néven volt ismert. 1990-ben az Egyesült Államok Kongresszusa újra felhatalmazta az EHA-t, és a címet IDEA-ra változtatta (Public Law No. 94-142). Összességében az IDEA célja, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek számára ugyanolyan oktatási lehetőséget biztosítson, mint a nem fogyatékossággal élő tanulók számára.

Orosz FöderációSzerkesztés

2012 májusában ratifikálták a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. A dokumentum rögzíti a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés megengedhetetlenségét, beleértve a foglalkoztatást is. Emellett a módosítások jogalapot teremtenek a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelmére vonatkozó lehetőségek jelentős bővítéséhez, többek között a közigazgatási eljárásokban és a bírósági eljárásokban. A törvény konkrét kötelezettségeket határozott meg, amelyeket minden létesítménytulajdonosnak és szolgáltatónak teljesítenie kell annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők számára a többiekkel azonos feltételeket teremtsen.